12. rész

12. rész

Fény volt mindenütt. 

A szeme nyitva volt és látta a fényt, amiből a lelke állt. Gyönyörű volt – sírni tudott volna a látványtól. Képtelen volt elhinni, hogy ez az övé, hogy ez ő maga, hogy ilyen tiszta. Ez nem lehet az övé…

Most egészen más érzés volt, mint legutóbb – ez alkalommal felkészült rá és el tudott merülni az érzésben. Teljesen átadta magát neki, és nem akarta, hogy véget érjen. A kínzó fájdalom teljesen elmaradt, csak a boldogság, az öröm apró szilánkjai voltak, melyek bejárták mindenét, a csontjáig hatoltak. És látta Castiel arcán a saját érzéseit, a saját lelkének fényében.

Aztán vége lett. Nem akarta – majdnem felzokogott a hiánytól, de túl kimerült volt még ahhoz is. Elernyedve feküdt az ágyon, míg Castiel mellette ült behunyt szemmel, arcán a szokásos maszkkal, mintha mi sem történt volna. A lány nehézkesen felemelte a kezét, és a férfi kezére simította.

Castiel ránézett, és míg az arcán semmi jele nem volt az imént történteknek, a szemében érzelmek hada kavargott. Jamie a sötét ellenére is tisztán látta az angyal ragyogó tekintetét. Furcsa volt, hogy mennyire tisztán látja.

– Köszönöm – mondta a férfi a szokásosnál is rekedtebb, mélyebb hangon. Jamie elmosolyodott és behunyta a szemét.

Nem emlékezett rá, hogy mikor és hogyan aludt el.

***

Másnap kimerülten ébredt, de boldog volt. Castiel még mindig az ágyon ült a kezét fogva. A lány elmosolyodott – jól esett neki ez a gesztus. Kissé elgémberedett tagokkal ült fel, s miközben megmozdult, Castiel ujjai is megmoccantak. Eleresztette a kezét és ránézett.

– Mire van szükséged? – kérdezte.

– Semmire – mosolygott a lány. – Jól vagyok.

– Ebben kételkedem. Le vagy gyengülve.

– Jól érzem magam – válaszolta. Castiel nem mondott semmit, de tekintete annál beszédesebb volt. Jamie megrázta a fejét és az ablakhoz lépett, elhúzta a függönyöket és belemosolygott a napfénybe. – Remekül vagyok, Cass, nem kell aggódnod. De azért visszavihetnél majd Sarah-hoz. Na, és te? – Fordult vissza felé. – Segített?

– Igen. De túl sokáig húztam… – vallotta be. – Nem így kellett volna.

– Ne ostorozd magad, semmi bajom nincs. Furcsállom is, legutóbb elég rossz volt utána.

– Legutóbb fájdalmas volt.

– Igaz. Vajon most miért volt más?

– Nem tudom. De többé nem tehetem meg. Hiba volt.

– Nem értelek. Mindkettőnknek jó volt, legalábbis számomra mindenképp. Semmi bajom nincs… sőt.

– Te nem tudod, mivel jár, ha lecsapoljuk egy lélek energiáját. Többszöri alkalommal visszafordíthatatlan következményei lehetnek.

– Például?

– Megváltozik a személyiség. Nem teljesen, de épp eléggé ahhoz, hogy olyanokat tegyen, amiket addig nem. És nem pozitív irányba történik a változás.

– Szóval akár gonosszá is változhat egy ember?

– Vagy bármilyen más lény, ami rendelkezik lélekkel.

– De hiszen most először fordult elő, hogy ezért néztél bele a lelkembe. Nem kellene rendszeressé tenni a baleseteidet.

***

Néhány hét múlva Jamie még mindig Sarah-nak segített – Barryvel váltották egymást. Jamie-nek jól esett, hogy kicsit együtt lehet a barátnőjével, bár az, hogy nem mondhatja el miket csinál Deanékkel, kissé mintha közéjük állt volna. A lány érezte, hogy megváltozott – Sarah is érezte, de hiába faggatózott, Jamie nem szólhatott egy szót sem. Tudta, hogy ezt a másik hogyan fogadná. Jobb volt így – nem csak neki, de a barátnőjének is. Talán most, hogy többet voltak együtt, ezt a távolságot jobban lehetett érezni. Jamie sokszor majdnem elszólta magát, amikor Sarah elmesélte, hogy mik történtek vele, mert egy-egy sztoriról eszébe jutott, ami vele esett meg.

