2013. július 6., szombat

15. rész


Sziasztok! 

Meghoztam az új részt. Kritikának örülnék, a múltkorihoz elég keveset kaptam :P A következő fejezetet hozzávetőlegesen két hét múlva hozom, mert Kata nem ér most rá. Addig is kitartást ;-)


15. rész 



– Tessék! – szólt merengő hangon, mire kinyílt az ajtó – a lány hallotta, hogy valaki bejön rajta majd becsukja azt. 

– Minden rendben? – kérdezte a belépő Sam. 

– Persze… hiszen csak igent mondasz Lucifernek – mondta a lány keserűen. Sam egy pillantással jelezte Castielnek, hogy hagyja őket magukra, mire a férfi kiment. 

– Nézd, Jamie… – kezdett bele Sam, de a lány leintette, majd felé fordult. 

– Bocsi. Tudom, hogy nincs más lehetőség, csak aggódom. 

– Sajnálom – válaszolta a férfi őszintén, majd elmosolyodott – de a mosoly nem ért el szeméig. – A mi életünk sosem unalmas. Szétcincálnak a pokolkutyák, megjárjuk a Poklot és a Mennyet, és magával az Ördöggel is nekünk kell megküzdeni. 

– Hát persze, más nem lenne képes rá, csak ti – mondta a lány szkeptikus hangon, aztán nagyot sóhajtott. – Isten tényleg cserbenhagyta a világot. Megértem Castiel csalódottságát. 

Sam megvonta a vállát. 

– Már megszoktuk. 

– Épp ez a baj, Sam. Nem csinálhattok mindent ti, tönkre fogtok menni. Csak nézz magadra – épp a halálodba indulsz… 

– Ha mi nem tesszük meg, más sem fogja. 

– És ezért érdemes feláldoznotok magatokat? 

– Most le akarsz beszélni? – mosolygott Sam fanyarúan. 

– Csak meg akarom érteni. Nehéz elfogadnom úgy, hogy tudom, lehetne egy jobb életetek is. 

– Nem lehetne – mondta Sam komoran. – Aki ebbe belekerül, nem tud kilépni, csak akkor, ha meghal. De még az sem garantált. 

– Talán nekem is ez lesz a vesztem – mondta a lány, de ez valahogy nem rémítette meg. 

– Számodra még nem késő. – Jamie felnevetett. 

– Nem gondoltam, hogy ilyen naiv vagy. Abban a pillanatban késő volt, mikor megláttam Deant a benzinkúton. 

– Így látod? Foghatnád magad és hátat fordíthatnál ennek az egésznek. Az angyalok még nem tudják ki vagy, Crowley is csak tudni szeretné, de ha most eltűnsz… 

– Épp ez az: nem akarok eltűnni. Rá akarok jönni, hogy mi is vagyok. Talán tényleg az előnyünkre fordíthatnánk a dolgot később. 

– Talán. Nézd, igazából azért jöttem, hogy megkérjelek… 

–… hogy tartsam távol ma magam tőletek? Ne aggódj, Castiellel már megbeszéltük.– A lány hangja elcsuklott egy pillanatra, de aztán gyorsan folytatta. – Itt maradok, nem kell aggódnod. Se neked, se Deannek. 

– Figyelj rá, kérlek. Megkérem majd, hogy ne próbáljon meg kiszabadítani, inkább menjen vissza Lisához. 

– Gondolod, hogy belemegy? 

– Nem fog neki tetszeni, de reménykedem benne – mondta a fiú keserű mosollyal. 

– Megteszem, amit tudok. Mikor indultok? 

– Még vért kell szereznünk. Bobby tud néhány helyet, ahol vannak démonok, körülbelül fél óra. 

– Hát, sok szerencsét. Pokolba az ördöggel… – A lány kényszeredetten elmosolyodott. Sam viszonozta a mosolyt, aztán Jamie elé lépett és megölelte. A lány erősen megszorította; úgy tűnt, mintha perceken át ott állnának, de Jamie nem akarta elengedni a férfit. Mikor azonban Sam lehajtott fejjel elindult az ajtó felé, ő csak mereven nézett utána, de nem állította meg. 

