2013. szeptember 16., hétfő

16.rész

Sziasztok!

Végre, végre itt az új fejezet, tényleg nagyon sajnálom, hogy idáig nem jött, de itt volt a nyár, és ihletem se nagyon volt, időm se. Remélem ezek után, ha nem is hetente, de kéthetente tudom hozni az új részeket. Már van tervem a következőre, csak meg kell valósítani. A Javítást ismételten köszönöm Katának, és a fülrágást is, hogy írjak :D A rész első fele az ötödik évad Swan song című évadzáró epizód átirata. Jó szórakozást, és kritikának örülnék :)

Ui.: A blog facebook oldalának címe megváltozott, egy betűt eltévesztettem, és átjavítottam. Ez az új cím: https://www.facebook.com/TurnIntoWorld

16. rész







* Dean benyomta a kazettát a lejátszóba, mire Def Leppard – Rock of Ages című dala hangzott fel, a lehető legnagyobb hangerőn. Az Impala lassan behajtott a temetőbe, ahol Mihály és Lucifer már a harchoz készültek – ám amikor meghallották a felcsendülő dalt, mindketten a hang irányába fordultak. Szemükkel végigkövették a fekete autót, majd a belőle kiszálló Deant.

A két angyal arca egyszerre feszült meg a dühtől, de alapjában véve nem igazán törődtek a fiúval. Egy csettintésükbe került volna eltűntetni őt a színről.

– Szeva, fiúk! – köszöntötte őket Dean, láthatólag cseppet sem zavartatva magát, miközben a szíve hevesen dobogott. Remélte, hogy sikerül beszélnie Sammel. – Bocs, talán zavarok? – kérdezte leplezve aggodalmát, miközben a két testvér némán figyelte.

Dean becsapta az ajtót, majd eléjük sétált.

– Helló! Beszélnünk kell – lépett közelebb Luciferhez. A Sam testébe bújt ördög dühös pillantást váltott Mihállyal, aztán a fiúra nézett és szánakozóan elmosolyodott.

– Dean… Ez még tőled is hihetetlenül ostoba húzás.

– Nem hozzád szóltam, hanem Samhez – válaszolt a férfi.

– Már nem vagy porhüvely, Dean – szólalt meg Mihály, mire Dean rápillantott. – Nincs jogod itt lenni.

– Adam, ha odabent vagy, sajnálom – hagyta figyelmen kívül az arkangyalt.

– Adam épp nincs itthon – válaszolt Mihály gúnyosan.

– Akkor utána te jössz, mókuskám – szólt a fiatal vadász, és visszanézett Luciferre –, de most kérek öt percet vele.

– Te kis féreg! – dühödött fel Mihály a szemtelenségén. – Neked ehhez már semmi közöd! – Az angyal Deanhez közelített, elég nyilvánvaló szándékkal, mikor felcsendült egy mély hang.

– Hé, seggarc! – kiáltotta Castiel egy Molotov-koktéllal a kezében. Bobby nem messze tőle állt. Az ex-angyal Mihálynak dobta az üveget, mire a lángok azonnal szétterjedtek az arkangyal ruháján, aki felüvöltött fájdalmában, majd hirtelen eltűnt. Dean és Lucifer egyszerre fordultak Castiel felé.




– Seggarc? – kérdezte Dean hitetlenkedve miközben Cassre nézett.

– Visszajön – mondta Castiel, miközben nagy levegőt vett és kissé védekezőn a szóhasználat miatt, felemelte a karjait. – És dühös lesz. De itt van az öt perced. 

– Castiel – szólalt meg Lucifer fenyegető hangon, és tett egy lépést felé. – Te tényleg szentelt olajos Molotov-koktélt dobtál a fivéremre?

Castiel visszakozva meghátrált.

– Áhh, nem – ingatta a fejét. Tudta jól, hogy ezt nem úszhatja meg, ha csak nem történik egy csoda.

– Senki nem bánthatja Mihályt, csak én. – Lucifer egy tizedmásodpercig csak bámult Castielre, aki egyre hátrált. Ezután megemelte a kezét és csettintett egyet.

Castiel abban a pillanatban darabokra robbant, véres cafatokkal beborítva mindent maga körül. Bobby arcára fröccsent a vér, ami egykoron az erekben folyt.

Castiel meghalt. Jamie Harris pedig érezte…




Bobby és Dean döbbenten néztek egymásra, majd az idősebbik Winchester óvatos pillantást vetett Luciferre.

– Sammy, hallasz? – kérdezte, mire Lucifer a fiú felé fordult.

