2013. április 13., szombat

5. rész

Sziasztook!





Megjöttem a következő fejezettel, sajnálom, hogy ilyen későn, de délelőtt dolgoztam és nem volt a közelemben internet :) De most már olvashattok ;-)
A bétázást köszönöm Katának, és akinek nagyon bántja a szemét a fekete alapon fehér betű, nyugodtan látogasson el az blog facebook oldalára :*

https://www.facebook.com/TurniIntoWorld

ui.: ha valaki tudja, hogy rakjam be hirdetésként az oldalamra a facebookos oldalt segítsen. Nagyon örülnék neki :)




5. rész




Jamie az egyetem egyik előadótermében ült. A professzora most kivételesen nem az anyaggal kapcsolatban tartott előadást. A mai órát inkább egy, a tanulmányaikhoz egyáltalán nem kötődő kérdés megvitatásával akarta eltölteni, és ebben a hallgatók is támogatták. Azon vitatkoztak, vajon van-e valami a halál után, amit jobb szó híján életnek neveztek meg.

Jamie-t nem nagyon izgatta a téma, tudta már az igazságot és azt is, hogy egyszer mindenki megtudja, így felesleges róla vitatkozni. Elmerengve nézett ki a fejéből, és azon gondolkodott mi van Deanékkel és Castiellel. Hónapok teltek el azóta, hogy elbúcsúzott a három vadásztól és hamar visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Furcsállta, hogy mennyire könnyen, talán az lehetett az oka, hogy azóta nem is hallott semmit, egyikükről sem. Most, hogy nem a tanulmányaival foglalkozott, ebben a szabad órában, volt ideje rájuk gondolni. Egyébként nagyon ritka volt, hogy eszébe jutottak volna a történtek, vagy az ezzel kapcsolatos személyek, folyton tanult valamit, éjszakára pedig annyira elfáradt, hogy az alváson kívül nem csinált semmit. Néha felrémlett előtte Castiel vagy Dean arca, és egyszer-kétszer álmodott is velük, de hamar elhessegette a képeket és ismét a tanulásra koncentrált.

Azonban most volt egy kis ideje, anélkül, hogy az utolsó szemeszter kérdéseivel kellene foglalkoznia, és nagyon hálás volt érte, mert annyira fáradt volt már agyilag, hogy kellett ez a kis lazítás a hajtás után.

Úgy érezte, egy másik életben történt vele az a sok minden, amiről még csak nem is beszélhetett senkivel, így hamar elhomályosultak az emlékek és az arcok. Castiel hangja sem tűnt már annyira különlegesnek, az idő köddel fedte be. Jamie bánta, sajnálta, hogy így lett, mert ez volt az egyetlen különlegesség, ami valaha az életében történt. Persze ezelőtt úgy érezte rengeteg érdekes, és nem mindennapi dolog érte az életében, de mikor meghallotta Castiel hangját, mindezek eltörpültek mellette.

Úgy érezte, ha nem talál kapcsolatot az ő világukkal, az emlékek végleg elvesznek, és ezt nem akarta. Viszont nem is akarta őket zargatni, biztos fontosabb dolguk is van annál, mint hogy az ő lelkét ápolgassák, és nem akart a terhükre lenni.

– Miss Harris! Miss Harris! – A tanár hangja zökkentette ki merengéséből.

– Elnézést. Mi volt a kérdés? – kérdezte kissé kábán.

– Csak a maga véleménye is érdekelne. ­– Jamie annyira elmerült az emlékekben, hogy még azt is elfelejtette, miről volt szó.

– Miről is? – Kuncogás törte meg a csendet.

– A halál utáni életről.

– Ja, hogy az. Ha angyalok léteznek, bizonyára a Menny is… – dünnyögte.

– Elnézést, hogy mondta? ­– kérdezett vissza a professzor, láthatóan nem hallotta, amit Jamie mondott, sem ő, sem a diáktársai.

– Igen, hiszem, hogy van élet a halál után – szólt a lány most hangosabban.

