2013. június 23., vasárnap

13. rész





Sziasztok!




Meghoztam az új részt, bocsi, hogy ilyen későn :) Remélem tetszeni fog, és ne fogjátok vissza magatokat, ha kritikaírásról van szó. Építő kritikának kifejezetten örülnék, hisz abból tanul az ember ;-)



13. rész



Jamie néhány hét múlva visszautazott Bobbyhoz – ekkor tudta meg, hogy Deannek és Samnek van egy öccse, Adam. A fiú John Winchester fia volt, akiről csak akkor kaptak hírt a fiúk, mikor már túl késő volt. Adamet az angyalok visszahozták az élők közé, hogy Deant rábírják arra, hogy igent mondjon Mihánynak. Bobby nagy nehezen azt is elmondta, hogy Castiel elűzte az angyalokat azzal, hogy a mellkasára véste a pecsétet. Õ is eltűnt, és azt gondolták, hogy meghalt.

– Tessék? Az nem lehet! A francba, Castiel! – dühöngött a lány és felment az emeletre.

– Most hova... – kezdte Bobby, mire Jamie csak legyintett, – ...mész? – A férfi megcsóválta a fejét és bement a konyhába. Jamie, miután beért a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót majd megállt és nekidőlt.

– Te idióta barom! – mondta halkan, szinte már beletörődve. – Miért kell neked folyton ezt csinálnod? – A lány leroskadt a padlóra, majd a kezébe temette az arcát. Nem akart sírni, de mégis elszabadult egy kósza könnycsepp – azonban gyorsan letörölte és ismét felállt, hogy visszamenjen Bobbyhoz.

– Ki van zárva, hogy meghalt – mondta teljes elhatározással.

– Nézd, Jamie... Tudom, hogy kedvelted, de...

– Nem, Bobby! Nem halt meg, érzem. Nem tudom, hol van, de biztos, hogy életben van.

– Mitől vagy ilyen biztos benne?

– Csak tudom – válaszolta a lány. Azt viszont nem mondta, hogy azért, mert azt gondolta, hogy ha a korábbi alkalom, amikor az angyal belenézett a lelkébe azt eredményezte, hogy valamilyen szinten összekapcsolódtak, akkor a második alkalom biztosan megerősítette ezt a köteléket.

A lány legbelül tudta, hogy neki van igaza, de nem győzködte tovább Bobbyt, pedig látta rajta, hogy ő nem érzi ilyen pozitívnak a helyzetet.

Nem sokkal ezután megtudta, hogy Gabrielt megölte Lucifer. A lányt ledöbbentette a hír – tényleg megkedvelte az angyalt, pedig csak egyszer találkoztak. Gabriel hátrahagyott egy „filmet”, amit rábízott Deanre és Samre, amiben elárulta, hogyan lehet a Sátánt visszazárni a ketrecébe. Kiderült, hogy a Lovasok gyűrűi kulcsfontosságúak.

– Mondott még valamit? – kérdezte a lány Deantől reménykedve.

– Ezt is a DVD-n láttuk, amit ránk bízott, és valahogy nem volt kedvem végignézni, hogy mit művel azzal a csajjal. Szóval nem, nem tudom.

– És most mi lesz? – kérdezte a lány, hogy megpróbálja elrejteni a szomorúságát.

– Megszerezzük a két gyűrűt és megmentjük a világot. Csak a szokásos.

– Pestis már megjelent – mondta Sam. – Ami a furcsa, hogy nem a Croatonnal próbálkozik.

– Talán a végére hagyja a legjobbat – találgatott Dean, majd fogta a táskáját és kiment a kocsihoz. Nemsokára elköszöntek Bobbytól és Jamie-től és útra keltek. Jamie ezalatt segített Bobbynak, hogy kiderítsék, vajon merre lesz a harmadik lovas.

