2013. április 6., szombat

4. rész

Sziasztok!

Most nem húzom a szót, képek sem nagyon lesznek, de jó hír, ötletem támadt a folytatásra :D csak meg kell valósítani ;-) Jah, hát a dal szövegét ne vegyétek figyelembe, nem kapcsolódik a sztorihoz, leginkább a hangulat miatt tettem be :) és később egy Black Sabbath számot találhattok, valamiért imádom őket :D És még valami (úgy látszik mégis húzom a szót), csináltam a blognak egy facebook oldalt, akit érdekel felkeresheti azt is: https://www.facebook.com/TurniIntoWorld






4. rész

Senki nem jött. Jamie pedig a földre zuhant, már térden állva sem bírt meglenni. Sírt, nyöszörgött fájdalmában, és azt remélte, hogy meghal, csak hogy ne fájjon többé.


Neki óráknak tűnt, de néhány pillanattal Castiel hívása után, az angyal meg is jelent.

– Miért hívtál? – kérdezte, mert nem látta a lányt. Aztán körbenézett, és megpillantotta a földön a magzatpózban lévő Jamie-t.

Odasietett és leguggolt mellé, kezét a lány fejére tette, mire az felnézett rá, szemeit könnyfátyol homályosította el, de így is tudta, ki van felette. Rá sem kellett néznie, hogy tudja.

A fájdalom lassanként enyhülni kezdett, majd el is tűnt. Teljesen felszívódott, mintha sosem lett volna.

– Mi történt? – kérdezte Castiel csendesen, a lány szemeibe nézve.

– A fejem. A beleset utáni reggelen úgy ébredtem, hogy fáj, és nem múlt el, azután sem, hogy bevettem a fájdalomcsillapítókat. Ma reggelre semmi bajom nem volt, egészen pár perccel ezelőttig. Akkor olyan erős lett, hogy azt hittem… Mégis mi történik velem? – kérdezte kétségbeesetten.

A lány felült, majd Castiel segítségével fel is állt. Mintha semmi sem történt volna az imént.

– Nem tudok válaszolni.

– Akkor mégis mit tudsz?! – kérdezte ingerülten. De abban a pillanatban el is párolgott a dühe, hogy ránézett a tanácstalanul álldogáló angyalra. – Sajnálom – mondta, pedig a férfin nem látszott, hogy bármilyen téren is sértette volna a kirohanás. – Megtudtál valamit rólam?

– Semmit. Nem is létezel.

– Ezt meg mégis hogy érted? – A lány megint dühbe gurult. – Hiszen itt vagyok! – folytatta. – Mi az, hogy nem is létezem? Lélegzem, eszem, gondolkodom! Itt állok!

– Fent mindenkit számon tartunk a születésétől a haláláig, de te sehol nem vagy.

– Biztosan hibázott valaki! Egy baklövés miatt nem „létezem”.

– Mi sohasem hibázunk. Ilyen kérdésekben biztosan nem.

– Mindenki hibázik. Ettől vagyunk emberek… Ja, persze, hiszen te nem vagy ember! Lehet, hogy több százan vagyunk bejegyzetlenül, és ti még csak nem is tudtok róla.

– Nem – szólt Castiel. Hangja nem volt erőszakos, vagy ellentmondást nem tűrő, Jamie-be mégis beléfojtotta a szót. – Talán egy módon megtudhatjuk az igazságot, de nem most. Dolgom van. Szólj, ha megint fájdalmaid vannak.

– Úgy lesz – mondta Jamie halkan, de addigra Castiel már nem volt sehol.

Visszament a házba, akkorra már mindenki ott volt, és egymással beszélgettek. Mikor meglátták őt elnémultak.

– Rólam beszélgettek? Nem kell aggódni, amint kicseréltük a szélvédőt, kifizetem az alkatrészeket és hazamegyek.

– Ugyan már! Nem zavarsz.

– De igen, Dean, de ahogy látom, ezzel csak te nem vagy tisztában. Sajnálom, hogy gondot okoztam. Nem kellett volna idejönnöm.