Néha beszélt Bobbyról és a fiúkról is, de csak nagyon nagy vonalakban. Kitalált egy háttér sztorit, de sok fontos dolgot nem mondhatott el, így nem nagyon erőltette a dolgot. Mesélt volna Castielről is – elmesélte volna, hogy milyen mennyei érzés volt, amikor belenézett a lelkébe, hogy milyen hatással volt rá, hogy mit érzett, amikor azt hitték, hogy meghalhatnak mind, mert a Sátán ellen indulnak. Maga az Ördög.

Vicces. Az Ördög köztünk jár, és talán Isten is, és nem hinné el senki, amíg bele nem hal a találkozásba. Érdekes, hogy Jamie-t és a barátait eddig minden természetfeletti dolog elkerülte, pedig a Winchesterek már sok generációval ezelőtt is ezek ellen harcoltak. Hát akkor hogyan lehet, hogy eddig nem keresztezte egy lény sem az útjukat?

Jamie közben kézhez kapta a könyveket is – Castielnek valahogy sikerült megszereznie őket, de Jamie nem tudta kideríteni, hogy hogyan. Az angyal Chuckról magyarázott valamit, de nem nagyon fogta fel. Hamar elolvasta az első részeket. Furcsa volt összekapcsolnia Deant és Samet ezzel a két fiúval, pedig tudta, hogy ők azok. Jellemvonásaik is hasonlóak voltak, persze mindketten fiatalabbak voltak még akkoriban, szinte még kölykök. Csak megzavarta a regényforma, hogy tényleg mintha csak egy szimpla fikciót olvasna, nem pedig a két srác élettörténetét.

Másrészről a regény jó volt arra, hogy megismerje a fiúk motivációját, érzéseit, és hogy miként jutottak el oda, ahol most voltak. Pszichológiailag is érdekesnek találta – nem tudta félretenni a szakmáját és magában mindent kielemzett. Furcsa volt, hogy mi mindent olvasott róluk. Néha már-már úgy érezte belepofátlankodik a magánéletükbe, olyan dolgokat is megtudott, amiket ő is inkább megtartana magának. Örült, hogy róla senki nem írogat könyvet – nem bírta volna elviselni, ha a legféltettebb titkait, gondolatait valaki elolvasná, még ha ismeretlen is az illető. Ennek ellenére nem tette le a könyveket – szépen elolvasgatta mindet, és így sok lény elpusztítására is fény derült. Sok mindent kijegyzetelt magának, majdhogynem olyan naplóba szedve, ahogyan John Winchester tette azt egykoron.

Úgy gondolta, jó lesz majd az iskolához. Később. A lány idén még nem akart tovább tanulni, hagyni akart magának egy kis szabadidőt, amíg kiderítik, hogy mi is ő. Ha valami olyasmi, ami az életét gyökerestül változtatja majd meg, egyébként is teljesen felesleges lesz elvégeznie egy újabb iskolát. Talán túl sem élem – gondolta, bár ezzel a lehetőséggel nem szívesen számolt. Munkát viszont elkezdett keresgélni – volt még ugyan némi félre tett pénze, de tudta jól, hogy az nem tart ki a végtelenségig. Bobby szinte teljesen ellátta, míg nála volt hetekig, s ezek után úgy gondolta, az a legkevesebb, ha beszáll valamennyivel legalább a háztartásba – bár biztos volt, hogy a férfi nem fog ennek különösebben örülni.

Annyira már magától is rájött, hogy a fiúk hogyan szereznek pénzt, és ha nem is tudta volna eddig, a könyvekből most már egyébként is rájött volna. Nem nagyon volt oda az irathamisítás ötletéért, de értette, hogy miért kell ehhez folyamodniuk. Azonban a legkevésbé sem akarta ugyanezt magának is. Így hát amíg Sarah lábadozott és Barry volt vele, ő szorgosan olvasta az Odaátot vagy a hirdetéseket nézegette – nem csak itt, de Sioux Falls közelében is.