Nem mentek sokra – Dean és Sam Nevadáig követték a nyomot, amikor Crowley felbukkant és segítséget ajánlott nekik. Nehezen ugyan, de elfogadták, illetve Dean ment bele, mert ahogy Crowley elmondta, Sam ismerte a démont, aki a lovasokat segítette, és a démon félt, hogy megöli az egyetlen lehetőségüket. Kiderült, hogy Samet már az egyetemi évei alatt is szemmel tartotta Azazel, a sárgaszemű démon, és Brady-t küldte, hogy szemmel tartsa a fiatalabb Winchestert. Ő mutatta be Jessicának és ő is ölte meg a lányt, hogy rábírják Samet arra, hogy visszatérjen a vadászathoz.

Miután megtudták, amit akartak, Sam megölte a démont.

***

Jamie az egyik éjjel-nappali boltban volt, épp vacsorát vett magának és Bobbynak, míg Dean és Sam nekiindultak a harmadik gyűrű megtalásának. Castielről továbbra sem volt semmi hír, de Jamie nem aggódott. Érezte belül, hogy az angyal él.

Miután a lány bevásárolt, beült a Fordba és visszahajtott Bobby roncstelepére. Mikor belépett az ajtón, Bobbyval és a puskájával találta szemben magát.

– Az meg minek? – kérdezte meglepődve. Bobby zavartan nézett rá, de végül kinyögött egy választ.

– Útban volt.

– Aha. Mi történt, Bobby? – váltott a lány komoly hangnemre.

– Semmi különös – hárított a férfi.

– Ne etess ezzel a szöveggel. Látom, hogy van valami.

Bobby sóhajtott.

– Eladtam a lelkem.

Jamie hirtelen köpni-nyelni nem tudott.

– Mi van? – kérdezte elhűlve.

– Crowley itt járt, kölcsön kérte a lelkem és én odaadtam.

– Bobby! – kiáltott a lány mérgesen.

– Várj! Először hallgass végig.

– Folyton azt hallgatom, hogy nem lehet bízni bennük, te meg pont az ellenkezőjét teszed?!

– Jamie, ez fontos. És a fiúknak nem szólhatsz róla, kitekernék a nyakam.

A lány horkantott.

– Meg is érdemelnéd – mondta, majd élesen beszívta a levegőt. – Halljuk, mivel etetett meg?

***

Napokkal később Jamie arra ért haza, hogy Dean Bobbyval és Sammel veszekszik. Samnek az az ötlete támadt, hogy magába engedi Lucifert és beugrik a ketrecbe. Persze Deannek nem tetszett az ötlet, ahogy Bobbynak sem, de ennél jobb tervük nem volt. A vita közben megcsörrent Dean mobilja. Jamie szíve majd kiugrott örömében, amikor meghallotta, hogy ki az.

Aztán el is komorodott, mikor kiderült, hogy Castiel teljesen ember lett. Dean pár percet beszélt vele, majd letette a telefont. Nem sokkal később el is indultak, hogy megszerezzék Pestis gyűrűjét.

Néhány óra múlva kopogtak az ajtón, és Jamie nyitotta ki. A lány Castiellel találta szemben magát.

– Cass! – kiáltott fel örömében.

– Jamie. – A férfi hangja meggyötört volt. – Helló.

– Jól vagy? – kérdezte a lány aggódva.

– Nem mondanám.

– Gyere – nyújtotta ki a kezét a férfi felé. Castiel megfogta és bement vele a házba.

– Dean? – kérdezte már Bobbytól, aki a szokásos helyén, könyvek mögött ült.

– Már Pestis nyomában vannak. Valószínűleg oda is értek.

– Utánuk kell mennem – mondta a férfi és az ajtó felé fordult.

– Hé-hé-hé! Nem mehetsz oda ilyen állapotban – tiltakozott Bobby.

– Igaza van! – helyeselt Jamie. Castiel visszafordult Bobbyék felé.

– Veszélyben vannak. Pestis maga a járvány, ha a közelébe kerülnek, azonnal megbetegednek, és valószínűleg túl sem élik.