– Jamie, sajnálom, de most épp benne vagyunk valami nagyban – mentegetőzött Sam.

– Hagyd csak – legyintett fáradtan Jamie –, nyugodtan foglalkozzatok csak a démonjaitokkal, az alakváltókkal, meg a nem tudom még milyen fura lényekkel… – a lány nem tudta kontrollálni a szavait, túl későn tudatosult benne, hogy mit is mondott. – A francba… – szólt halkan, beletörődött hangon, majd leült az asztalhoz, miközben a három férfi döbbenten követte a tekintetével.

Ekkor kitört a káosz, mindhárom férfi egyszerre tette fel a kérdéseit. „Te is vadász vagy? Honnan tudod? Ki a franc vagy te, és mi a francért nem mondtad el eddig?” Utóbbi két kérdés Dean szájából hangzott el. Jamie csöndben várta, amíg mind, túlharsogva a másikat, felteszik a kérdéseiket. Addig megtöltötte a bögréjét az imént kifőtt kávéval és tett bele egy kis cukrot.

– Elég! – kiáltott aztán Bobby, Jamie meg se rezzent, nyugodtan kavargatta a kávéját. – Egyszerre csak egyet.

– Szóval? – tette fel a kérdést Sam.

– Nem vagyok vadász. Csak tudok néhány… dolgot. Innen-onnan.

– Innen-onnan mi? Miféle ocsmányság vagy te? – kérdezte Dean, látszott rajta, úgy érzi, elárulták. Jamie nem zavartatta magát, belekortyolt a kávéjába.

– Ember vagyok, nem kell aggódni.

– Akkor honnan tudsz erről az egészről?

– Baleset volt.

– Az autóbalesetről beszélsz? – kérdezte Sam.

– Csak megmentettek, ennyi az egész, mert olyasmit láttam, amit nem kellett volna, és az illető tudni akart pár dolgot.

– Aha. És mégis ki volt ez a te megmentőd? – Dean még mindig nagyon dühösnek tűnt. Jamie pedig rájött, hogy mindent el kell mondania.

– Castiel – szólt halkan, Bobby és Dean annál hangosabban kiáltottak fel.

– Mi van? Honnan a fenéből ismered?

– Ami azt illeti, általad ismertem meg – nézett Jamie Deanre, ő erre kérdő arccal meredt rá.

– Te ismered, Dean? – kérdezte Sam értetlenül a bátyja és Jamie közt járatva a tekintetét.

– Nem, fogalmam sincs, mi a fenéről beszél!

– Láttalak a benzinkútnál, és hallottam Castielt, és tudni akartam, ki ő. Ezért követtelek.

– Követtél? Hová?

– Ide. Láttam, amint bekopogsz Bobbyhoz, aki rád támad, és csak nagy nehezen hiszi el, hogy valóban te vagy az, aki. Hihetetlen hülyeségeket hallottam, azt hittem valamiféle titkos nyelven beszéltek, és a démon alatt valamilyen állatot kell érteni. Aztán átmentetek egy másik szobába és nekem a távcsövemre kellett hagyatkoznom. A szátokról próbáltam olvasni, de az még nagyobb badarságnak tűnt. De nagy nehezen összetettem a képet, láttam, hogy Castiel keze hol égett Dean bőrébe, követtelek titeket az Astoriába, ahol szintén kiderítettem pár dolgot.

Hihetetlen, hogy sikerült észrevétlennek maradnom – nevetett fel a lány kényszeredetten. – Vadászok vagytok és mégis… Oké, tudom, hogy ez most nagyon frusztráló lehet, de hinnetek kell nekem. Tényleg csak ennek a lénynek a kilétére voltam kíváncsi. Hiszen olyan gyönyörű hangja volt… életemben nem hallottam még ilyen csodásat. Aztán a motelban megint szólt hozzád, Dean. És én ott voltam, és tudtam, hogy nem fogjátok annyiban hagyni. Követtelek a raktárhoz, és láttam őt, és azt hiszem, elhittem minden szavát.

Őrültség volt, amit tettem, egyenesen anyámhoz kellett volna mennem és hagynom titeket, meg a titkaitokat a fenébe. De nem, nekem muszáj volt kotnyeleskednem…

Jamie megint kortyolt a kávéjából és várt néhány pillanatot, csak azután folytatta. Nem kérdezett senki semmit, úgyhogy onnan folytatta, ahol abbahagyta:

– Visszamentem a motelba, megtudtam, amit akartam. Gondolkodnom kellett, kapcsolatba lépjek-e veletek, akarok-e többet tudni, és út közben Castiel megjelent nekem a hátsó ülésen, és meghaltam. Értitek ezt? Alig két napja, hogy megtudtam, léteznek szellemek, meg más természetfeletti lények, akik gonoszak, és meghalok. Egyszerűen csak… De aztán Castiel visszahozott. Tudni akarta, ki is vagyok, és mégis miért követtem Deant, és mit akarok? Aztán kiderült, hogy csak néhány különleges illető hallhatja és láthatja az angyalokat igaz valójukban, és én biztosan nem vagyok közöttük, sőt, ami azt illeti, nem is létezem. Most tudtam meg. A fentiek szerint nem is létezem. Nem vagyok. Itt sem vagyok, nem kéne veletek beszélnem, élnem sem kéne. Értitek ezt?Egy senkivel beszélgettek.

– Várj! Várj, hogy érted, hogy az imént tudtad meg? – kérdezte Dean. Ez kizökkentette Jamie-t a lassan sírógörcsé váló monológból.

– Miután találkoztam Castiellel, azaz másnap reggel, fejfájással ébredtem. Olyannal, amilyet még sosem tapasztaltam. Fájt már a fejem, persze, csak nem ilyen intenzitással. Ma reggel, amikor felkeltem, pedig semmi. Kimentem a kocsihoz. Gondolkodtam kicsit Istenről, meg a többiről, és akkor megint elkezdett fájni, olyan hirtelen és durván, hogy azt hittem ott helyben meghalok, megint. De nem. Castiel eljött, és meggyógyított, pusztán a keze érintésével. Akkor kérdeztem meg, ő meg azt mondta, hogy semmit nem tudott meg rólam, és ami azt illeti nem is létezem.

– Itt járt?

– Egen. És mindenki jól van… Tévedtek vele kapcsolatban. Lehet, hogy kicsit furcsa, de tényleg egy angyal, nem pedig démon. Mostanáig még Istenben sem hittem, de tudom, hogy Castiel igazat állít magáról.

– Vagy az is lehet, hogy mindaz, amit eddig elmondtál csak mese, és vele vagy.

– Inkább ne próbáljuk ki, oké? Rám igencsak fájdalmasan hat egy késszúrás, vagy egy lövés. De bármi más, fájdalommentes dolognak szívesen alávetem magam.

– Nem ígérhetünk semmit – szólt Dean, és előkapott egy ezüstkést.

– Ez valami különleges cucc? Nem ezzel vágtad meg magad a múltkor?

– Egy ezüst kés.

A lány ismét kortyolt a kávéjából, hogy leplezze idegességét, majd Deanre nézett.

– Na, és mi derül ki abból, ha megvágom magam?

– Annyi biztosan, hogy sem alakváltó, sem zombi nem vagy és még jó pár lényt kizárhatunk. – Dean Samre pillantott. – Azt hiszem, a vámpírt is kizárhatjuk.

–Vámpír? Azt mondtad… azt mondtad vámpír? Drakula, meg ilyesmik?

– Az csak monda. Egészen máshogy kell őket elpusztítani. A fej levágása a leghatásosabb, de a halott ember vére sem épp utolsó.

– Halott ember vére… Na, és a napfény?

– Nem szeretik túlságosan – vette át a szót Sam. – De nem égnek porrá, ha erre gondolsz.

– Aha. Na, jó, ha nagyon muszáj. – Jamie felállt, Denahez ment, elvette tőle a kést majd a bal tenyerébe fogta az élét. Nem vágta meg magát elsőre, csak nagy levegőket vett. Amikor pedig a kés pengéje belemélyedt a húsába, felszisszent. – A francba – szólt, majd visszaadta a kést Deannek. – A filmekben nem tűnik ilyen fájdalmasnak... És most mi jön?

– Szentelt víz.

– Szentelt víz. Nem hisztek Istenben, de szentelt vizet használtok?

– Működik, és ez a lényeg.

– És mit kell vele csinálnom? Igyam meg, vagy képen kell locsolnom magam vele? – Dean elfintorodott az emlék hatására, amivel Jamie példálózott.

– Akár meg is ihatod – szólt Sam.

Jamie felhajtotta vizet és várta a következő tesztet. Ami jött is, és szintén nem történt semmi. Hamar túl voltak minden teszten, de Dean még mindig úgy méregette a lányt, mintha legalábbis megölte volna egy családtagját.


A nap közepére, Jamie megunta a dolgot és félrevonta Deant a Fordjától, amin még javában dolgoztak.

– Beszélhetnénk? – kérdezte Jamie halkan, a férfi pedig kelletlenül követte őt a házba.

A lány megállt a szoba közepén és szembefordult Deannel, miután az becsukta maga mögött az ajtót.

– Nézd, tudom, hogy nem volt szép, hogy hazudtam, sem az, hogy követtelek, de tudnom kellett, kié az a hang. Képtelen vagyok megmagyarázni miért, de muszáj volt... Mindegy is. Azt se felejtsd el, hogy te ajánlottad fel a segítséged – ha nem teszed, most azt sem tudnád, ki vagyok. Nem akarok úgy elmenni, hogy rossz szájíz marad utánam, szóval ordítsd le a fejem, vagy tegyél amit csak akarsz, hogy elszálljon a dühöd.

A lány elhallgatott, és Dean is néma maradt, percekig álltak így csendben, mikor Jamie ismét megszólalt.

– Ez a nagy kirohanás? – kérdezte a lány szkeptikusan.

– A francba – mondta Dean, de ez nem Jamie-nek szólt. – Felejtsük el, oké?

– Rendben. Akkor már nem vagy dühös?

– Legfeljebb magamra.

– Magadra? Mégis miért?

– Mert egy nagy barom vagyok. Nem is voltam igazán dühös, csak magamra. Sajnálom… – Dean hirtelen elhallgatott. – Lassan kész a kocsid. Útra készen áll.

– Köszönöm. Mivel tartozom?

– Ne hülyéskedj! Azok után, hogy meg kellett vágnod magad a késsel, ez a legkevesebb.

– Nem szeretek tartozni, senkinek. Szóval mondj egy árat.

– Majd behajtjuk az angyalon, végül is az ő hibája.

– Kétlem, hogy hordana magánál pénzt. Mi szüksége lenne rá?

– Fogalmam sincs. Ami azt illeti, nem bízom benne. Tuti, hogy valami rosszban sántikál.

– Majd elválik.

– Ja. Korábban azt mondtad, hogy azért követtél, hogy kiderítsd, kié az a hang, aki szólt hozzám. Mondd csak, te mégis mit hallottál? Mert én csak valami átkozottul fülsértő zajt. 

– Szavakat hallottam, gyönyörű földöntúli hangon. Nem is tudom igazán leírni, még soha nem hallottam ilyesmit. Leginkább a zenéhez tudnám hasonlítani, mintha a különböző dallamok szavak lennének. Mintha egy gitárszólót hallanál, ami igazából szavakból áll…
Elég furcsa volt, ezért is akartam utána járni. Meg is lepődtem rajta, hogy rád egészen más hatással volt mint rám.

– Viccelsz? Azt hittem, megsüketülök.

– Vettem észre – mosolyodott el Jamie. ­– Persze aztán megkaptam rá a magyarázatot… csak néhány különleges ember képes meglátni egy angyal igaz valóját, és nagyon úgy tűnik, hogy nekem nem kéne köztük lennem.

– Ezt hogy érted?

– Castiel szerint, odafent – Jamie az égnek emelte a szemét, majd visszanézett Deanre ­– adogatják ezeket a különleges képességeket nekünk, és én nem kaptam. És ami azt illeti, nem is létezem. Én erre megkérdőjeleztem a munkájukat, talán valaki tévedhetett, de az angyal azt mondta, hogy ez nem lehetséges. Hallottál már ilyet? Senki sem tévedhetetlen, még Isten sem! Tuti, hogy elcsesztek valamit, és most én iszom meg a levét.

– Szóval már nem is annyira jó fiú az angyalkánk?­ – kérdezte Dean szarkasztikusan.

– Nem ezt mondtam. Csak azt, hogy senki sem tévedhetetlen, és ami velem történik, nem feltétlenül az ő hibája.

– Hidd el, a mi világunkban mindenki mesterkedik valamiben. Én még nem találkoztam olyan lénnyel, ami jót akart volna, pedig láttam már egyet, s mást.

– Ezek szerint még nem láttál mindent. Vagy csak annyi rossz tapasztalatod van, hogy már a saját szemednek sem hiszel.

– Hidd el, ha annyi mindent láttál volna, mint én, te is sokkal bizalmatlanabb lennél.

Jamie ezzel nem vitatkozott, látta a férfi szemében, hogy sokat megélt már – túl sokat. Próbálta titkolni, próbált viccelődni, de Jamie látta a szemében azt a rengeteg fájdalmat, ami érte az élete során.

Visszamentek az autóhoz, és sokkal felszabadultabban beszélgettek, mint korábban. Aztán Jamie kicsit visszavonult, körülnézett a házban. Épp a konyhában üldögélt, mikor Sam nyomában betoppant Bobby és Dean is.

– Jamie, kész a kocsi! – szólt Dean.

– Rendben, akkor indulok is. Köszönöm a segítségeteket és sajnálom, hogy annyi bonyodalmat okoztam.

– Maradhatnál vacsorára – mondta a férfi. Jamie rámosolygott.

– Nem lehet, még hosszú az út, és hamarosan vissza kell mennem a suliba is. Így is csak egy napot maradhatok anyánál, pedig többet terveztem.

– Pedig most már nem zavarnál. Ami azt illeti, segíthetnél nekünk kutakodni.

– Egyrészt nem tudom, mit kell keresni, másrészt pedig okosak vagytok ti, megoldjátok nélkülem is. Tényleg indulnom kéne, minden jót kívánok, remélem, egyszer meghálálhatom a segítséget!

Jamie Deanhez lépett, megölelte és puszit nyomott az arcára. Ezután Samhez lépett, és tőle is elbúcsúzott.

– Vigyázz magadra! ­­– szólt Sam viszonozva az ölelést.

– Rendben leszek. ­– Jamie Bobbyt is megölelte és megpuszilta, majd felkapta a táskáját.– Köszönök mindent. Tényleg. ­– A lány kiment, Dean pedig kikísérte.

– Remélem, még találkozunk, Dean. Talán engem is megtámad valami szörny és akkor megint segíthettek.

– Remélem, hogy nem ez lesz az oka.

– Van benne valami. – Jamie az anyósülésre dobta a táskáját és beült, Dean pedig becsukta a kocsi ajtaját.

– Ha arra járunk, beugrunk.

– Rendben. Viszlát, Dean!

– Viszlát.­ – Jamie beizzította a motort, majd a gázra taposott, Dean pedig hátrább lépett.

A lány a visszapillantóból nézte a házat és a férfit. Úgy érezte, többet egyiket sem látja, és ez fájt neki. Igaz, csak pár napja ismerte a Winchester fiúkat és Bobbyt, mégis hamar megkedvelte őket, és a mai délután rengeteget beszélgettek, miközben az autón munkálkodtak. Kevés barátja volt, de úgy érezte, őket annak nevezheti, még ilyen kevés idő után is.

Éjszaka volt már, mire megérkezett az édesanyja házához. Mikor meglátta a házat, ahol felnőtt, elöntötték a gyerekkori emlékek. Boldog volt, hogy itthon lehet.

Beállt a felhajtóra, majd a kulcsával halkan kinyitotta az ajtót és bement a házba. Felment az emeletre a régi szobájába, amikor látta, hogy anyja hálójából fény szűrődik ki. Benézett, a TV volt az, édesanyja viszont már aludt. Halkan beosont és kikapcsolta a TV-t, majd bement a szobájába és ruhástól bedőlt az ágyba.

Az elmúlt napokon gondolkodott. Nagyon furcsa alakot vettek fel az emlékei, mintha csak egy álomból maradtak volna hátra – úgy érezte, az egész meg sem történt, csak a képzelete játszott vele. Amikor pedig holnap felkel, meg is feledkezik az egészről, és kiderül, hogy időben érkezett haza, és nem tartotta fel egy angyal vagy szörny sem – ezekkel a gondolatokkal merült álomba.

De amikor másnap felkelt, arra a napra ébredt, amelyikre kellett, és nem derült ki, hogy minden csak egy furcsa álom volt…


4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó fejezet volt, kíváncsi vagyok mi jön ezután. Nem gondoltam, hogy Jamie ilyen hamar ott hagyja a Winchestereket. Egy kérdés *most nagyon hülyének érzi magát*: Ez most Dean/Jamie vagy Castiel/ Jamie történet lesz?
    Várom a kövit.
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a feji, és köszi, hogy írtál :) Lesznek később még jeleneteik, jóval később (mármint az időben később), az a fejezet viszont már nincs olyan messze :) Hogy Dean/Jamie vagy Cass/Jamie? Idővel kiderül, nem árulom el :) de szerintem az oldal kinézetéből lehet rá következtetni ;-)

      Törlés
  2. Szia, még tegnap írtam neked merengőn, hogy mennyire igéretesnek tartom a történeted a kezdés alapján, és most a 3.-4. rész ismeretében fenntartom az állításom, jól és gördülékenyen írsz, a történet szál is tetszik.
    Örülök, például, hogy Jamie hazamegy ez kevésbé sablonos mintha hirtelen maradna és benne lenne mindenben, szeretem hogyha saját karakteres fanfictionben, az a karakter maga útját járja be és nem csak a saját szemszögéből meséli el ugyanazt (persze ha az lényeges a történetben akkor semmi bajom vele).
    A karaktereket egyébként jó eltaláltad és minden a helyén volt. Külön örülök Casnek, imádom a tollast (oké, ki nem? szégyelje magát aki nem).
    Szóóóval nem is nyújtanám tovább ügyes vagy, így tovább :)

    Üdv, Lina/a.k.a. merengőről Taira
    (U.i.: A blogodon milyen időközönként várható a friss?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Olvastam a meris kritit is :)
      El nem tudod képzelni, hogy milyen jól esik, hogy írtál, és hogy ezt írtad (bár, lehet, hogy mégis :D). Kicsit aggódom amiatt, hogy hazaküldtem Jamie-t, de örülök ennek a visszajelzésnek. Nos, nem kívánom végigkövetni az egész történetet, mert az kb. annyi lenne, mintha írásba foglalnám a sorozatot annyi különbséggel, hogy beraktam egy másik szereplőt, persze a sorozat eseményei maradnak, de nem azokat fogom a központba helyezni, morzsákat persze elhintek majd, például a következő fejezetben is, de Jamie eredetének, létezésének felkutatása lesz a fő szempont, valamint az ebből eredő problémák. Castielt én is nagyon imádom, tulajdonképpen azért is kezdtem bele ebbe, mert hiányoltam a magyar nyelvű Cass-sztorikat, meg a nem slash-eket... Meg imádok saját karaktereket beleépíteni egy létező történetbe, az talán könnyebb is, hiszen nagyon figyelni kell, h a karakterek ne legyenek occ-k, emiatt is sokat aggódom :D Én már csak ilyen aggódós vagyok :) Friss, hetente várható, a Merin, meg ahogy jön... Egyelőre nincs folytatás, készletben még van két fejezet, és kicsit bajban is érzem magam (megint a fránya aggódás), de igyekszem nem cserbenhagyni titeket :) Köszönöm a hosszú és pozitív kritikát, és bocs, hogy jártattam a számat :D

      Törlés