Közben rendszeres kapcsolatot tartott Bobbyval, a fiúkkal és Castiellel is. Sam teste fölött például valami tizenéves suhanc átvette a hatalmat, fekete mágia segítségével. Egy démont is sikerült megidéznie a fiú barátainak, de aztán szerencsére a gonoszt sikerült visszazárni a helyére, Sam visszakapta a testét, és majdnem mindenki túl is élte. Időközben felbukkant a fekete lovon érkező lovas is. Castiel ezúttal elmesélte, hogy pontosan mik is azok a kerubok, hogy Cupido is az, egy harmadrendű angyal. Jamie jót nevetett, amikor Cass elmesélte, hogy mi is történt, amikor elfogták a „szerelem angyalát”, miközben egy hamburgert majszolt. Jamie halvány mosollyal az arcán kérdezte meg, hogy Castiel mióta eszik bármit is, mire a férfi csak megvonta a vállát és azt mondta, éhes. A lány felhúzta szemöldökét, de nem szólt semmit.

Jamie-t egyébként nem nagyon izgatta a Valentin-nap, nem látta sok értelmét a dolognak. Korábbi kapcsolataiban is mindig előre leszögezte, hogy köszöni, de nem kér ebből az ünnepből. A fiúk persze nem nagyon fogták fel a dolgot és mindig kapott valamit, ő meg mivel nem vett semmit, rosszul érezte magát miatta – de nem csak ő, a srác is, amiért nem gondoltak rá. Így aztán hamar vége lett a kapcsolatainak a Valentin-napot követően. Voltak olyan fiúk is, akik talán felfogták volna, de azokkal nem jutottak el odáig, hogy bármilyen közös programot szervezzenek. Jamie-nek ezzel nem volt problémája, sosem lovallta bele magát abba, hogy valamelyik srác nem hívta vissza. Neki tökéletesen megfeleltek a kalandok, nem akart szerelmes lenni.

Régen persze, amikor az apja még élt és ő kislány volt, máshogy látta a helyzetet. Várta, hogy jöjjön a herceg a lován és elvigye őt a kastélyába, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Imádta a meséket, Halloweenkor mindig hercegnőnek öltözött. Aztán tinédzser lett és kinőtte a hercegnősdit, a fegyverek és az autók jobban lekötötték. Érettségi után majdnem beállt katonának, de az anyja lebeszélte, mire ő a pszichológia mellett kötött ki, amit szintén imádott. A hercegek el lettek felejtve, és miután az apja meghalt és látta, ahogy anyja mennyire megszenvedi, rájött, hogy nem is igazán akar szerelmes lenni – mert az csak fájdalommal jár, főleg, ha az egyik fél meghal. Így aztán jöhettek az olyan típusú fiúk, mint amilyen Dean is, de ennek most vége lett. Jelenleg fogalma sem volt, hogy mit akar vagy hogy lesz-e egyáltalán lehetősége bármire is.

Castiel csak sokkal később bukkant fel újra – elmesélte, hogy az Apokalipszis Éhínség nevű lovasa miatt volt mindenki megbolondulva. Sam megint rákapott a démonvérre, Cass ezért tömte magát a hamburgerrel a szerelmesek meg ezért falták fel egymást Cupido nyilainak segítségével. Egyedül Deanre nem hatott a dolog, ami Castielt aggodalommal töltötte el, de Jamie nem tudta meg a férfitól, hogy mit gondol erről valójában – pedig Samnek is feltűnt a dolog, aki most „elvonón” van Bobby pánikszobájában kikötözve. Jamie oda akart menni, de gyorsan rájött, hogy nem sok hasznát vennék, így inkább maradt.

Ezt követően kapott egy pár napos alkalmi munkát. Egy rendezvényre kerestek segítőket, amivel a beteg gyerekeknek segítenek kicsit. Ugyan Jamie nem gyerekpszichológus volt, de így is jó hasznát vették a tudásának – ráadásul meg is fizették, ő meg örült, hogy valamivel leköti magát és még segíthet is.

Egy-két hét múlva megint felhívták – nem akarta lemondani, így eltolta a visszautazását Bobbyhoz. Hamarosan megkapta a hírt, hogy Bobby halott neje felbukkant. Teljesen letaglózta a hír. Dean és Sam tudták, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó, de Bobby teljesen elzárkózott tőlük. Nem volt hajlandó meghallgatni semmit, ami a felesége megöléséről szólt – végül maga az asszony vette rá majdnem az utolsó pillanatban. Jamie el sem tudta képzelni, hogy a férfi hogyan érezhet most. Kétszer vesztette el a nőt, akit szeretett.