– És miből gondolod, hogy te túl fogod élni? – kérdezte Bobby ironikusan.

– Nem gondolom – szólt Castiel. – De inkább én vesszek oda, mint Dean vagy Sam.

– Ezt nem engedem – szólt Jamie hevesen.

– Nem te döntesz. És nem állíthatsz meg. Sajnálom, de muszáj itt maradnod.

– Veled megyek!

– Nem – szólt Castiel élesen. Ezután fogta magát és kisétált az ajtón, magára hagyva a döbbent Jamie-t és Bobbyt.




– Utána kell mennem – szólt a lány az ajtót nézve.

– Szó sem lehet róla – vetette ellen Bobby. – Ha kell, bezárlak a pánikszobába, de ebből a városból egy tapodtat sem mozdulsz.

A lány felsóhajtott és leroskadt a székre.

– Nagyon aggódsz érte… – szólt Bobby nagy sokára.

– Ó, ne kezdd te is, könyörgöm! – mondta a lány szenvedő arccal. – Épp elég, hogy Sarah folyton ezzel nyaggat. Nem kell még egy okoskodó barátnő.

– Miről beszélsz? – kérdezte Bobby. – Egyébként is, úgy nézek én ki, mint egy huszonéves lány?!

– Arról, hogy Sarah azt hiszi, hogy van valami köztem és Castiel között. Pedig nem így van. – A lány Bobbyra nézett. – És nem. Nem nézel ki úgy – válaszolt Jamie majd felnevetett.

– Csak megjegyeztem, hogy aggódsz érte.

– Igen, mert olyan, mint egy védtelen kisgyerek. Ránézek és félek, hogy összetörik. Dean és Sam meg tudják védeni magukat, de Castiel, most, hogy ráadásul ember lett…

– Többre képes, mint azt gondolnád. Nekünk, embereknek talán furcsa, de az angyalok közt ő is katona volt.

– Igaz. Biztos neked van igazad. – A lány nagy levegőt vett. – Váltsunk témát. Milyen ez a Crowley?

– Angol akcentusa van, és tenyérbe mászó.

– Ennyi?

– Egyszer találkoztam vele, de az is bőven elég volt egy életre.

– Azt hiszem, nem szabadulunk meg tőle olyan hamar.

– Tudom. De egyébként is, nála van a lelkem.

– Mert voltál olyan bolond és megbíztál benne.

– Nem, csak előbbre valónak tartom Lucifer visszazárását, mint hogy saját magam miatt aggódjak. Ha egy kicsi esélye is van, hogy igazat mondott Chicagóról, már megérte.

– Tudod, van szó a pszichológiában arra, amit műveltek ti hárman – mit hárman, négyen. John feláldozta magát Deanért, Dean Samért, Sam Deanért, te meg a világért. Akarod tudni ezt a szót?

– Nem.

– Kár. – A lány teátrálisan felsóhajtott. – Azt hiszem, én is így tennék a helyetekben… – mondta végül, majd felállt és a konyhába ment. – Csinálok egy kávét. Hosszú éjszakánk lesz.




Jamie-nek igaza volt – az éjszaka valóban hosszúra nyúlt, de végül a lánynak sikerült elaludnia, miután Bobby felküldte a kanapéról a szobájába. Kora délelőtt volt, mikor felkelt és lement a konyhába. Hangokat hallott a földszintről.

*– … mondata ez volt: túl késő – mondta Sam, de Jamie nem értette az elejét.

– Valami konkrétum? – kérdezte Bobby.

– Nincs – válaszolt Sam. 

Jamie az ajtóban megállt és látta, ahogy Sam a fejét rázza.

– Attól félünk, hogy talán bombát hagyott valahol – mondta Dean felemelkedve az asztaltól, ahol eddig könyökölt. – Szóval kérlek, mondj valami jó hírt.

– Chicago eltűnik a térképről – mondta Bobby. – Az évezred vihara. Természeti katasztrófák láncolatát indítja el. Három millióan halnak meg.