– És miből gondolja?

Mert találkoztam Castiellel, az Úr egyik angyalával, bár lehet, hogy csak képzeltem az egészet ­– gondolta Jamie, de helyette csak ennyit mondott: – Mert egyszer már meghaltam, és most mégis itt ülök ezen az előadáson.

Jamie csoporttársai felnevettek, a professzora viszont csak elfintorodott a kijelentésre.

– Kérem, vegye komolyan a témát.

– Hiszek a Mennyben és Pokolban, az angyalokban.

– Istenhívő?

– Azt nem mondanám, nem járok templomba, és nem is imádkozom. Csak tudom, hogy létezik.

– Elég ennyi? Nem szeretne rá bizonyítékot?

– Miből gondolja, hogy nem bizonyosodtam meg róla?

– Ha így van, miért nem kürtölte világgá?

– Mert valószínűleg bezárnának érte a diliházba, és előtte még szeretném befejezni az iskolát.

Ezután a téma Isten létezésének megvitatása lett, és Jamie ismét belemerülhetett saját gondolataiba. Az óra végeztével a kollégiumi szobatársával indultak ki a teremből. Jamie jó barátnőjének tartotta Sarah-t, annak ellenére, hogy tűz és víz voltak.

– Mondd, mi van veled? – kérdezte a búzaszőke hajú lány.

– Hogy érted? – kérdezett vissza Jamie.

– Magad mondtad, hogy a papád halála óta nem hiszel Istenben, most még is azt állítod, hogy van Menny és Pokol?

– Az emberek változnak.

– Igen, de nem egyik napról a másikra. Szeptember óta különösen viselkedsz. Mi történt veled anyukádnál?

– Semmi nem történt. Miért gondolod, hogy igen?

– Mert megváltoztál, Jamie. Már nem az a lány vagy, akivel annak idején egy szobába kerültem. Még beszélni is egészen máshogyan beszélsz.

– Ezt hogy érted?

– Más a hanglejtésed, más szavakat használsz.

Jamie ezen elgondolkodott, és rájött, hogy barátnőjének igaza van. Megtorpant a folyosó közepén. Sarah késve vette észre, de ő is megállt, és Jamie felé fordult.

– Igazad van – szólt a lány –, nem is értem. Mondd csak…

– Igen? – kérdezte Sarah, mert Jamie nem folytatta a kérdést.

– Te hogy állsz ezzel az Istenes dologgal? Hiszel benne?

– Jól tudod.

– Ezek szerint, ha valaki azt mondaná neked, hogy találkozott egy angyallal, hinnél neki?

– Az attól függ.

– Mitől?

– Attól, hogy ismerem-e az illetőt, és hogy mennyire találom szavahihetőnek.

– Engem mennyire találsz szavahihetőnek?

– Mégis mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Sarah gyanakvó hangon.



– Csak… csak válaszolj. Kérlek!



– Megbízom benned, eddig még soha nem hazudtál nekem, abban sem, hogy pocsékul áll-e rajtam a ruha, ha arról volt szó.

– Értem. Köszönöm. – Jamie tovább indult. – Siessünk. Lemaradunk a következő óráról.

– Várj már! Ennyi? Jamie, nagyon furán viselkedsz. Mi ütött beléd?

– Este megbeszéljük. Most menjünk órára.

Sarah a fejét csóválva követte barátnőjét az előadóterembe.

***

– Nos?

– Mit, nos? – értetlenkedett Jamie az ágyán ülve. Pedig tudta jól, hogy Sarah mit akar tudni.

– Elmondod végre mi történt veled év elején?

– Őrültnek fogsz tartani.

– Mindig is őrültnek tartottalak, de épp ezért barátkozom veled.

Jamie nem szólt. Percekig ültek némán, aztán mégiscsak belekezdett.

– Meg kell ígérned, hogy nem árulod el senkinek. Anyámnak sem. Főleg neki nem.