Később lement és elbúcsúzott mindenkitől. Az ajtóból figyelte, ahogy elhajtanak; Sam, Dean és Castiel az Impalában, Bobby pedig a saját kocsijával. Miután eltűntek a szeme elől, a lány visszament a házba, de fogalma sem volt, mit kezdjen magával – így inkább csak visszament a szobájába és leült a laptopja elé. 

***

Hajnalodott már, mikor lentről motoszkálást hallott. Nem aludt mélyen, és ez az alvás sem volt épp nyugodt. Többször is felriadt az éjszaka közepén, de nem emlékezett rá, hogy mit álmodott. Kikászálódott az ágyból – azt gondolta, Bobbyék tértek vissza, így még most találkozni akart velük. 

A házban sötétség honolt, és a hangok is elhaltak. Olyan némaság volt, hogy azt gondolta, csak képzelte az egészet, de aztán újra hallott valami neszt. 

Vajon miért nem kapcsolták fel a villanyt? – futott át az agyán, majd elöntötte az aggodalom. A fal mellé húzódott és fülelni kezdett, de nem hallott semmit a saját ideges légzésén kívül. 

A lány Bobby dolgozószobája felé vette az irányt – a férfi egyszer megmutatta neki, hogy melyik fiókban tartja a fegyverét. A lány úgy érezte, nem árt, ha nála lesz. 

A fal mellett osonva jutott el a helyiségig – odabent is sötétség fogadta, de szinte már csukott szemmel is eljutott a házban bárhová. Kihúzta a fiókot, kezébe vette a marokfegyvert, és egy ezüst tőrt dugott a derékövébe, majd az ajtóhoz lépett. Most az emeletről hallotta a neszeket. 

Már biztos volt benne, hogy bárki is jár itt, nem barátiak a szándékai. 

Jamie csendben a bejárati ajtó melletti szekrényhez lépett és elvette róla a Fordja kulcsát, majd zsebre dugta és visszament az emeletre. A józan esze azt súgta, tűnjön el onnan, de nem hallgatott rá. Szíve majd kiugrott a helyéről, és ahogy a lépcső tetejére ért, már a fülében dübörgött a vére. Attól félt, hogy ez fogja elárulni a helyzetét, de aztán eszébe jutott, hogy ez lehetetlen – ha nem lett volna annyira ideges, talán el is neveti magát a képtelen gondolaton. 

A szobájából fény szűrődött ki, pedig nem égett a villany. Lassan kitárta a résnyire nyitott ajtót, és meglátta a sötét alakot a laptopja fölé görnyedve. 

Felemelte a fegyvert, majd felkattintotta a villanykapcsolót. 

– Mit akar itt? – kérdezte egy időben azzal, hogy az alak felnézett. A gép éppen akkor állt le. Jamie-nek most jutott eszébe, hogy nem kapcsolta ki elalvás előtt, viszont az idegen most megtette helyette is. 

– Már indulok is – mondta a férfi minden meglepettség nélkül, kedélyesen mosolyogva. – Csak fogom a cuccaid és eltűntetem a házból. 

– Tessék? – A lány nem értette, és nem is volt ideje gondolkodni rajta, mert valaki megragadta hátulról és kivette a kezéből a fegyvert. Jamie visszakézből ütötte meg a támadóját, majd azzal a lendülettel odafordult hozzá – az alaknak azonban meg sem kottyant az ütés; a lány után kapott, hogy lefogja, de Jamie hátrébb lépett és előkapta a kést. A démon megtorpant. 

– A játéknak vége – mondta, és a szeme feketére váltott. – Esélyed sincs. 

– Mit akartok tőlem? 

– Parancsot kaptunk. Velünk jössz, akár akarsz, akár nem. De neked is jobb lesz, ha nem ellenkezel. 

Jamie tekintete a démonra villant. Eszében sem volt engedelmeskedni. Tombolt az ereiben az adrenalin, és a kiúton gondolkodott. Végül cselekedett – nekirohant a démonnak, aki az ajtóban állt, miközben belemártotta a kezében lévő kést. Megijedt, hogy a penge milyen könnyen vágta át a ruhát, bőrt, zsírt majd az alatta lévő izmokat – de nem volt ideje ezen elmélkedni. Fellökte a démont, kirántotta belőle a kést aztán lerohant a lépcsőn. 