– Hah – jellemezte Dean.

– Nem értem – szólt Castiel a fejét támasztva –, nálad ez számít jó hírnek? – Jamie a hang felé nézett és elmosolyodott.


– Nos, Halál, a Lovas, ő is ott lesz. – A fiúk hallgattak. – És ha megállítjuk, mielőtt kitörne a vihar, és elvesszük a gyűrűjét…

– Ja – szólt közbe Dean –, így elmondva egyszerű.

– Csak próbálom pozitívan nézni – szólt Bobby. Kicsit felkapta a vizet.

– Bobby, honnan van ennyi infód, amúgy? – kérdezte Sam.

– Volt… tudod, aki segített – szólt Bobby hebegve.

– Pff – vetette közbe Jamie, mire mindenki ránézett – most vették csak észre, hogy ott van. – Bobby, ezt nem fogod tudni túl sokáig titkolni. – Dean szólni akart, mikor pohár koppanását hallották az asztalon. A figyelem az italozó kedvűre terelődött Jamie-ről, mire a lány is odafordult. Egy sötét ruhás férfi állt a nappali közepén és whiskeyt töltött magának.

– Ne szerénykedj – szólt és letette az üveget. – Alig segítettem.

Jamie rájött, hogy ő Crowley. Egyből felismerte.

A férfi kijött az asztalka mögül és arcán halvány mosollyal Bobbyék felé indult. Jamie-vel nem is törődött, aki már az ajtófélfa mögött állt és onnan figyelte az eseményeket.


– Helló, fiúk – köszönt erős akcentussal. – Örvendek, satöbbi – folytatta és beleszagolt az italába, majd elfintorodott. Jamie nem vette zokon, hogy őt kihagyták a köszöntésből. Castiel más pozícióba helyezkedett. Csend volt, Crowley letette a poharát. – Gyerünk – mondta Bobbynak –, mondd el! – vigyorodott el mindentudóan. A hangja arról árulkodott, hogy nem várja meg, amíg Bobby elmesél mindent, ő maga veszi kezelésbe az ügyet. – Ne szégyelld!

Dean és Sam egyszerre néztek Bobbyra.

– Bobby? – szólt Sam, és egész testével a férfi felé fordult. – Miről beszél?

Bobby hallgatott egy pillanatig, míg Jamie Crowley arcát figyelte. Látta rajta az önelégült mosolyt. Ennek nem lesz jó vége – gondolta.

– A világnak vége – mondta védekezően. – Hülyeség úgy ragaszkodni egy apró lélekhez.

– Eladtad a lelked?! – kérdezte Dean mérgesen.

– Inkább csak zálogba – mondta Crowley –, szándékozom visszaadni.

– Akkor add vissza! – emelte fel a hangját Dean.

– Majd – szólt a démon nyugodtan.

– Most! – kiáltotta Dean Crowley felé nézve.

– Megcsókoltad? – kérdezte Sam grimaszolva.

– Sam! – szólt rá Dean.

– Csak kérdezem – mondta a fiú gyorsan, majd mindketten Bobbyra meredtek. A férfi egy hosszú pillanatig nem szólt, majd, mint aki teljesen megsértődött volna azon, hogy ezt feltételezik róla, megszólalt:

– Neeem! – Sam csak összehúzta a szemöldökét, mire Crowley elkezdett köhécselni, és ismét mindenki ránézett. A férfi kezében egy mobil volt.

Bobby lemondóan becsukta a szemét. Jamie eltátotta a száját. Dean először nem fogta fel, mit lát, oldalt döntötte a fejét, pillanatokba telt, mire felfogta, hogy Bobbyt látja, ahogy Crowleyval smárolnak.


– Miért fotóztál? – kérte számon Bobby kínlódva. A fiúk a démonra néztek, miközben Crowley a fotót tanulmányozta, majd visszakérdezett.

– Miért nyelveztél? – Sam és Dean ismét Bobbyra néztek.