– Esküszöm. Ezek szerint nem akkor történt, amikor nála voltál.

– Nem egészen – kezdte Jamie, és elmesélt mindent attól kezdve, hogy meghallotta Castiel hangját egészen addig, hogy Deant nézve a visszapillantóból elindult az anyjához.

Sarah meglepően jól fogadta az egész históriát. Túlságosan is jól – néha persze ledöbbent, de egyébként elhitte Jamie minden szavát.

– Na, és mi van ezzel a Deannel? – tette fel a kérdést miután Jamie befejezte.

– Hogy érted?

– Hát még az elbeszélésedből is kirí, hogy forrt köztetek a levegő.

– A részéről talán, de nem épp az én esetem.

– Hogy nem az eseted!? Jamie, mindig is a rosszfiúkkal kavartál, ő épp hogy a te eseted.

– Ha így is van, iránta nem érzek semmi különöset. Inkább úgy érzem, mintha a bátyám lenne, de romantikus érzéseket nem táplálok iránta. De neked komolyan ez jött le az egészből? Találkoztam egy angyallal, a francba is, és kiderült, hogy nem is kéne itt lennem!

– Jaj, ne csináld már… – kezdte a lány elnyújtva a szavait, aztán egészen más hangon folytatta – Beszélnünk kell.

Jamie látta, hogy mozog Sarah szája, de a hang nem a barátnője hangja volt, és a szájáról is egészen más szavakat olvasott le. Körbenézett, hogy megtalálja a hang forrását. Az ajtó előtt Castiel állt.

– Castiel! – kiáltott fel, majd visszafordult Sarah-hoz. – Sarah, ő itt Castiel ­– mondta a lánynak, de az nem is nézett a férfira, csak beszélt tovább, teljes némasággal. Mintha egy TV lenne, amit lenémítottak.

– Sarah, mi van veled? – Jamie kezdett megijedni. Castiel felé fordult. – Mit csináltál vele? – kérdezte félve, de meg sem várta a választ, odarohant Sarah-hoz, hogy vállon rázza. Azonban a kezei átcsusszantak a lány testén, mintha egy szellem lenne, egy délibáb. – Sarah! Úristen, mi történik? – A barátnője teste halványodni kezdett, miközben ő szakadatlanul beszélt, nevetett, mosolygott. – Csinálj valamit! – kérte Jamie zaklatottan Castielt, de ő meg sem mozdult. – Sarah! Istenem, ne! Csinálj már valamit! – Jamie felugrott és az angyalhoz lépett, majd megragadta a ballonkabátja nyakát és rázni kezdte. – Csinálj már valamit, a francba is!

Aztán már nem volt mit tenni: Sarah mintha sosem lett volna, felszívódott.

– Miért hagytad? Miért hagytad? – kérdezte Jamie kétségbeesetten, a könnyeivel küszködve, Castiel vállába ütve. Aki viszont meg sem mozdult, csak érdeklődve figyelte a lányt.

– Mit tehettem volna? – kérdezte aztán nyugodt, érdeklődő hangon.

– Hogy-hogy mit? Az istenért, egy angyal vagy! Megmenthetted volna!

– Miért tennék ilyet? Csak egy álomkép.

– Egy álomkép? Ő a barátnőm volt! – kiáltott a lány dühösen.

– Nem értelek. Nincs semmi baja, ha felébredsz…

– Ha felébredek? – vágott Castiel szavába a lány. – Alszom!?

– Igen – húzta össze a szemöldökét a férfi.

– De te létezel. Úgy értem, téged nem álmodlak, igaz?

– Igaz.

– Szóval most a fejemben vagy? – kérdezte Jamie gyanakodva.

– Igen.

– Akkor most azonnal lépj le! Nem szeretem, ha fejemben turkálnak.

– Ki szokott turkálni a fejedben?

– Például most te!

– Én nem turkálok, azért jöttem, hogy beszéljünk.

– Beszéljünk normálisan. Nem tetszik, hogy a fejemben vagy!