– Na figyelj! Próbáltam kedvesen – kezdte egyre közelebb sétálva Deanhez, – Sammy kedvéért. De te… – fogta meg Dean kabátját –, egy púp vagy a hátamon. – Lucifer megszorította a dzsekit és vicsorgott miközben Deanhez beszélt. Miután befejezte a mondandóját, hozzávágta Deant az Impalához, és a nagy erejű csapódástól pókhálószerűen betört a szélvédő. Deant meglepte a dolog, de nem volt ideje ezen gondolkodni. A fájdalom eltompította az agyát – még a korábban megivott alkohol sem sokat javított a helyzeten. Lucifer elindult felé, mikor Bobby ráfogta a Coltot. Az ördög felé fordult, mire Bobby gondolkodás nélkül lőtt. Egyenesen a szívébe lőtt, de meg sem kottyant neki a lövés, csak még dühösebb lett. 

Bobby fegyvert tartó keze lassan leereszkedett. Fogalma sem volt mire számított, mikor meghúzta a ravaszt. Csak Dean biztonsága járt a fejében. Hitte, hogy még van esélyük.

Lucifer lenézett a golyó ütötte sebre, Dean pedig Bobbyra bámult kérdő tekintettel. Az öreg vadász erre megingatta a fejét, és megvonta a vállát. Egyikük sem vette észre, hogy Lucifer megemeli a kezét, és egy hanyag félkört ír le az ujjaival, csak akkor, mikor Bobby csigolyái hangos reccsenéssel elmozdultak a helyükről, és a férfi holtan esett össze.

– NEM! – ordított fel Dean. Azonnal megfeledkezett a fájdalmáról, és Bobbyhoz akart rohanni, de Lucifer ismét elindult felé.

– De! – válaszolta, majd a lábánál fogva lerántotta Deant a kocsi motorháztetejéről és bevert neki egy jobbegyenest. Dean hátratántorodott és a szájához kapott. Eleredt a vére.

Volt már durvább is – gondolta, és visszafordult.


– Sammy? Odabenn vagy? – kérdezte Luciferre nézve, a szájából jóformán ömlött a vér.

– Még szép, hogy idebenn van! – szólt Lucifer örömittasan és ismét megütötte az idősebbik Winchestert. – Érzi majd, ahogy ropog a csontod – ígérte és ismét ütött. Dean a földre esett. Megpróbált feltápászkodni, de Lucifer gyorsabb volt. – Egyesével – folytatta és felrántotta a fiút a földről. – De nem sietünk – mondta és újabb ütéseket vitt be. Felkente Deant a motorháztetőre és nem kímélte. Dean arca hamarosan úgy feldagadt, hogy alig lehetett felismerni.
– Sam, semmi baj! – mondta alig érthetően egy kisebb szünet alkalmával, amikor Lucifer feljebb rángatta. – Itt vagyok – nézett rá. – Nem hagylak el. – Újabb ütések, már nem számolta, csak az érdekelte, hogy Sam megtudja, hogy mit érez, hogy vele van. Örökké. – Nem hagylak el – ígérte kétségbeesetten.

Lucifer ismét ütésre emelte a kezét, de ekkor történt valami. A napfény megcsillant az üvegen. Sam tükörképe látszódott a szélvédőn, mögötte az egykoron eldugdosott műanyagkatonák a csikktartóban, a hozzá tartozó emlékek. A fiatal Sam és Dean játszottak az autóban a katonákkal, amikor az apjuk épp nem volt ott, belevésték a monogramjukat késsel pár évvel később, legóztak, amik becsúsztak a szellőzőbe. Sok évvel későbbi emlékek, amikor már együtt vadásztak. Sam jól emlékezett mindenre, elárasztották. Filmként peregtek le előtte.

Ez adott erőt neki, olyan keményen küzdött Lucifer ellen, és most rá kellett jönnie, hogy csak ennyi kellett. A bátyjával közös emlékek, Dean, aki mindig védelmezte őt. Lucifer keze megremegett az erőlködéstől, ő azért küzdött, hogy megtartsa Sam teste felett a hatalmat. Tudta mit jelentene, ha ez az átkozott fiú győzne.

Sam maga is meglepődött amikor rájött, hogy sikerült – ő irányít. Hirtelen megtántorodott miközben nagy levegőket vett. Furcsa érzés volt, hogy ismét ő a főnök, miközben továbbra is Luciferrel küzd. A sátán nagyon erős volt, kész csoda, hogy itt van, mozog és lélegzik.

Dean az autó mellett ült és lassan felé fordította a fejét.

– Semmi baj, Dean. Nem lesz baj. – Sam még mindig hevesen zihált, erősen kellett koncentrálnia, hogy itt maradjon. – Megfogtam – mondta határozottan. Dean csak nézte. Sam belenyúlt a zsebébe, és elővette a lovasok gyűrűit. Elhajította a fűbe, majd elhadarta az igét, ami kinyitotta a ketrecet.