Mély csend, majd Dean szólt:

– Na, jó, ettől rosszul vagyok – kezdte, miközben felállt a székről és Crowleyhoz lépett. – Add vissza a lelkét, most!

– Bocs, nem lehet! – mondta a démon még mindig nyugodt hangon.

– Nem lehet vagy nem akarod? – kérdezte Dean.

– Nem akarom, oké? – Crowley is megemelte a hangját. – Bizosíték.

– Miről beszélsz? – kérdezte Dean értetlenkedve.

– Ti démonokat öltök. A kis jetinknek – intett Crowley Sam felé a fejével, – még dühkezelési problémái is vannak. – Sam mérgesen elfordította a fejét, Crowley meg folytatta. – De addig nem öltök meg – emelte meg a szemöldökét –, amíg a lélek zálogban van nálam.

– Te rohadék! – mondta Bobby dühösen.

– Visszaadom! – mondta Crowley, de Bobby továbbra is gyilkos tekintettel nézett rá. – Miután végeztünk és épségben elmehetek. MEGÉRTETTÜK EGYMÁST? – ordította el magát a démon.

Senki sem szólt – végül Crowley ismét mosolyt erőltetett az arcára és most először Jamie-re nézett.

– Hát végre találkoztunk – mondta, és a lány elé lépett. Castiel felállt a helyéről, hogy gyorsabban tudjon cselekedni, ha szükséges, de ugyanígy tett Dean és Sam is. Jamie tudta, hogy nem eshet baja, ahogy a démon is tudta, hogy nem bánthatja a lányt. Jamie észrevette, hogy Crowley tekintete a mozgás felé villan, amikor Castiel felállt, és Samék is közelebb léptek. Nem ejtették a fejére, az biztos – gondolta a lány félelemmel vegyes izgalommal, míg figyelte a démont. Nem látott semmi különöset benne – nem tűnt kevésbé emberinek, mint a szobában bármelyikük. Kíváncsi volt.

– A lehallgató érmémmel téged is hallottalak ám, kedvesem – mondta Crowley és mutatóujjával megemelte Jamie állát. A lány, ha akarta volna sem tudta volna elmozdítani a fejét, a démon biztos kézzel tartotta. Jamie állta a pillantását. – Hm – kezdte a férfi. – Bátor és vakmerő. Félnie kellene, Miss Harris. Tudod te, mi vagyok?

Jamie elvigyorodott.

– Nem volt nehéz kitalálni – válaszolta és hátralépett. Crowley keze még egy pillanatig a levegőben volt, majd lassan leeresztette. 

– Nem ártana a kisasszonyt egy kis jómodorra tanítani. És arra, hogy mire is képes egy démon. Hát nem tanultál semmit, amíg ezzel a tökkelütött bandával voltál? Még egy bukott angyal is van köztük, aki aztán tényleg tudja, hogy mi vagyok én!

– Azt hiszem, ezt már túltárgyaltuk – válaszolt Jamie szemtelenül. – Egyébként is, miből gondolod, hogy nem vagyok erősebb nálad?

– Ó, jól tudom, hogy az vagy.

– Tessék? – kérdezte Dean meglepetten, de Jamie szemei is elkerekedtek.

– Ugyan, ugyan fiúk! Hát nem mesélte nektek? Fejben még a kis tollast is lenyomta.

– Ezt te honnan tudod? – kérdezte Bobby.

– Tőled, barátom. Ne nézz madárnak! Természetesen szétnéztem odabent mikor átadtad a lelked. Jól bebiztosítottam magam, azt elhiheted.

– Te rohadt… – kezdte Dean és majdnem nekiugrott. Sam azonban lefogta.

– Dean – mondta csitítóan, de az ő szemei is dühösen villogtak.

– Á-á-áá! Nem úgy van az – szólt Crowley behízelgő modorban, arcán vigyorral. – Kellek nektek, különben nem kapja vissza Bobby a kis lelkét. Ha bármi bajom lesz, fuccs lesz neki, az istennek sem fogjátok tudni visszaszerezni a tartozékát.