– Nem értem mi a problémátok ezzel nektek, embereknek.

– Az, hogy nem szeretjük, hogy mindenféle Isten katonái lássák a legféltettebb titkainkat. Amiket még magunknak sem vallunk be. Szóval tűnés! Este hétkor gyere az egyetem utcájában lévő bárba. Ott majd elmondhatod, amit akarsz. Viszlát!

Castiel nem vitatkozott, csak eltűnt, Jamie pedig felriadt az óra közepén, amit professzora a halál utáni élet megvitatásával töltött el. Jamie megnyugodva tapasztalta, hogy igazából nem kérték ki a véleményét semmiről, és Sarah nem is a csoporttársa. Fellélegzett, azonban valami mégis ott motoszkált a fejében. Mégpedig, hogy tényleg sok változáson ment keresztül. Eddig még soha nem aludt el egy órán sem, és ennyit sem tanult még soha.

***

Már jócskán elmúlt dél, de még mindig az a furcsa érzés uralkodott benne, amit Castiel távozása után tapasztalt. Furcsán üresnek és elhagyatottnak érezte magát, és alig tudott figyelni az órákon. Úgy döntött, ha csak el nem felejti, rákérdez majd az angyalnál.

Fél hétkor ő már a bárban ült, néhány csoporttársával iszogatott és beszélgetett. Többen meg is lepődtek, hogy végre kimozdult, mert szeptember óta alig járt el valahova. Alkonyodott már, és mire Castiel – pontban hétkor – megérkezett, már sötét volt.

Amikor kinyílt a bejárati ajtó, Jamie pillantása az órára esett, azonban enélkül is tudta, hogy Castiel jött meg. Valahogy megérezte a jelenlétét. Odafordult, és meg is látta a ballonkabátos angyalt.

– Bocs, srácok, de beszélnem kell azzal a taggal – mondta a barátainak Castiel felé intve a fejével.

– Oké, Jamie, csak kiálts, ha bármi rosszban törné a fejét – szólt az egyik magas, afroamerikai fiú. Jamie rámosolygott a majd két méteres izomkolosszusra.

– Nem kell aggódni, meg tudom védeni magam. És ő egyébként is egy szent.

A lány felállt a helyéről és Castielhez ment, aki még mindig a bejáratnál álldogált.

– Úgy állsz ott, mint aki karót nyelt. Gyere, üljünk le – Jamie leült a sarokban lévő üres asztalhoz, Castiel pedig követte. – Kérsz valamit?

– Nincs szükségem rá.

– Ja persze, elfelejtettem, ti nem esztek, és nem isztok, ugye?

– Nincs szükségünk rá.

– Aha. Én azért rendelek egy sört.

Miután Jamie megkapta a sörét, belekortyolt majd várakozón ránézett Castielre.

– Szóval? Mi történt?

– Nem sikerült semmit kiderítenem. Akitől csak lehetett segítséget kértem, de nem tudnak semmit rólad.

– Na és, Istent megkérdezted?

– Isten nem foglalkozik ilyen ügyekkel, én sem közvetlenül tőle kapom a parancsokat.

– Azt akarod mondani, hogy még nem is találkoztál vele?

– Nem ezt akartam mondani.

Jamie felhúzta a szemöldökét.

– Te mindent szó szerint veszel? – Castiel nem válaszolt. – Mindegy. De ezt jelenti, nem igaz? Még soha nem láttad Istent?

– Nem.

– Akkor honnan tudod, hogy létezik?

– Tudom. – A férfi hangja mély meggyőződésről árulkodott, de volt benne valami más is, amit Jamie nem tudott hová tenni. Sőt, az egész férfi valahogyan más volt. Jamie nem tudta megmagyarázni, de érezte, hogy nagy dolgok történtek az eltelt hónapok alatt, amíg nem találkoztak.

– Aha – nyögte ki végül, mikor rápillantott a férfi várakozás teli arcára.

– Van egy mód, hogy kiderítsük, ki vagy, de ahhoz beléd kell látnom.

– Hogy érted, hogy belém kell látnod? Megint bele akarsz mászni az agyamba?

– Nem. Más módszerrel. Az elméd nem megfelelő, nem tud mindent.

– Akkor, mi az, amim tud? – kérdezte a lány érdeklődve.

– A lelked.

– A lelkem – kérdezte a lány szkepticizmussal a hangjában – Ez valami vicc?

– Nem szoktam viccelni.

– Ja, vettem észre. Na és, hogy akarsz belenézni a lelkembe?

– Először is találnunk kell egy nyugodt helyet.

– Itt miért nem jó? – kérdezte Jamie rosszat sejtve.

– Mert itt emberek vannak. Nem akarom, hogy megtudják, ki vagyok.

– … és abból, amit mutatni fogsz megtudhatják?

– A lakhelyed gondolom nem jó, ott él a Sarah nevű barátnőd.

– Ami azt illeti, ma a pasijánál alszik, szóval szabad a terep.

– Induljunk.

Castiel felállt, és az ajtó felé indult, miközben Jamie a pulthoz ment, kifizette a sörét és elbúcsúzott a barátaitól.

– Jamie, máris meguntátok a dolgot, és szobára mentek? – kérdezte a magas, fekete srác élcelődve.

– Pofa be, Davis! – vigyorgott Jamie. – Túl idős hozzám. Szerintem vagy háromezer évvel.

A fiúk felnevettek, Jamie meg arra gondolt, hogy talán több is, mint háromezer. Felkapta a dzsekijét, majd ő is kiment. Mikor kiért, nem látta sehol a férfit. Azt hitte, lelépett, de amikor visszafordult az ajtó felé, szembe találta magát vele.

– Francba! – hőkölt hátra meglepetten. – Ilyet többet ne csinálj!

Castiel, ahelyett, hogy bármit is szólt volna, megfogta Jamie karját, majd a lánnyal együtt eltűnt.


8 megjegyzés:

  1. Ez egyre jobb lesz. Nagyon tetszett a fejezet, várom a kövit.
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, nagyon örülök, hogy tetszik :D lesznek még hasonló részek ;-) és ezután kezd fokozódni a hangulat ;-) puszi neked is, és köszi a véleményezést :)

      Törlés
  2. Szia! :)
    Nagyon tetszett a fejezet, már a körmömet rágom, hogy mi lesz ebből....
    Castielt egyszerűen imádom *-* lehet bármilyen szerepben, nálam ő mindig is kedvencek között lesz :)
    Siess a kövivel :D már várom
    puszy xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy tetszett. Szombaton felteszem a kövi részt, lehet, h megint csak este, de fent lesz :) aztán még nem tudom, egyelőre még nem írtam újat, de ötletek vannak, szóval talán időbe fog telni, de meglesznek azok is ;-)

      Puszi neked is :))

      Törlés
  3. Szia Jay!

    Jöttem galádul kritizálni. Szokás szerint be vagyok havazva, úgyhogy most csak eddig jutottam, de amint akad egy újabb szabad órám, jövök, és falom tovább a sorokat. Na, akkor csapjunk a lovak közé: kérdezted még az első hozzászólásomnál, hogy melyik két mondatnál vettem meg Deant. Hát úgy az első kettőnél: "Meglepetés" "Ja, én sem, de itt vagyok". Mert halál laza. Az újabb fejikhez pedig nagy gratula! Ügyes vagy, a történet izgalmas, és igényesen valósítod meg (néhol túl igényesen), a francba! Megint ébredezik a kekec énem. Szóval ez a kekec én az súgja, hogy annyira jól akarod csinálni, hogy helyenként túlíródik, és belecsúsznak furcsa, élet/nyelvidegen mondatok. Kigyűjtöttem párat, ami engem megzavart:

    3. fejezet furcsaságai -

    "alkoholos tartalmú italok helyett a halálból tért vissza" - Nem t'om, egyszer lehet én is kipróbálnám, milyen az alkoholos tartalmú italokból visszatérni. Mondanám, hogy tegyél bele plusz egy szót, "fogyasztása" vagy valami hasonlót, de akkor már olyan cirádás ez a mondat. Nem illene a történet hangulatához. Szerintem érdemes lenne leegyszerűsíteni.

    Eleinte furcsán hatott Jamie fejfájása, hogy olyan rohadt migrénje van, mint még sosem, előző este meghalt, és ő ezt elkönyveli annyival, hogy majd elmúlik. Én tuti rögtön agytumorra, agyvérzésre, agyrázkódásra és minden szarra gyanakodtam volna, minimum valami poszttraumás bigyókára, és hanyatt homlok rohantam volna a kórháza. De aztán hatott a halott apa, és tényleg elhittem, hogy Jamie nem ilyen. Ő vagány, laza, és nem bízik az orvosokban. És végén, mikor a padlót kaparta és Castielt hívta, az marha jól sikerült. Hatott. Még az én fejem is elkezdett fájni :D

    "Apám jól kiokított mindenféle férfias tudományban" - ez is olyan nyakatekerten előkelő. Ha valaki jól ki lészen okítva a férfias tudományokban, akkor alapból nem használ ilyen kifejezéseket, hogy "férfias tudományok". Igen, ez megint kekeckedés, és tudom, hogy nem Jamie mondja, hanem te narrálod, te fölösleges a fentebb stíl. Vedd nyugodtan szlengesebbre! Tudod, csak könnyedén, lazán mint az ágyban. ;)

    "könyvek bújásán kívül" - úgy emlékszem ez szóismétlés is volt, de a lényeg, hogy ez így baromi furi: könyvek bújása.

    "Egy óra múlva valóban elindultak. Dean, Sam és Jamie az Impalában ültek. Bobby hamarabb elindult" - itt megint egy fránya figyelmetlen szóismétlés. (Megakadt rajta a szemem.)

    "falhoz szegezte" - ezt is kétszer használtad néhány mondaton belül, és na! Tróger vagyok, bevallom, hogy zavart :D

    VálaszTörlés
  4. (No, ki látott már ilyet! Azt mondja, túl sokat pofázok egyszerre, kénytelen vagyok kettészedni a kritikát.)

    4. fejezet bigyókái -

    "– Akkor mégis mit tudsz?! – hánytorgatta fel ingerülten" - Nagyon fura! Ne hánytorgassa ingerülten, légyszi! Inkább kérdezze.

    "Bőven az éjszakában járt már az idő" - hát, az nagyon valószínű, hogy ez csak egyéni hepp, de túl szofisztikált, és hülyén is néz ki. Vizuális alkat vagyok és az "idő" nagyban ballag az éjszakában. Ezt is nyugodtan leegyszerűsítheted, akkor jobban passzolna a sztori hangulatához.

    "anyja hálójából fény áramlik ki" - ú, itt nagyon azt hittem, hogy valami radioktív vagy világító démon épp a drága jó anyukát szipolyozza ki. Aztán kiderült, hogy csak a TV :D Nagyon ráparáztam, hogy valami gonosz fog történni. (Berántottál a sztoriba, és erre ennél a mondatnál jöttem rá. Meg arra is, hogy ezzel tulajdonképpen ki is zökkentettél.) Rögtön azon kezdtem agyalni, hogy nem lenne-e jobb, ha az a fény csak szűrődne. Persze az sokkal sablonosabb, még éjjel van, és sötét, és akkor erősebb a fény, szóval ne vedd készpénznek, hogy az áramlik rossz, mert hát mégiscsak itt döbbentem rá, hogy izgulok Jamie-ért, és az anyukájáért.

    5. fejezet fennakasztói -

    "Jamie bánta, sajnálta, hogy így lett, mert ez volt az egyetlen különlegesség, ami valaha történt vele. Persze ezelőtt úgy érezte rengeteg érdekes, és nem mindennapi dolog történt vele" - szimpla mezei szóismétlés

    "ő még mindig azzal a furcsa érzéssel küzdött, ami azután keletkezett benne"- ez megint egy ilyen buta túlírás. Furcsán és nem szépen hangzik, ezt is lebutíthatnád az én tökkelütött szintemre.

    Na, most hogy kikekeckedtem magam, jön a lényeg: te lány, ez baromi jó! Említettem már, hogy nem vagyok Supernatural fan, sőt, alig pár részt láttam belőle, de ez a történet! Engem jobban leköt, mint az eredeti. Igazad volt, Jamie tényleg árnyalódik, és most már egyáltalán nem Mary-Sue. Zárkózott, stréber, és kicsit őrült, játssza a vagányt, és egész ügyesen leplezi naív kis mimózalelkét néha vicces, néha pofátlan odamondogatásokkal. Ami az első két fejezetben nem sikerült, az a kövi háromban igen: életet leheltél a főhősnőbe. Nem csoda, hogy Castiel skubizni akarja a lelkét :D Apró, Castiel, meg a többi: a rejtély jó, borzongató, rohadt kíváncsivá tettél, hogy akkor most mi van? Adminsztrációs hiba a Paradicsomban? Dörzsölöm a tenyerem, hogy az ejj de jó! Kedvenc angyalod pedig angyalian balfék. Csak áll a ballonkabátjában, és értetlenül pislog az emberiségre, és fullra nem vágja, miért úgy viselkednek, ahogy, hogy a sört nem az'é isszák, mert szükség van rá. Remek. A csetlő-botló, hú de titokzatos angyal, és a nem létező lány. Remélem még nagyon sok közös rész lesz velük, mert már most imádom ezt a párost. Most megyek, mert épp elkéstem az órámról, de tudod: ami késik nem múlik. Jövök még vissza.

    Üdv: Keliea :O)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyáh! Amikor írtál face-en megijedtem, hogy rosszul fog esni :D De nem! igazad van bennük és javítani fogok, abban is igazad van, hogy nagyon meg akarok felelni, és ez lehet, hogy helyenként elviszi a dolgokat. Megpróbálom betartogatni amit írtál, és odafigyelni, vagy nem túlságosan odafigyelni :D És nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy írtál nekem, az ilyen kritikák dobnak rajtam igazán. És a fene! Most rosszul érzem magam mert én nem tudok neked ilyen jót írni! :O Pedig megérdemelnéd, bár már asszem mondtam neked, hogy szerintem a te írásaidon nincs javítanivaló, vagy legalábbis nem olyan, amit én is észreveszek. Úgy tökéletesek ahogy vannak... Na jó, térjünk vissza. Mivel nem vagy oda a sorozatért annyira és nem nagyon nézed, a legnagyobb elismerés számomra az, amit Castielrõl írál, mert ö pont ilyen a sorozatban, és szeretném jól átadni, és úgy látszik sikerült. Ez pedig hihetetlenül jó érzéssel tölt el. Annak is nagyon örülök, h megváltozott Jamie-röl a véleményed, és hogy felemlegetted a Mary Sue dolgot, mert pez is erösít :)) Imádom a kritikád! Hogy ilyen kekec vagy! Kérlek, maradj ilyen! :D :O Nekem ez segít :D Hogy elmondod, hogy mit hibáztam, hogy mit tudnék javítani... Fognak még együtt szerepelni, Castiel és Jamie. Most az angyal a vezetöje ebbe/ebben a világban, rajta keresztül ismerkedik a dolgokkal és imádom azt a fickót szóval ki nem hagynám! :D Köszönöm még egyszer ezt a hosszú, tartalmas és segítökész kritikát, feldobtad a napomat :))

      Törlés
  5. Ó, hát szívesen máskor is. Nagyon szívesen szedek bárkit darabokra: verbálisan, írásban, élőben. Most épp az utóbbit gyakoroltam aikidón. :O)

    VálaszTörlés