Mennyi halál és veszteség – gondolta a lány szomorkásan, aztán, hogy elterelje a figyelmét, elment Sarah-hoz. A lány még mindig kórházban volt, de az orvosok szerint gyors a felépülés folyamata és nem sokára haza fogják engedni. Jamie nagyban beszélgetett a lánnyal, mikor megcsörrent a telefonja.

– Tessék? – szólt bele.

– Én vagyok, hol vagy? – Jamie összehúzta a szemöldökét, amikor meghallotta Castiel izgatott hangját.

– Szia! A kórházban Sarah-val, de… – kezdte, de aztán csak a telefon zúgását hallotta. Zavartan elhúzta a fülétől a mobilt, majd visszahelyezte, hogy biztos nincs-e senki a túloldalon.

– Ki volt? – kérdezte Sarah.

– Öh… – habogta Jamie, de félbe szakították.

– Beszélnünk kell – szólt egy hang. A lány hirtelen nem tudta, honnan szól, a fejéből vagy valahonnan mögüle. Körbe nézett, a telefonját még mindig valahol a fülénél tartotta a levegőben, de végül észrevette az ajtóban álló Castielt.

– Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte, majd felállt, hogy szembe forduljon az angyallal. – Most nem igazán érek rá.

– Ez fontos – válaszolta a férfi nyomatékosan. Jamie a mobilt tartó kezére pillantott, majd észhez kapott és zsebre dugta azt.

– Ő meg ki? – kérdezte Sarah.

– A nevem Ca…

– Jimmy – szólt hirtelen Jamie. – Ő Jimmy… izé, Novak.

– Mármint az a tanár? – kérdezte a lány és nagy szemeket meresztett. – Julie nem túlzott, amikor azt mondta, hogy nagyon… khm… szexi – vigyorgott a lány.

– Sarah! – intette csendre Jamie a lányt. 

– Egyébként is, azt hittem, ezt megbeszéltük. Mégsem hagysz fel ezzel az őrültséggel? – kérdezte a szőke hajú lány, de közben Castielt bámulta, és úgy tűnt, mindjárt elájul a gyönyörűségtől.

– Ne most, Sarah – kérte Jamie kínlódva. Úgy érezte két tűz közé került.

Sarah nem törődött vele, Castielhez fordult:

– Megmondaná neki, hogy nem kell holmi természetfeletti marhaságokról tanulnia, mert ettől úgysem tudja meg, hogy az apja a Mennybe vagy a Pokolba került-e? Ezt a lelkében kell éreznie, nem pedig az elméjével tudnia.

– Sarah! Kérlek, ezt már túltárgyaltuk.

– Nem, Jamie. Megváltoztál, akár tagadod akár nem. És ha az kell, ahhoz, hogy felhagyj ezzel, akkor akár Istent is idehívom neked, aki majd lebeszél.

– Istent? – kérdezte Castiel, mire Jamie szeme az angyalra villant. Tudta, mi következik.

– Nem arra az Istenre gondol, Jimmy – mondta, mire a férfi ránézett.

– Miért hívsz így? – kérdezte félredöntött fejjel.

– Uramatyám, hát már becézitek egymást? – kérdezte Sarah boldog tekintettel. – Mi van köztetek?

– Semmi, Sarah – válaszolta Jamie türelmesen.

– Szexuális kapcsolatra gondol? – kérdezte Castiel érdeklődve, mire Sarah arcára kiült a félreérthetetlen vigyor.

– Arra – mondta Jamie, majd Sarah felé fordult. – De nincs köztünk semmi! – Úgy találta, elég meggyőzően mondta, de Sarah arcáról nem tűnt el a vigyor. Jamie felsóhajtott, majd fogta Castiel karját és kirángatta a szobából. – Castiel? – A lány hangja olyan volt, mintha kérdőre vonná a férfit. Pedig nem így akarta.

– Deanék a Mennyben vannak.

– Hogy hol? – kérdezte a lány, mert nem volt biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott.

– A Mennyben. Az imént sikerült beszélnem velük, megkeresik Józsuát.

– Várj, várj! Mi a fene történt?

– Megölték őket. Most a Mennyben vannak, sikerült elérnem őket, megkeresik Józsuát, aki Istennel szokott beszélgetni. Ez nagy lehetőség. Én nem juthatok fel a Mennybe, mert kizártak, de ők most ott vannak, és megtudhatják, hogy mit tervez Isten, és hogy hol van.