– Mi a francot akarsz, te szemét? – kérdezte Dean dühösen. Sam még mindig lefogta, bár enyhült a szorítása.

– Tőletek semmit. Tőle – mondta Jamie-re nézve –, azt hogy mi ő. Talán el tudná mondani, ha motiválnánk…

– Ne is gondolj rá! – mondta Dean, és Sam nem fogja, puszta kézzel nekiugrott volna újra.

– Mégis mire? – nevetett lágyan Crowley és felvette az asztalról a poharát majd kiitta. – Semmi rosszra nem gondoltam, csak pár megfelelő kérdésre. Tudtommal van egy látó ismerősötök… – szólt, majd mint akinek most esett le, a homlokára csapott. – Hoppá, hiszen ő már nem is él – hacsak nem a túlvilágról segít nektek. No, de biztos van még más médium a köreitekben. Talán ő segíthet, egy kis hipnózissal.

– Mégis miért olyan fontos ez neked? – kérdezte Jamie.

– Sosem árt tudni, hogy milyen ellenféllel kell szembenéznie a magamfajtának. Vagy, hogy kit állíthatok magam mellé – válaszolta a lányra nézve. – Remélem nem bánod, amiért óvatos vagyok.

Dean és Sam még mindig gyilkos pillantással méregette Crowleyt, mire a férfi felsóhajtott.

– Ugyan már, fiúk! A helyetekben ti sem bíznátok magatokban, bármikor ébredhetek arra, hogy rám küldtétek a tündérkét, és még védekezni sem tudok majd.

– Nem rajtuk múlik, hogy meg akarlak-e ölni, vagy sem… – kezdte a lány, de Bobby közbevágott.

– Jamie teljesen ártalmatlan, ha valóban belenéztél az emlékeimbe, ezt is tudnod kéne.

– Perszeee, ártalmatlan. Belenéztél már a szemébe? Ég benne a tűz egy kis harcért.

– Téged szívesen kinyírnálak – szólalt meg hirtelen Jamie. – De amíg nem ártasz nekünk, nem lesz gond – tette még hozzá. – Ajánlom, hogy ne legyen gond…

– Látjátok – emelte égnek a szemét Crowley –, erről beszéltem.




Estére a két testvér, Bobby és Castiel is útra készen álltak, Crowleyval karöltve. A démon meggyógyította Bobbyt, aki sok idő után végre újra talpra állt. A lány nem tudta mire vélni a dolgot – nem tudott kiigazodni a férfin. Néha olyanokat csinált vagy mondott, hogy legszívesebben ott helyben leszúrta volna a démonölő késsel, máskor meg… hát, épp olyanokat, mint most Bobbyval. Jamie arra gondolt, hogy valami hasznot remél ezekből a tettekből, hogy csak manipulál. Úgy döntött, nem fog megbízni benne. Viszont nagyon örült Bobbynak, akin látszott, hogy mennyire boldog. Egyik szabad percükben megölelgette a férfit.

A lány eldöntötte, hogy ő is segíteni fog, ki akarta venni a részét a harcból, de persze mindenki tiltakozott ellene.

– Mégis, miért aggódtok? Tudok lőni, és nem csak lőpályán. Nem lehet nehezebb, mint az emberek ellen.

– Jamie, ez élesben megy, nem akarunk az életedért aggódni – szólt Sam.

– Én se akarok a ti életetekért aggódni. Vagy megyek én is, vagy ti se mentek és Lucifer röhöghet a markába. 

– Akkor viszont a kocsiban maradsz – mondta Bobby.

– A kocsi közelében – pontosított a lány. – Én leszek a hátvéd.

– Legyen úgy.




Hamarosan elindultak. Sam és Bobby a kocsiban vázolták Sam tervét, miszerint beengedi Lucifert. Castiel nem tartotta rossz tervnek, de voltak a dolognak hátulütői. A lány hátul füllel hallgatta miről beszélnek, aztán hamarosan elaludt. Reggel volt, mire odaértek a Niveushoz. A kocsiban megbeszélték a tennivalókat:

* – Ja, pakolják a Croatoan-injekciót a kocsikba – mondta Bobby miközben a távcsővel pásztázta a környéket. – Oké – mondta és Samre nézett –, egy óra múlva indul az első kocsi. Bemegyünk, tízméterenként lerakjuk a C4-et és beindítjuk a tűzjelzőt.

– Megy az első kocsi – vágott közbe Castiel és a teherautóra mutatott. Sam belenézett a távcsőbe.

– Francba! Oké, új terv.

Bobby, Sam és Castiel kiszálltak, Bobby foghegyről odaszólt Jamie-nek, hogy ne menjen sehová. Ö és Sam az épület felé mentek, míg Castiel megakadályozta, hogy az első kocsi elhagyja a telephelyet. Kiütötte a kamionost, Jamie hallotta a dudaszót.

– Ha ez nem hívta fel a figyelmüket, akkor semmi – motyogta magának és kiszállt. Fogta a Coltot, amit Sam nyomott a kezébe és kibiztosította.

Kis idő múlva lövések döreje hallatszott, majd megjelentek a kiszabadított emberek. Jamie egy ideig figyelte az eseményeket, az autónál toporgott. Aztán látta Castielt bemenni az épületbe, miközben valahonnan mellőle mozgást látott, és odafordult.

Egy férfi volt az – meg akarta ragadni Jamie karját, de a lány arrébb mozdult. A testét átjárta az adrenalin, anélkül, hogy tudatosult volna benne, a koromfekete szemű alakra emelte a fegyverét és elsütötte. 

Azonban nem találta el, úgy tűnt, a démon gyorsabb volt. Akkor vette csak észre, hogy remeg a keze.

Hát, ezt nem így terveztem… – futott át az agyán, miközben a démon egyszer csak megállt, ránézett és elvigyorodott. Aztán Jamie már csak azt látta, hogy a démon fekete füstként távozik az emberi testből. Egy pillanatig kavarog a levegőben aztán Jamie felé vette az irányt. A lány a füst felé emelte a pisztolyát, el akarta sütni, de túl késő volt.

Sikítást hallott, vérfagyasztó volt. Csak később jött rá, hogy önmagát hallja.

– Ne küzdj – hallotta a saját hangját, de nem ő mondta. – Nincs semmi értelme – folytatta. Rab volt a saját testében. A lábai az épület felé vitték, de nem ő irányította. Próbált ellenkezni, küzdött azért, hogy megforduljon. A démon meg akarta ölni a barátait. Meg kellett akadályoznia, azonban nem ment. Egyszer csak megpillantotta Castielt.

NEM! – kiáltotta, miközben a pisztolyt tartó keze felemelkedett, egyenesen az emberré vált angyal felé. Ujja a ravaszon. Egy pillanat.

Castiel megfordult, a kéz lehanyatlott.

– Jamie! Mit keresel itt? – kérdezte Castiel összehúzott szemöldökkel.

– Egy hulla van a kocsinál. Inkább nem akarom megvárni, hogy megjelenjenek a társai – mondta a démon. – Hogy állunk? – tudakolta.

– Ez volt az utolsó. Indulhatunk vissza – mondta a férfi, de nem mozdult.

– Remek hír. – A démon gonoszan elmosolyodott. – Akkor már nincs szükségem rád.

– Ki vagy te? – emelte meg Castiel a fegyverét.

– Az, aki majd útnak indítja a vírust.

– Mit csináltál vele?

– Még semmit, de lehet, hogy hamarosan elhallgattatom, mert nagyon idegesít ez az óbégatás: „Castiel! Castiel! Lődd le! Castiel, vigyázz, nem én vagyok!”

A lány megforgatta a szemeit, miközben Cass aprót bólintott. Jamie előtt elsötétült a világ.

***


– Tűnj innen! – kiáltotta a lány annak a gusztustalan lénynek, akivel szemben állt. Egy erdőben voltak, ahol Jamie korábban Castiellel találkozott. Az égen nem látszott más, csak koromfekete füst, ami fojtogatóan szűkítette össze a teret egyre jobban.

– Ne álmodozz. Csapdába ejtettek, addig nem szabadulsz, amíg én nem vagyok szabad. És biztos vagyok benne, hogy a Winchesterek nem fognak megölni. Túlságosan féltik a kis életed.

– Ki foglak nyírni! – köpte Jamie indulatosan. Elvesztette az eszét, de a démon csak röhögött.

– Úgy, ahogy a parkolóban? Túl lassú voltál, elszalasztottad a lehetőséget. Ti, emberek mindig tétováztok.

– Te is hibáztál: akkor kellett volna megölnöd Castielt, amikor még lehetett. Innen már nem szabadulsz ki, csak holtan.

– Jamie! – A lány felnézett, Castiel hangját hallotta.

– Castiel! – kiáltott Jamie, de nem érte el a külvilágot a hangja.

– Jamie épp foglalt, angyalom. Velem kell beérned – válaszolta a démon. A lány szeme kinyílt és Castielre nézett – Bobby pincéjében volt egy székhez kötözve. A plafonra pentagramma volt felfestve.

– Ereszd el – parancsolta a férfi hozzáhajolva. Hangjában fenyegetés.

– Nem vagyok öngyilkos hajlamú. Ha elengedtek, talán meggondolom.

– Ne várd meg, hogy kiűzzünk belőle, az sokkal kellemetlenebb lesz – hallatszott Sam hangja. A lány ránézett Castiel válla fölött.

– Sam Winchester – mosolyodott el. – Lucifer már nagyon vár téged.

– Gondolom – vetette oda Sam nemtörődöm hangon. – Szóval, elereszted Jamie-t, vagy megvárod, hogy magam űzzelek ki? Hidd el, abban az esetben rosszabbul járnál.

– Arra gondoltam igazából, hogy elengedtek és talán elengedem a kis barátnőtöket.

– Rossz válasz – mondta Sam, és belépett az ajtón. Kezében egy üveg víz volt, aminek most lecsavarta a kupakját.

– Várj egy pillanatot – szólt közbe Castiel.

– Mi az? – Sam megállt, de nem vette le a szemét a lányról.

– Jamie egy angyalnál is erősebb. Csak el kell érnünk nála, hogy használja az erejét.

– Hogyan?

– Azt nem tudom.

– Legyen, de ha nem sikerül az én módszeremmel csináljuk.

– Komolyan azt gondoljátok, hogy sikerülhet? – kérdezte a démon nevetve. – Arra sem képes, hogy átvegye az irányítást.

– Azt te csak hiszed! – Jamie egy pillanatra ledermedt. Ő ült most a székben és nézett farkasszemet Sammel. – Sam! Én vagyok!

– Jamie! Harcolnod kell! – szólt Castiel. – Ahogy ellenem is tetted korábban!

A lány tekintete megváltozott. A démon visszavette az irányítást.

– Nem fog sikerülni. Ha akarom, nem hall titeket, így nem tudjátok bíztatni sem.

– Nélkülünk is elég erős – mondta Sam és lány elé húzott egy széket, majd leült rá. Szája szegletében halvány, biztató mosoly játszott.







* Részlet a Supernatural című sorozat ötödik évadának 21., ’Two Minutes to Midnight’ című részéből







4 megjegyzés:

  1. szia ez isteni remélem a démon alaposan rácseszik crowley elég érdekes személyiség
    puszy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kövi részböl kiderül :) Crowley tényleg elég érdekes, én imádom és utálom egyszerre :D köszi, h írtál ;)

      Törlés
  2. Rossz kritika?
    Őszintén, én próbáltam benne hibát találni, de nem sikerült :D
    Csodálatosat alkottál, mint mindig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :* <3 :D és azt is, hogy írtál pár sort :D

      Törlés