A gyűrűk helyén a föld hirtelen megsüllyedt és beszakadt, tátongó, mély és sötét lyukat nyitva a temető füves földjéből.

Sam Deanre nézett, tudta, hogy valószínűleg most látja őt utoljára. Nem félt. Már nem. Elégedett volt, amiért sikerült a tervük, még ha kicsit késve is.

A tekintetét Dean és a lyuk között járatta, nem igazán tudta, mit mondhatna – hogy búcsúzzon el. Egymásra néztek a fivérével – Sam végül bólintott és ismét a lyukba bámult.

– Sam! – kiáltotta Mihály. – Nem lehet így vége! Állj félre! – utasította Samet az arkangyal.

– Állíts félre! – ellenkezett Sam.

– Harcolnom kell a fivéremmel, Sam. Itt és most. Ez a végzetem! –ordította túl Mihály a robajt, de hiába. A szél eközben egyre erősebbé vált. Sam ismét Deanre nézett, tekintetük összekapcsolódott egy hosszú pillanatra – ez volt a búcsú. Sam Winchester behunyta a szemét és elengedte magát – széttárta a karjait, és hátradőlt. Mikor Mihály meglátta, mit művel, rákiáltott és megpróbálta elkapni őt. Ám Sam kinyitotta a szemét, megragadta Mihály karját, és magával rántva őt is. Együtt zuhantak egyenesen az alattuk tátongó, éjsötét verembe…




***

Castiel egyik pillanatról a másikra tért vissza az élők közé. Egy pillanatig fogalma sem volt, hogy mi történt vele – aztán eszébe jutott Mihály, a Molotov-koktél és Lucifer dühe. Meghalt, és nem először. Rájött, hogy halottnak lenni nem is olyan rossz érzés – igaz, nem is létezett, és semmivé vált, de ez elfogadhatónak tűnt. Mindig is kíváncsi volt, mi történik egy angyallal, miután elpusztul. Hát most megtudta; egy halott angyal a világegyetemmel egyesül újra, és nem is hal meg igazán, bár nincs tudata. De ez nem is tűnik annyira rossznak egy tudatnélküli molekula számára. 

Az előző halál-állapotáról nem voltak emlékei, ami furcsa volt, mert egyébként mindenre emlékezett. Tényleg mindenre. Ez viszont egy üres folt maradt a létezésének történetében. Most viszont erősebb volt, mint valaha, szabad volt és úgy érezte, semmi nem állíthatja meg. Ráadásul hitt abban, hogy Isten hozta ismét vissza. Terve van vele, csak rá kell jönnie, hogy mi.

Az angyal utoljára nyújtózkodott egy jóízűt és visszatért a porhüvelyébe. Egészen megszokta Jimmy testét, de azért sokkal jobb volt nélküle.

Castiel első dolga volt, hogy körülnézett a temetőben, ahol lezajlott a harc. Azonban nem jelent meg azonnal, láthatatlanul nézett körül. Dean össze volt verve, de legalább élt, Bobby viszont meghalt. Castiel nem szomorkodott, immár könnyűszerrel visszahozhatta őt az élők közé. Úgy tűnt Samnek sikerült Lucifert becsalnia a ketrecbe, és Mihály is felszívódott.

Mielőtt megmutatkozott volna Dean előtt, elment Bobby házába. Tudnia kellett, hogy Jamie jól van-e. Ráér pár perccel később is ezzel foglalkozni. Érezte, hogy hiányzik a lelkéből az a kis rész, ami a lánnyal összekötötte. Úgy hitte, a halála miatt vesztette el a kapcsot, és nem is érezte őt, pedig annak előtte érzékelte a jelenlétét. Na persze ott volt az énoki pecsét, de ettől függetlenül éreznie kellett volna Bobby házában, ha ott van.

Az angyal megjelent a lány szobájának közepén, körülnézett, de Jamie nem volt ott. Sőt, feltűnt a számára, hogy a szekrénye ajtaja tárva-nyitva áll és hiányzik belőle minden holmija. A laptopja is eltűnt, és az autója sem volt sehol. Castiel elment a lány anyjának házába, és Sarah-hoz is, mindezt gyorsabban, mint a gondolat, de sehol sem találta őt. Végül visszatért a szobába és ekkor vette észre az ágyon fekvő borítékot. Összehúzta a szemöldökét.


Jamie arról írt benne, hogy nem bírja tovább ezt az életet, hogy nem akar már küzdeni azért, hogy megtudja ki is ő igazából. Feladta. Castiel nem akarta elhinni – a lány nem arról volt híres, hogy bármit felad, de mégis mindent elmagyarázott a levélben. Kérte, hogy ne keressék. Új életet kezdett, és még az anyjának sem mondta el, hogy hova megy.

Az angyal csalódott volt. Úgy érezte, a lány és őközte van valami – amit ugyan nem tudott megmagyarázni, de mégiscsak ott volt – és ennek ellenére, Jamie elment, elhagyta őket. Őt. Castiel visszatette a levelet a párnára és visszament a temetőbe. Dean még mindig ott térdelt a fűben.



***


Közvetlenül azután, hogy Lucifer és Mihály bekerültek a ketrecbe, az nagy villanással bezáródott mögöttük. Mindössze a forrón izzó, összekapcsolódott gyűrűk jelezték, hogy történt ott valami. 

Dean mindenkit elveszített: először az édesanyját, akit alig ismert, majd az apját, akit valószínűleg még kevésbé ismert, Jo-t és Ellent, aztán Castielt és Bobbyt is. Most pedig az öccsét, végérvényesen. Nem maradt hát senkije. Azt kívánta, bár ő is meghalna. Nem volt már miért élnie.



A fiú percekig térdelt azon a helyen, ahol Sam eltűnt, mikor lépéseket hallott. Felnézett, és döbbenten meredt a felé tornyosuló angyalra.

– Cass, te élsz?

– Még annál is jobb – válaszolt az angyal és Dean homlokához érintette két ujját. A fiú arcáról azonnal eltűnt minden sérülés és vér. Dean lélegzete elállt. Talán ő Isten. Talán segíthet – éledt fel benne a remény utolsó szikrája és lassan felállt.



– Cass, te vagy Isten? – kérdezte csodálattal a hangjában. Kimondva nagyon buta kérdésnek tűnt.

– Kösz a bókot – válaszolt az angyal derűs arccal. – De nem. De hiszem, hogy ő hozott vissza. – Castiel hátat fordított Deannek és Bobby teste felé indult. – És még jobb is vagyok – mondta szinte csak magának, aztán leguggolt Bobbyhoz és egy érintésével visszahozta őt az életbe. A férfi hirtelen tért magához, nagy levegőket véve felült és elképedve Castielre nézett. Az angyal megnyugtatóan bólintott egyet, majd visszament Deanhez.

Később az Impalában ülve tartottak Bobby roncstelepe felé. Castiel nem tervezett sokáig maradni, dolga volt odafent. Cselekednie kellett, most, hogy angyalok hada maradt vezető nélkül. Még idelent is érezte, hogy a Mennyben káosz uralkodik. Mint a birkák, akik elvesztették a pásztorukat. Ha jól belegondolt, így, hogy Isten nem ad közvetlen parancsokat és az arkangyalok is elpusztultak vagy eltűntek, nem volt már kinek az utasításait követni.

– Aggódom, Dean – szólalt meg az angyal hosszas hallgatás után.

– Na ne mondd – válaszolt Dean éles hangon. Alapjáraton sokkal lazább lett volna, de most ideges volt – vagy inkább kétségbeesett. És gyászolt…

– Jamie-ről van szó – szólt Castiel figyelmen kívül hagyva Dean hangnemét.

– Remek… – morogta Dean. Teljesen megfeledkezett a lányról, és valahogy nem volt hangulata az ő ügyével is törődni. Kedvelte Jamie-t, de képtelen volt még ezen is aggódni. Ha nagyon őszinte akart lenni, az égvilágon semmit sem tudtak róla, mintha csak a képzelet szüleménye lenne, és ez alapján következtetve, nincs is nagyon mit megoldani.

– Úgy tűnik, már nem kell kutatni utána – válaszolt Castiel, mintha meghallotta volna Dean gondolatait.

– Ezt meg hogy érted?

– Elment. Hagyott egy levelet, amiben azt írta, új életet kezd, távol mindentől.

– Hogy-hogy lelécelt? Nem vall rá a megfutamodás.

– Kerestem, de nincs nyoma, és a levélben elmagyarázta, hogy miért jutott erre a döntésre.

– Szóval elmagyarázta… És, te mit gondolsz?

– Semmi nyomot nem hagyott, és nem is találok rá a pecsét miatt. Ha valaki elrabolta, tudhatta ezt és előre kitervelte az egészet, vagy csak valóban nem akarja, hogy rátaláljunk és ezért rendezte így. Talán azt hitte, nem éljük túl.

– Nem is éltétek túl.

– Van még valami – folytatta az angyal.

– Halljuk.

– Korábban megérintettem a lelkét, hogy rájöjjek ki is ő. Kétszer. És ez valamilyen módon összekapcsolt minket.

– Hogy érted? – kérdezte Dean az érdeklődés apró szikrájával a hangjában.

– Én sem igazán értem. Soha nem találkoztam hasonlóval, soha nem is hallottam hasonlóról. De ez a kapcsolat a halálommal megszakadt.

– Honnan tudod?

– Érzem.

– Érzed, mi…? – Dean még el akart poénkodni a dologgal, de végül mégsem tette. Nem volt hangulata hozzá. – Szóval megszakadt a kapcsolat. Talán ő is megérezte és ezért lépett le. Van valami köztetek?

– Természetesen. A barátom, mint te is.

– Úgy értem… mindegy. A lényeg, hogy azt gondolta, hogy meghaltál és talán ezért húzott el.

– Nem írt ilyesmiről a levélben.

– Lehet, hogy többet érez irántad, mint bevallja, és nem akarta, hogy megtudjuk.

– Hogy érted, hogy többet? – nézett Castiel Deanre félredöntött fejjel.

– Beléd van zúgva – válaszolt Dean úgy, mintha valami ütődöttnek tenné. – Öregem, hihetetlen vagy! – mondta, miután Castiel továbbra is értetlen tekintettel bámult rá.

– Miért?

– Csak állsz és nézel a nagyvilágra, miközben beléd esnek a nők. Hogy a francba csinálod?

– Nem csináltam semmit…

– Ez az! Mindegy. Talán utána kellene nézned, hátha tényleg elfogták. Mondjuk Crowleynál. Az a szemétláda felfigyelt rá, és többet tudott nálunk Jamie-ről. Könnyen el tudnám képzelni, hogy kihasználta a lehetőséget és elhurcolta.


Mikor megérkeztek Bobbyhoz, immár Castiel nélkül, Dean felkészítette az öreg vadászt Jamie-vel kapcsolatban.

– Bobby, van egy kis gond – kezdte a kocsinál állva.

– Mi?

– Jamie eltűnt. Cass mondta, hogy kereste, de nincs itt.

– Hogy-hogy eltűnt? – kérdezte Bobby felvont szemöldökkel. Hirtelen elöntötte az aggodalom.

– Hagyott egy levelet, hogy nem bírja már a dolgokat és lelép. Elvileg a szobájában hagyta…


***


Bobby és Dean összenéztek a levél felett.

– Cass azt mondja, hogy ugyanezt elmondta a szüleinek és Sarah-nak is. El sem búcsúzott, és minden szálat elvágott, ami elvezethetné hozzá. A telefonja ki van kapcsolva. Vagy nagyon profi a csaj, vagy valaki, illetve valami remek nyomeltüntető.

– Crowley – mondta Bobby.

– Én is rá gondoltam. Cass belekukkantott Jamie lelkébe is, és állítólag ez valahogy összekapcsolta őket, vagy mi a fene. A lényeg, hogy amikor a tollasseggű meghalt, a kapocs megszakadt.

– Gondolod, hogy megérezte és ezért ment el?

– Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit higgyek, Bobby! Bűzlik az egész ügy. Cass megpróbálja lenyomozni Crowleyt, de… fogalmam sincs.

– Talán tényleg csak elment, ahogy a levélben írja.

– De éppen most? Oké, talán azt gondolta, hogy mind otthagyjuk a fogunkat, de nem lenne jobb biztosan tudni, hogy mi van?


***


Castiel, miután eltűnt Dean autójából, azonnal utána járt Crowleynak. Egy ideig csak megfigyelt, végül figyelemfelkeltés gyanánt kiiktatott pár démont, akik a keresztútinak dolgoztak. Remélte, hogy Crowley veszi a fáradtságot és megjelenik.

Nem is kellett sokáig állnia, mire a démon megjelent.

– Megtudhatom, hogy mégis mi az oka, hogy öldösöd a segédjeimet? – csendült egy ingerült hang a háta mögött. Az angyal azelőtt tudta, hogy ott van, mielőtt a démon bármit is tett volna.

Castiel odafordult.

– Mit tettél?

– Hogy én? Az a kérdés, hogy te mi a fenét művelsz! Tudod milyen nehéz manapság jó munkaerőt találni?!

– Hova vitted Jamie-t?

– Kit? – tette Crowley az ártatlant. – Ja, hogy a kis barátnődet? Utoljára nálatok láttam, még ott kell lennie.

– Nem itt állnék, ha így lenne – válaszolt az angyal.

– És akkor máris engem kell gyanúsítani? Talán megunta a fejeteket és magától lépett le. Mondjuk meg is érteném. Az már a ti hibátok, hogy ahhoz is bénák vagytok, hogy magatoktól találjátok meg.

Castiel felemelte a kezét, hogy megkínozza Crowleyt, aki, amint meglátta mire készül, feltett kezekkel meghátrált.

– Hé-hé, nyugi van, angyalkám. Nem én voltam, jó? Semmilyen érdekem nem származik az elrablásából. Csak egy ember, aki valamivel nagyobb kakaóval nyomja, mint egy átlagos fáról lemászott egyed.

– Elég ereje van ahhoz, hogy megöljön egy démont, aki megszállta – ez biztos felkeltette az érdeklődésed. Áruld el, mit tettél vele? Különben magam szedem ki belőled.

– Milyen harcias lett valaki! Ha jól tudom pár órája még halott voltál. De úgy tűnik, valaki nagyon szeretné, hogy élj…

– Isten hozott vissza – válaszolta Castiel megrendíthetetlen hittel. – De nem ezért jöttem. Hol van Jamie?

– Mondtam már, hogy nem tudom! – Corwley hangja a mondat végére dühödt ordításba csapott át. Elege volt az egész gyanúsítgatásból, még ha nem is volt egészen alaptalan. És jól tudta, hogy az ordítozás mindig bejön.

Castiel azonban nem engedett. Felemelte a kezét, mire Crowley megdermedt.

– Hé! Mit művelsz? Eressz el, ez nem vicces!

– Nem is viccelek – mondta az angyal és közelebb lépett. Tenyerét Crowley homlokához érintette és átkutatta az emlékeit. Ugyan nem ért hozzá a démon lényéhez, de ez a kontaktus is épp elég volt ahhoz, hogy ne akarja közelebbről megnézni, hogy miből is áll ez a lény.

Másra sem volt jó, amit csinált. Crowley milliónyi emlékei közt sem talált semmi olyan dologra, ami összefüggésbe hozhatta volna a démont Jamie eltűnésével. 

Crowleyt nem lepte meg Castiel kutakodása, felkészült rá, hogy előveszik. Végül is azt a két agyalágyultat is ezért küldte Jamie után – próbált kimaradni az egész sztoriból. De persze a két szerencsétlen nem volt képes rendesen elvégezni a munkáját, és így is kénytelen volt beavatkozni a nagy kockázat ellenére is. Ám végül is sikerült elrejtenie a gondolatait a lányról – büszke is volt magára.

– Nem megmondtam? – kérdezte végül, undorodva az angyal tiszta érintésétől. – Mellesleg száz százalékig biztos vagy abban, hogy Isten hozott vissza…?


Castiel, miután leellenőrizte Crowleyt csalódottan ment el Bobbyhoz és Deanhez, hogy elmondja a fejleményeket. Miután elment, a két vadász arra jutott, hogy Jamie valóban elment és új életet kezdett. Ezek után Dean elbúcsúzott és elindult Lisához, abban reménykedve, hogy a nő befogadja azt a roncsot, akivé vált…

***

Dean elbúcsúzása után pár nappal Bobby ajtaján határozott kopogás hallatszott. Bobby első gondolata az volt, hogy Dean jött vissza – a második Jamie felbukkanása volt. Arra a személyre azonban egyáltalán nem számított, aki az ajtóban álldogált.

Résnyire nyitotta az ajtót, minden eshetőségre egy kősóval töltött fegyverrel készült köszönteni látogatóját. Mikor az ajtóban meglátta az ifjabbik Winchestert, először tátva maradt a szája, majd felkapta az ajtó mellett álló szekrénykéről a szentelt vizes palackot és arcon locsantotta a mosolygó Samet.

– Oké, ezt megérdemeltem – pislogott egyet Sam. – Van nálam kés is – mondta, és előkapta az ezüst tőrt, feltűrte az ingujját és megvágta magát. Fel sem szisszent. – Én vagyok az, Bobby.

– Hogy az istenbe másztál ki onnan? – kérdezte Bobby elképedve.

– Azért ne legyél ennyire szívélyes – mondta Sam viccelődve. – Bemehetek?

Bobby kissé késve, de beengedte a fiút.

– Sajnálom, csak… Hogy a fenébe…?

– Én sem tudom. Valaki vagy valami kihozott onnan, de fogalmam sincs, hogy ki. Talán Isten. Na, és Dean? – nézett körbe fivérét keresve.

– Lisánál.

– Helyes. Nem is kéne zaklatnunk, ha most megjelenek, esélye sem lesz egy jobb életre – mondta a fiú határozottan.

– Jól vagy, Sam? – kérdezte Bobby lassan magához térve. – Úgy örülök, fiam! – Bobby és Sam összeölelkeztek, azonban a fiú hamar kibontakozott belőle. Bobby figyelmét nem kerülte el, hogy valami megváltozott benne.

– Persze – válaszolt Sam vigyorogva.

– Olyan… más vagy.

– Ja, hát azt hiszem senki lelkének nem tesz jót egy dühös Mihállyal és Luciferrel való időtöltés egy bezárt, szűk helyen. De ne aggódj, a lényeg, hogy itt vagyok és nyírhatom a mocskokat. Jamie?