Az egyik szoba mellett volt egy szekrény, ahol Bobby tartott még egy puskát. A lány odarohant és feltépte az ajtaját, majd kikapta belőle a fegyvert és felmarkolt néhány töltényt is, majd az ajtóhoz rohant, miközben próbálta megtölteni a puskát. Nehézkesen sikerült futás közben, és a tenyere is nedves volt. Először azt gondolta, izzad, de a halvány derengésben észrevette, hogy valami sötétlik a kezén. Ekkor döbbent rá, hogy a nedvesség vér – a démon vére. Egy pillanatra ledermedt, aztán észhez kapott és a kijárat felé rohant. 

Mikor kinyitotta az ajtót, a korábban leszúrt démonnal találta szembe magát. Azonnal cselekedett – felemelte a puskát és lőtt. A démon megtántorodott, de nem történt különösebb baja. A lánynak akart rontani, de Jamie elugrott és visszarohant a házba. Egyenesen Bobby pánikszobája felé vette az irányt, remélte, hogy ott lesz ideje gondolkodni a menekülési tervén. Miután odaért, a bent talált sót kiszórta az ajtó elé, végül leült a bent lévő priccsre, és a fegyvert maga elé tartva megtöltötte azt. 

– Bárki is jön, kap egy golyót ajándékba – szólt ki halkan. 








Kisvártatva megjelent a démon, akivel korábban közelharcot vívott. Arcán vigyor terült el, ahogy meglátta a készenlétben lévő lányt. Jamie ráemelte a fegyvert és elsütötte, azonban nem volt szerencséje. A golyó eltalálta ugyan a démont, de továbbra sem okozott maradandó károkat. Újratöltötte a fegyvert, de nem lőtt; már csak pár tölténye maradt. 

– Ide nem jutsz be – szólt a lány. 

– De te sem jutsz ki – röhögött a férfi és a falnak dőlt. – Se kaja, se pia… 

– Amint Bobby Singer visszaér… 

– Ne erőlködj. Nem élte túl az ördöggel való találkát. 

– Hazudsz! – kiáltotta a lány, de megingott a hite. 

Kijutok valaha innen élve? – kérdezte önmagát és kissé leeresztette a fegyvert. Órákig figyelték egymást – a lány szerint közeledett a dél, a gyomra korgása legalábbis erre utalt. Néha a másik démon is lejött, hogy megnézze, mi a helyzet, váltott pár szót a másikkal, majd lelépett. Jamie csodálkozott rajta, hogy meg sem próbálják megölni, de hiába kérdezett rá, egyikük sem adott választ. 

– Mi a gond? – kérdezte Jamie, miután a másik démon ismét elment az ideges susmus után. Észrevette, hogy a szóváltások egyre ingerültebbek, és próbálta a dolgot a maga előnyére fordítani. – Talán nem úgy megy a dolog, ahogy elterveztétek? – kérdezte nevetve és felállt. Az ajtóhoz sétált és alig pár méterről mondta a magáét a démonnak, aki egy ideig tűrte a dolgot, de nem sokára elszakadt nála a cérna. Nekirontott volna Jamie-nek, de az ajtó elé szórt só miatt, mintha falnak ment volna. Jamie felemelte a puskáját és elsütötte azt. Pontosan a démon homlokába fúródott a golyó. A férfi egy pillanatig még állt, majd elterült a padlón. 

Jamie meglepődött egy pillanatra, de aztán futásnak eredt. Átrohant a házon, és szerencsére nem találkozott senkivel. Kirohant a kocsijához – Futás közben – most már ügyesebben – újratöltötte a fegyvert, aztán elővette a slusszkulcsot. 

Sietett és ideges volt, így csak a harmadik próbálkozásra talált bele a zárba, de ahogy sikerült, feltépte az ajtót és bevágódott a vezetőülésre. Az indítóba már elsőre beletalált. Elfordította a kulcsot, mire a motor felmordult. Magában felsóhajtott és sebességet váltott – ekkor azonban felrántották az ajtót és kiráncigálták a kocsiból, mielőtt még gázt adhatott volna. 

A lányt hátulról fogták el. Meglepődni sem volt ideje, a démon karja máris a nyakára fonódott. Jamie kezei a kart markolták, de az csúszott a vértől. Próbált kiszabadulni, ám a démon túl erősnek bizonyult. 

A lány az önvédelmi órákra gondolt, amit még az ősidőkben vett, de az agya leblokkolt, nem jutott eszébe mit tanítottak egykoron. 