– Mi? Meg… meghaltak? Mindketten?

– Ha végeztek, visszatérhetnek. Az angyalok tesznek róla, hogy visszakerüljenek a testükbe. Mihály és Lucifer porhüvelyei.

– Ó, ez jó hír. Mármint… – Jamie nem tudta mit mondjon. – Szerinted sikerrel járnak?

Castiel bólintott, halványan még mosolygott is. A lánynak megint rá kellett jönnie, hogy ez mennyire fontos az angyalnak. Remélte, hogy nem kell csalódnia, se neki, sem a fiúknak.

– Hát, drukkolok – mondta.

– Köszönöm – válaszolta Castiel, mikor megcsörrent a telefonja. Nagy nehezen kiásta a kabátja zsebéből, és felvette.

– Dean! – mondta.

Jamie akaratlanul is fellélegzett. Ez azt jelentette, hogy élnek.

– Mi történt? – kérdezte Castiel reményteli hangon. Kis szünet – Jamie hallotta Dean hangját, ahogy beszélt, de nem értette mit mond. – Rendben – mondta Castiel, majd letette a telefont.

– Mit mondott? – kérdezte Jamie.

– Hogy hol vannak. Mennem kell.

– Majd szólj, hogy mi a helyzet. Nemsokára indulok haza Sarah-ékhoz.

Az angyal bólintott, majd felszívódott. Jamie pedig visszament a kórterembe.

– Szóval akkor, mi is van köztetek? – támadta le azonnal Sarah.

– Az égvilágon semmi. Barátok vagyunk.

– Szóval barátok. Már nem azért, de a hangulatból a legkevésbé sem ezt szűrtem le. Valami több van itt.

– Képzelődsz, semmi sincs. De most mennem kell, holnap megint bejövök. Ja, hoztam könyveket.

– Milyet? Az engem is érdekelne, amit mostanság folyton olvasol. Érdekes lehet, különben nem lennél így elmerülve benne.

– Horror, nem a te ízlésednek való.

– És te mégis mióta olvasol ilyeneket?

– Bobby tukmálta rám – válaszolta a lány.

– Mármint az a fickó, akinél mostanság lógsz?

– Ő.

– Mégis ki ő, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá?

– Egy barát.

– Sok új barátod van.

– Nem igazán.

– Na, és ez a Gabriel, akiről meséltél?

Jamie felnevetett.

– Vele csak egyszer találkoztam.

– Elég intenzív lehetett az a találka, csillogott a szemed, miközben meséltél róla.

– Mert jófej, és vicces – vigyorgott Jamie. – Miért gondolod, hogy mindenkivel lefekszem?

– Mert régen így volt, és furcsa, hogy most nem.

– Már nem igénylem az egyéjszakás kalandokat.

– Mégis mióta?

– Nem tudom.

– Jamie, már lassan egy éve…

– Én is tudom, de nem hiányzik.

– Most mi van? Apáca leszel, vagy mi a bánat? Ennyire elkapott ez a teológiai láz, vagy mi?

– Nem, persze, hogy nem – mosolygott a lány. – Csak jobban tisztelem magam ennél… – Jamie akaratlanul is Jo-t idézte. Elkomorult a tekintete.

– Mi a baj?

– Egy fiatal lány ugyanezt mondta egy srácnak, pedig bejöttek egymásnak. Talán azt gondolta, lesz még esély, de… nem sokkal utána meghalt.

– Ó, de szomorú – komorult el Sarah is. – Mi történt?

– Balesete volt, az anyjával együtt haltak meg.

Jamie felsóhajtott.

– Na, jó, megyek. Jó olvasást – válaszolt Jamie, majd megpuszilta a barátnőjét és elindult a lány szüleinek házába, akik még mindig nyaraltak.

***

Jamie az éjszaka közepén szárnysuhogásra ébredt. Castiel jelent meg a szobában. A lány felült és a férfi felé nézett. Már a levegő vibrálásából is érezte, hogy valami nincs rendben, de ahogy ránézett az angyalra, már biztos volt benne, hogy hatalmas a baj. Jamie szótlanul felkelt és kézen fogta Castielt, majd az ágyhoz vezette. Visszaült, magára terítette a takarót miközben Castiel leroskadt mellé.

– Nem érdekli. Sem az emberek sorsa, sem mi, a gyermekei. Hiába hittem benne, hogy segít. Hogy szeret… – