Infó, előzetes :)

Nam, próbálgattam ma telóról szerkesztgetni a dolgokat, nem sok sikerrel, gondoltam ide is benyomom a facebookos szöszt, hogy aki nincs ott, azért értesüljön :) Szóóóval, elkapott az ihlet szele, sikerült "kicsikarnom" magamból a nyolcadik rész végét is, és terveim vannak a kilencedikre, így aztán nem kell hiányban szenvednetek még három hétig biztosan :)) Nappal írtam, így nem biztos, h tökéletes lett, mert sötétedés után születnek nálam a legjobb ötletek, de majd ti megmondjátok, ha odaérünk :)) Addig is még van hátra pár fejezet. A mostanit is kiegészítettem egy kicsit, amit majd Ostika fog nekem kijavítani, ha lesz egy kis ideje :) Legkésőbb vasárnap olvashatjátok ;)

És akkor, jöjjön egy kis előzetes, a következő fejezetből:

- Most mit csinálunk?
- Feküdj hanyatt, és vegyél valamit a szádba, amire ráharaphatsz.
- Ráharapni? Mégis minek harapjak rá bármire is?
- Hogy ne a nyelved harapd el.
- A... nyelvem? Mégis miért harapnám el a nyelvem? - kérdezte a lány, annak ellenére, hogy nagyon is jól tudta a választ.
- Mert fájni fog.
- Az egyetlen mondat, amit nem akartam hallani. Inkább felejtsük el, oké? Nem akarom tudni, hogy ki vagyok.
- Nem tart sokáig. Tudnom kell ki vagy.
- Neked? Azt hittem az egészet miattam csináljuk.
- Ha áruló van közöttünk, arról tudnom kell, és ez a legegyszerűbb módja, hogy megtudjuk.
- Neked lehet, hogy egyszerű, de nekem kell kiállnom a fájdalmat.
- Nem csak számodra lesz fájdalmas.
- Valóban? Akkor hajrá! - válaszolt Jamie, de nem gondolta komolyan. Castiel azonban teljesen komolyan vette: levette a ballonkabátját, a zakóját és feltűrte az inge ujját.
- Hé-hé-hé, mégis mit művelsz?
- Felkészülök.
- Nem is értem miért lepődök meg rajta, hogy nem érted az iróniát. Megmondtam, hogy nem csinálom!
- Kényszeríthetlek is, de az sokkal kellemetlenebb lesz.
- Igazán? Még ennél is jobban? Nem értem, miért lenne kellemetlenebb a fájdalomnál, ami érni fog.
- Nem is kell értened.
- Nem tudlak meggyőzni, igaz?
- Igaz.
- Remek. - Jamie összecsavarta az egyik pólóját, majd ráharapott, és felfeküdt az ágyra. Castiel mellé lépett, mire Jamie kikapta a pólót a szájából.
- Remélem, legalább megpróbálsz kíméletes lenni.
- Azzal nem jutnánk sokra.
- Tudod, hazudhattál volna... - Castiel nem válaszolt, Jamie megingatta a fejét, majd visszatette a pólót a szájába és behunyta a szemét.