– Te kurva, nincs esélyed, hiába próbálkozol! – suttogta a démon Jamie fülébe, aki alig fogta fel a szavak jelentését; az oxigénhiánytól képtelen volt gondolkodni. Aztán valahonnan Castiel hangja csendült – azt hitte, a férfi itt van a közelben. Reménykedve kinyitotta a szemét, de nem látott semmit, csak színes foltokat. A hang mégis erőt adott neki – nem tudta, hogyan, de sikerült kiszabadulnia a démon karjaiból és a földre küldenie. 

Amikor a beáramló oxigéntől kitisztult az elméje, rájött, hogy Castiel nincs sehol, csak a tudata hallatta vele a férfi hangját. A démon közben feltápászkodott, majd ráemelte a fegyverét. 

– Ezt nem úszod meg szárazon. Ki foglak nyírni! – mondta dühös hangon. Jamie megdermedt. Egy golyó ellen nem tudott védekezni. Lassan felemelte a kezét. 

– Mit akartok? 

– Az nem a te dolgod. De már úgy is mindegy, mert megdöglesz! 

A démon kibiztosította a fegyvert, mire Jamie behunyta a szemét – azt remélte, így majd nem fáj annyira. Ám ekkor kiáltást hallott és egy ismerős hangot. 

– Hihetetlen… – morogta Crowley lemondóan. Jamie kinyitotta a szemét és megkönnyebbülten felsóhajtott. Sosem örült még ennyire senkinek. 

– Crowley, hála istennek! 

– Ne Istennek hálálkodj, neki ehhez semmi köze – válaszolt a démon tettetett sértettséggel a hangjában. 

– Ki ez? – kérdezte a lány. 

– Nekem dolgozott, amíg el nem árult – válaszolt a férfi undorodó hangon és belerúgott a földön lévő hullába, ami eddig összegörnyedve feküdt a porban. A rúgástól kiterült, élettelen szemei az égre meredtek. – Manapság már nem lehet jó munkaerőt találni… mindent elbaltáznak ezek a férgek – tette még hozzá, aztán mosolyogva Jamie-re nézett. – Mi a helyzet? Egyben vagy? 

– Igen. De odabent van még egy. 

– Remek – Crowley arca felderült. – Mit csinál? 

– Fogalmam sincs, éppen az életemért küzdöttem. De azt mondta, a dolgaimmal akar valamit. 

– Rendben – válaszolt a férfi kiismerhetetlen hangon. – Menjünk, nézzük meg, mit csinál. 

– Biztos? – kérdezte a lány, de azért követte Crowleyt vissza a házba. 

– Nem lesz gond – ígérte a démon szinte vidáman. – Mi történt? 

– Hangokat hallottam a földszintről, azt hittem, Bobbyék jöttek meg. 

– Egyedül hagytak? – kérdezte a démon érdeklődve. 

– Sam épp megpróbálja visszazárni a ketrecbe Lucifert. – Crowley nem mondott semmit, Jamie pedig folytatta a mondandóját. – Lementem a földszintre, hogy megnézzem, ki az, de senki sem volt lent. A biztonság kedvéért fogtam Bobby pisztolyát és egy kést, majd visszamentem az emeletre, mert onnan is hallottam zajokat. 

– Aztán? 

– A szobámban volt az egyik. Azt hittem, egy szimpla betörő. Aztán elkaptak hátulról és elvették a pisztolyom. Leszúrtam a démont, de az ajtóban újra felbukkant, mire lelőttem Bobby másik puskájával, de nem működött. Aztán elbarikádoztam magam a pánikszobában, órákig ültem ott és vártam a lehetőségre. Pár óra múlva fejbelőttem a mocskot, aztán a kocsihoz rohantam, de megint elkaptak. Majdnem elájultam, de aztán valahogy sikerült kiszabadulnom. Ekkor jöttél te. Azt hittem, ott helyben lelő. 

– Szerencse, hogy nem tette – mondta a férfi és hirtelen megtorpant az ajtóban és Jamie felé fordult. – Kár lenne ezért a szép pofikáért – mondta és rávigyorgott a lányra, de Jamie nem viszonozta. – Ha megtaláltuk, ne mondj semmit, magam akarom helyre rakni azt a szerencsétlent. 

– Megölöd? – kérdezte a lány. 

– Meglátjuk. Még az is meglehet – merengett Crowley. – Indulás. Csak halkan. 

Jamie csendben követte a férfit, de nem szívesen ment utána – valahogy nem bízott benne. Legszívesebben azonnal hívta volna a fiúkat, de tudta, hogy most a legkevésbé sem lenne alkalmas – így hát csak reménykedett és figyelte a démon minden mozdulatát, hátha elárulja magát. 

– Miért segítesz? – kérdezte suttogva. 

– Ha a kis barátaid megtudják, hogy bajod esett, engem nyírnak ki – válaszolt szintén halkan a démon, de Jamie nem elégedett meg a válasszal. Közben megérkeztek a szobájához, ahol a ruhái ki voltak hajigálva az ágyra, miközben a másik démon épp betömte azokat egy táskába. 

– Idióta barom! – ordította el magát Crowley, mire a démon kissé ijedten a férfi felé fordult. 

– Én… 

– Nem értem hogy tudtok mindent elbaltázni, mikor megmondtam, hogy mi a dolgotok! ÉRTHETŐ VOLTAM, NEM? – Jamie nem is tudta igazán, hogy a keresztúti démon tulajdonképpen miért is dühös. 

– De, de igen! 

– Akkor miért vagy itt? – kérdezte Crowley még mindig dühösen, de sokkal alacsonyabb hangerővel. 

– Én… 

– Elég! A társadat is vissza kellett volna fognod, az az idióta mindent elbaltázott. Majdnem a lány életébe került, mert nem figyeltél rá! 

Jamie hátralépett pár lépést. A legkevésbé sem tetszett neki, amit Crowley mondott. 

– Én nem tudtam… – hebegte a démon. 

– Nem tudtad… – ismételte Crowley, de nem folytatta. Hirtelen Jamie felé fordult. – Mégis hova készülsz, tündérem? – kérdezte és felemelte a kezét. Jamie hirtelen megtorpant, mintha falba ütközött volna; nem tudott tovább menni. 

– Te küldted rám őket? – kérdezte elhűlve. 

– Ki más? Mit gondoltál? Ezeknek az agyalágyultaknak sosem jutott volna eszébe egyedül idejönni. – Crowley ismét a démon felé fordult. – Megmondanád, hogy mégis mit művelsz? 

– Eltűntetem a nő nyomait, mintha lelépett volna. – Crowley megforgatta a szemeit. – Mi az isten vagy te? Valami kutya? Még a házikedvenceimnek is több eszük van… – A férfi csettintett az ujjával, mire Jamie ruhái és minden tárgya eltűnt. – Mint egy ember – fordult a lányhoz. – Komolyan mondom, nem értem, minek van egy ilyennek démoni ereje. Mit szólsz ehhez, kedvesem? 

– Hogy egy nagy rakás szerencsétlennel vagy körülvéve – válaszolt a lány ellenséges hangon. 

– Ugye? – kérdezett vissza Crowley, majd odafordult a démonhoz. – Takarodj a szemem elől! Tűntesd el a lány kocsiját és a hullát az udvarból. 

– Igen, uram! – mondta a démon, a következő pillanatban pedig már csak hűlt helye volt. 

– Foglalj helyet – invitálta Crowley a lányt, miközben leült az ágy szélére. Jamie továbbra sem tudott mozogni, de a démon kérdőn nézett rá. – Mi a gond? – tett hangot az értetlenségének, aztán eszébe jutott. – Ó, hát persze – intett a kezével, mire a lány kiszabadult – azonban továbbra sem mozdult. 

– Mi a fenét akarsz? – kérdezte. Crowley hallgatott egy pillanatig. 

– Azt, hogy leülj – válaszolta kedélyesen. – Az imént mondtam, nem? 

– Inkább állok. 

– Azt mondtam, hogy leülsz! – mondta Crowley tagoltan, majd ismét intett a kezével, mire Jamie lökést érzett a hátán. A lány megtántorodott és lépett előre pár lépést, hogy ne essen hasra, azonban még mindig nem ült le, nem akarta megszerezni Crowleynak ezt az örömöt. 

– Hát jó – mondta Crowley nyájasan. Jamie azt gondolta, hogy nem érdekli a férfit az ellenszegülés, de tévedett. Crowley egyszer csak mellette termett és megragadta a karját; Jamie érezte, hogy erősen megtaszítják és az ágy felé esik. A szélén sikerült megtámaszkodnia, de így is padlóra esett. Miközben a férfira emelte a tekintetét észrevette, hogy véres lett az ágynemű a kezére tapadt vértől, de nem törődött vele; helyette gyilkos tekintettel mérte végig a fölé magasodó démont. 

– Utálom, ha ellenkeznek. Ezt jobb, ha te is minél előbb megtanulod. 

– Nem leszünk olyan sokáig egy légtérben, hogy meg kelljen tanulnom. Deanék keresni fognak, ha megtudják, hogy eltűntem, és bízhatsz benne, hogy meg is fognak találni. 

– Szép dolog a remény, de nem érsz vele sokat. Most pedig ülj fel az ágyra. – Jamie nem mozdult, mire Crowley felsóhajtott. – Látom, te sem vagy okosabb, mint ők, a maguk szintjére butítottak… Nem véletlenül utasítottam ezt a két hülyét, hogy tűntessék el a kocsidat meg a holmid. Dean, már ha túléli a Luciferrel való találkát, azt fogja gondolni, hogy elhúztál, mint a vadliba. Még egy szép levelet is hagyunk majd neki, hogy ne keressen. – Crowley kezében megjelent egy boríték, amit meglengetett Jamie orra előtt. – Sam sem fog gondot okozni, mostanra Lucifer átvette a teste felett a hatalmat. Castiel pedig immár emberré lett, és ha valamilyen módon vissza is szerzi az angyali erejét, az Énoki pecsét így is, úgy is elrejt majd előle. Bobbyval ugyan az lesz a helyzet, mint Deannel. Elég meggyőző levelet produkáltam. A családodnak és a barátaidnak is szépen bemeséltünk egy kellemes történetet, így ezek a szálak is elég szépen el vannak dolgozva. 

– Ha bármi bajuk esett… 

– Túl sokat aggódsz, drágám! Ha megölném őket, fuccs lenne a tervemnek. A levél ellenére is, ezek itt utánanézhetnek, hogy mi van. Ennyire nem vagyok kezdő. 

– Mi a francot akarsz tőlem? – kérdezte a lány megint. Megrémült – a démon tényleg mindenre gondolt. 

– Ezt akarom elmondani, de úgy látszik arra is képtelen vagy, hogy leülj végre és végighallgass! – mondta ingerült hangon és visszahelyezkedett az ágyra, közvetlenül Jamie mellé, aki még mindig a padlón térdepelt. A lány elég megalázónak érezte a helyzetet, de egyelőre nem állt fel. Azon gondolkodott, hogy mi lehetne a legjobb megoldás: engedelmeskedik, és talán megtud valamit, vagy tovább idegesíti Crowleyt, aki egy szót se szól, és még erőszakoskodik is. A lány úgy döntött, hogy attól nem lesz más a helyzete, ha egyelőre azt teszi, amit mondanak neki. A menekülésről szó sem lehetett: telefonálni nem tudott, a kocsiját elvitték, Bobbyék meg ki tudja, mikor érnek vissza, ha egyáltalán visszaérnek valaha is. Végül nehezen felállt és ő is az ágyra ült, lehetőleg minél messzebb Crowleytól. 

– Halljuk – mondta. 

– Okos kislány. Igazából nem így terveztem az elrablásod. Nem akartam, hogy már most megtudd, hogy én voltam, de ezek az idióták képtelenek elvégezni normálisan a munkájukat. 

– Most szidalmazni fogod az embereidet, vagy elmondod végre, hogy mit akarsz? – kérdezte a lány sötéten. 

– Ne türelmetlenkedj! – szólt Crowley szinte kedvesen. Jamie nem értette miért ilyen – úgy csinált, mintha csak egy teadélutánon csevegnének az időjárásról, nem pedig épp arra készülne, hogy elrabolja a lányt. 

Jamie elhallgatott, várta Crowley magyarázatát, pedig legszívesebben azonnal felszívódott volna. 

Ó, Castiel, bárcsak hallanál… – gondolta magában, miközben a démonra nézett. Abban reménykedett, hogy hirtelen eltűnik, vagy a démon, vagy ő maga, de nem történt semmi ilyesmi. 

– Szóval, segítened kell! 

– Nem – válaszolt a lány nyugodt hangon – még maga is meglepődött, mennyire érzelemmentesen mondta ki ezt a szót. 

– Azt sem tudod, miről van szó! – mondta Crowley idegesen, amiért megint félbeszakították. 

– Nem is érdekel, ha így kérsz segítséget. 

– Nem kérés volt. 

Jamie nem válaszolt, ehelyett unottan a még tiszta tenyerébe támasztotta az állát. 

– Hidd el, így is, úgy is segíteni fogsz. De hogy meghozzam a kedved, van egy ajánlatom. 

– Elengedsz? 

– Nem. 

– Akkor nem érdekel. 

– Akkor sem, ha az ajánlatom a kiléted felfedése? 

Jamie felemelte a fejét és Crowley felé fordult. 

– Hova akarsz kilyukadni? – érdeklődött. 

– Hogy ha segítesz, elmondom, ki vagy – válaszolt a férfi mindenttudó mosollyal. 

– Hogy érted, hogy elmondod? Talán már most tudod? 

– Vannak sejtéseim, de sajnos még vagyok benne biztos. 

– Nem hiszek neked. – Jamie ismét a kezébe támasztotta az állát, és nem nézett a démonra. 

Crowley meglepetten nézett a lányra. 

– Milyen oknál fogva, ha szabad tudom? 

– Ha egy angyal sem tudta kideríteni hogy mi vagyok, miből gondolod, hogy te majd rájössz? 

Crowley felnevetett, mire Jamie dühösen rápillantott. 

– Mi olyan rohadt vicces? 

– Azt hiszed, az angyalok mindenhatóak, csak azért mert Isten teremtette őket? Ők sem tudnak mindent. Nagy részük még csak nem is járt a Földön, míg én több száz éve itt vagyok, és hallok ezt-azt. 

– Hallasz ezt-azt, mi? 

– Elég volt ebből! – szólt Crowley unottan és csettintett az ujjával. Jamie válaszolni akart, de nem jött ki hang a torkán – ebben a pillanatban jött rá, hogy a démon elvette a hangját. Tátogott még egy darabig a meglepettségtől miközben a torkához kapott, majd úgy nézett a mellette lévő férfira, mintha a pillantásával képes lenne fájdalmat okozni. A férfi hirtelen a lány előtt termett, és fenyegetően fölébe magasodott. – Nem érdekel, hogy milyen úton-módon, de segíteni fogsz. Hidd el, megvannak az eszközeim arra, hogy cselekvésre bírjalak. Senki nem fogja tudni, hogy hol vagy, mit csinálsz és mi történik veled. A kezemben vagy. Most pedig végighallgatsz! – A férfi mély levegőt vett majd visszaült a helyére. Jamie nem nézett rá – magában Castielt szólongatta, hogy segítsen, annak ellenére, hogy tudta, hiábavaló minden próbálkozása. Crowley eközben folytatta: – Szépen velem fogsz jönni és együtt visszahozzuk az emlékeidet. És ha kiderül, hogy valóban az vagy, akinek gondoltalak, akkor a tervem következő szintjére lépünk. 

Most már beszélhetsz – tette még hozzá, mire a lány óvatosan megszólalt. 

– Nem segítek neked – mondta és magában fellélegzett, hogy visszakapta a hangját. A démon önelégülten elmosolyodott. 

– Majd meglátjuk. Most pedig indulás! – A démon felállt és intett a kezével, mire abban ismét megjelent a boríték. Az ágyra tette és a lányra nézett. 

Jamie lassan felállt, miközben feltűnésmentesen ráhajtotta a plédet a véres lenyomatra az ágyán. Eközben lelki szemei előtt számtalan menekülési kísérlet öltött formát, ám mindegyik kudarccal végződött. De nem tétovázhatott soká; minél előbb lépnie kellett. 

A férfi hátat fordított a lánynak, majd elindult az ajtó felé. Jamie arca felderült – elővette a korábban használt ezüst kést és a felkarja mellé szorította, hogy minél kisebb felület látszódjon belőle. 

Követte a démont és várt a megfelelő pillanatra. A földszinten volt még egy kulcs, Bobby egyik ritkán használt kocsiijához tartozott, és azt is tudta, hogy hol, mert a minap akadt a kezébe. Remélte, hogy beindul majd az autó. Miután leértek a lépcsőn, Jamie nekirugaszkodott és a démonnak ugrott. Artikulátlan üvöltés hallatszott, ahogy mindketten a földre zuhantak, és a férfi tüdejéből kiszorult a levegő. Jamie megemelte a kezét és a férfi hátába szúrta a kést. 

Crowley felordított, de nem a fájdalomtól, sokkal inkább a dühtől. A lány felugrott és az ajtó felé rohant, közvetlenül mellette a fogason volt a kulcs felakasztva. Jamie lekapta és kifutott az ajtón. 

Már az autó mellett állt, mikor Crowley felbukkant mellette és hozzávágta a kocsi ajtajához. A lány oldalába fájdalom hasított – nem tudott állva maradni, lezuhant a porba. 

Kezét az oldalára szorítva felült, hátát a kocsi kerekének vetette, hogy legyen némi támasza. 

– Egy vagyon volt ez az öltöny – mondta Crowley, mikor Jamie rápillantott. – Ráadásul a szabóm… mindegy. Ha azt hiszed, ilyen könnyen megszabadulhatsz tőlem, nagyon tévedsz. És ezzel csak felbosszantasz. – Crowley csettintett az ujjával, mire Jamie-re rátört a köhögőroham. A lány a szája elé kapta a kezét. Úgy érezte mintha tűkkel szurkálnák a hátát és a frissen sérült oldalát, miközben köhögött. 

– Mi…? – nyögött fel, amikor abbamaradt a köhögés. A démon a fejével a keze felé bökött, mire Jamie lenézett – a rászáradt maszatos vért és port most friss vércseppek tarkították. 

– Ez csak egy kis ízelítő, hogy mire számíts. Hidd el, ennél sokkal rosszabbat is tudok. 

Jamie látta, hogy mozog Crowley szája, de nem hallotta, mit mond. A hirtelen jött újabb fájdalom miatt képtelen volt odafigyelni a környezetére. Először azt gondolta, megint a démon csinál vele valamit, de ez a fájdalom nem testi eredetű volt – a lelkében történt valami. Úgy érezte, megszakad a szíve a szomorúságtól, ami hirtelen elárasztotta. 



Mintha kiszakítanának egy darabot belőle. Nem akarta elveszíteni. Eddig fel sem tűnt, hogy ott van, csak amikor megszakadt a kapcsolat közöttük. 

Rájött, hogy mi történt. Az arcán könny folyt végig a veszteség érzésétől és a fájdalomtól, ami a lelkében tombolt. 

Castiel nem él többé… – Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt belemerült a sötétbe.




Szerzői megjegyzés: Egy kis infó, hogy mindenki értse mi történik, ha már régen látta részt. Jamie elrablása akkor történik, amikor Sam és Dean megpróbálják visszazárni a ketrecbe Lucifert (ez a történetből ki is derül). Később a temetőben (12 óra után) sikerül is nekik. Castielt és Bobbyt megöli Lucifer, miután Mihályt kiiktatták, hogy Dean beszélhessen Sammel. Jamie ekkor érzi meg Castiel halálát.





2 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Imádom a törit *.*
    Szóval Jamie erősebb egy angyalnál.....
    Crowley-t már a sorozatban is utáltam, de itt wháááááá..... olyan idegesítő, és mégis mit akar Jamie-vel?
    A végén vele együtt sírtam :(
    Cass :'(
    Mi történt Jamie-vel?
    Remélem nem lesz semmi baja...
    Várom a kövit *-*

    Christina

    UI.: Itt befejezni? A halálomat akarod?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Én meg azokat imádom nagyon, akik olvassák, és még írnak is ;-) :*
      Na igen Jamie sok mindenkinél erősebb, az elméjével elintézte az előző részben a démont is :D nem sokára kiderül, hogy mi is ő, vagy legalább is elhintek némi infót, pár hét az egész XD Crowley, Crowley... :D Én imádom a fickót és utálom egyszerre, de az imádatom nagyobb. Mark istenien játssza el. Az hogy most így utálod, a legnagyobb dicséret számomra, mert én nem utálom annyira, mint kéne. Túl elfogult vagyok vele szemben is és a saját írásommal szemben is :D Hogy mit akar Jamie-vel majd szintén kiderül, de nem lövöm le a poént ;-)

      No, hát remélem nem haltál meg túlságosan :DDD

      Törlés