– Elment. – Egy pillanatnyi értetlen csend.

– Ezt meg hogy érted?

– Hagyott egy levelet, hogy nem kér ebből az életből és elment, amíg a temetőben csatáztunk Luciferrel és Mihállyal.

– És ezt elhittétek?

– Nem, Castiel utánanézett Crowleynak, de őt végül kizártuk. Más ötletünk nem nagyon volt.

– Végül is… talán megjött az esze és hallgatott rám – mondta Sam elmélkedve.

– Hogy érted?

– Mielőtt elmentünk, felmentem hozzá, és szóba került, hogy még lenne esélye itt hagyni ezt az egészet és új életet kezdenie. Persze akkor tiltakozott, azt mondta, hogy már akkor nyakig elmerült ebben a világban, amikor meglátta Deant a benzinkúton. Úgy tűnik, rájött, hogy ez nem így van. Bár biztos történt vele valami más is.

– Ami azt illeti… Castiel többször is belenézett a lelkébe és ez valahogy összekapcsolta őket, amikor viszont Cass meghalt, ez a kapcsolat megszakadt. Talán Jamie megérezte, és emiatt döntött így.

– Nem lenne meglepő. Azt hiszem, valami történt kettejük közt. Jamie elég furán viselkedett, mikor bementem hozzá elbúcsúzni… – Sam vigyorgott, aztán hirtelen elkomorult az arca. – Hát most, hogy Cass nem él, már úgy is mindegy.

– Él, ami azt illeti. Engem ő hozott vissza.

– Tényleg? Pedig a szemem láttára robbant szét. Mi történt?

– Azt gondolja, Isten volt.

– Szóval most megint angyal?

– Igen, visszakapta az erejét.

– Ez remek hír! Talán kideríthetné, hogy ki áll az én ügyem mögött.

– Mikor…? – kérdezte Bobby aggódva.

– Nem sokkal utána, hogy lekerültem. Bár az is többnek tűnt a kelleténél. – Sam úgy beszélt mintha valaki másról lenne szó. Bobbynak feltűnt a hűvössége.

– Mire emlékszel? – kérdezte aztán.

– Mindenre – válaszolt Sam egyszerűen.

– És…

– Nem akarok róla beszélni.

***

Miután Crowley bedugta Jamie-t az egyik cellába és levédte az angyalok előtt, az irodájába ment. Fogalma sem volt, mi történt a lánnyal ott, az autó előtt. Nem ő csinálta, ebben az egyben biztos volt. Lehet, hogy nagy fájdalmak érték Jamie Harrist, de nem akkorák, hogy rohama legyen tőle. Az a lány sokkalta erősebb volt, mint azt bárki gondolta volna róla. 

Crowley, ha mást nem is, ezt becsülte benne. Az erejét. Na persze, tartott is tőle, de ezt nem kellett tudnia senkinek. Épp ezért volt szüksége rá. Amíg ő tartja fogva, nem árthat neki, és később talán a hasznára is válhat.

A lány napokig eszméletlen volt, Crowley pedig kezdett türelmetlen lenni. Idő közben Castiel is felbukkant, hogy kutasson Jamie után, Crowley pedig most már válaszokat akart. Nem szerette volna, hogy a lány valami természetfeletti befolyás miatt térjen magához, így kivárt, de nem gondolta, hogy ez ennyire idegőrlő lesz. Általában véve jól viselte a várakozást, kivéve, ha valami fontos dolgot akart megtudni – az volt a gond, hogy minden dolog, amit meg akart tudni, fontos volt, így aztán folyton idegeskedett.

Az alfákkal sem ment eddig sokra – nem mintha olyan régóta kínozná a lényeket a válaszokért. Mindenesetre a várakozás sok stresszel járt, a stressz pedig egy démonnak sem tesz jót. Ugyan ő jól palástolta, mégiscsak sokat stresszelt mostanság. És még ez a lány is szórakozik vele.


Crowley jó néhány nap múlva, mint mostanában oly sokszor, épp Jamie cellájában álldogált már vagy fél órája a whiskyjét kortyolgatva, mikor a lány végre ébredezni kezdett. Alig akarta elhinni, hogy végre eljutnak idáig. Sürgető érzés kerítette hatalmába és az izgalom, hogy hamarosan kikérdezheti.

Jamie érezte, hogy sötétség és nyugalom veszi körül, semmilyen fájdalom nem hatolt még be a tudatába. Igaz, a peremén állt, ezt már fel tudta fogni. De nem tudta, hol van vagy hogy él-e még. Nem emlékezett, hogy honnan indult és hova tartott. Hogy ki volt ő.

Valahol mélyen viszont érezte, hogy valami fontos dolog várja odakint a valóságban. Pedig mennyivel könnyebb volt minden, itt a sötétben. Nem akart felkelni, pedig érezte, hogy információk tolulnak be az elméjébe. Hangok, illatok, érzések.

Érezte, hogy nincs egyedül – valaki figyelte. Érezte a dohos szaggal keveredett whisky illatát, ami körülvette. Érezte a háta alatt a kényelmetlen matracot. Hallotta, hogy az a valaki mellette lélegzik. Lassan, nyugodtan vette a levegőt, de érezte, hogy az a valaki feszülten várja őt.

Érezte, hogy hiányzik valami, és hogy ez a hiány fájdalommal jár, de nem tudta mi az. Nem emlékezett. És nem is akart emlékezni.

Nem sokára érezte a testében lévő fájdalmat is és a sós ízt a szájában. Mintha millió tűvel szurkálták volna. Egyre kijjebb sodródott a tudatlanságból…



Kinyílt a szeme, pislogott párat, de nem látott semmit. Sötét volt, hűvös. Didergősen összerándult, mire nagyot nyögött a belé hasító fájdalomtól.

– Ideje volt, azt hittem már sosem ébredsz fel! – morgott egy hang. Jamie ráemelte a férfira a tekintetét. – Szóval, mi történt? Biztos nem azért ájultál el, mert akkora fájdalmat okoztam.

Crowley ráérősen kortyolt az italából.

– Hol vagyok? – nézett körül a lány. A falról lepergett a vakolat, az ajtó helyett rácsok takarták el a kijáratot. Úgy nézett ki a hely, mintha valami börtön vagy egy elmegyógyintézet lett volna fénykorában.

– Vendégségben nálam – válaszolt a férfi és leült Jamie mellé az ágyra. A lány felhúzta a lábát és a sarokba húzódott, minél távolabb akart kerülni a tőle.

– Nem ártana felfogadnod egy bejárónőt. Eléggé leélték a helyet.

– Ha-ha-ha. Nagyon bátor itt valaki, pedig nem ártana, ha kicsit megválogatnád a szavaid – csevegett Crowley és beleszimatolt az italába, majd ismét kortyolt belőle. – Szóval, mi történt az autó mellett a roncstelepen? – kérdezte nyugodt hangon.

– Te történtél, semmi más – válaszolt Jamie, és próbált érzelemmentes arcot vágni, ám közben megsajdult a szíve.

– Vagy te mondod el, vagy én derítem ki, és az nem lesz túl kellemes.

– Semmi nem történt, ami téged érdekelhet. Egyszerűen nem bírtam a strapát.

– Rosszul hazudsz, kedvesem. Na, halljuk, még mielőtt magam nézek bele a lelkedbe.

A lány mérlegelt, nem volt biztos benne, hogy el tudná rejteni az információt Crowley elől, de hogy el is mondja… azonban azt sem akarta, hogy bárki más kutakodjon a lelkében. Egyáltalán nem akarta, végül elhatározta magát és mielőtt Crowley ismét megszólalhatott volna, kibökte a lényeget.

– Castiel halálát éreztem. Úgy éreztem, kiszakad egy darab a lelkemből.

– Hm, micsoda meglepetés. Szóval belenézett a lelkedbe, és ezáltal összekapcsolódtatok? Most pedig megszakadt a kapcsolat, a halálával. – A démon arcán kaján vigyor terült szét, mikor kimondta a halál szót. Jamie hallgatott és remélte, hogy az arca nem árul el semmit.

– Honnan veszed ezt? – kérdezte Jamie gyorsan. Crowley azonnal látta, hogy a lány ideges lett.

– Találgattam, de úgy tűnik nem is tévedtem olyan nagyot. – Jamie viselkedése azonnal hűvössé vált.

– Mit akarsz? – kérdezte.

– Ne aggódj, idővel megtudod.

– Nem maradok olyan sokáig, te szemét.

Crowley felnevetett, amin Jamie felhúzta magát. Ültéből ugrott neki a démonnak, pedig tudta, hogy semmi esélye. Mindketten a földre zuhantak, Jamie megemelte a kezét, hogy behúzzon a férfinak, az azonban megragadta a lendülő kezet.

– Nem érdemes próbálkoznod sem – vigyorgott Crowley, majd hirtelen felszívódott. A következő pillanatban már Jamie fölött állt. A lány feltápászkodott a padlóról és visszaült az ágyára.

– Mi a fenét akarsz tőlem? – kérdezte ingerülten, majd lángoló tekintettel a férfira pillantott. 


– Az érdekel, ami téged is, kedvesem. Hogy mi a fene vagy!



* a Supernatural című sorozat ötödik évadának 22., ’Swan Song’ című részének átirata, saját feldolgozással :)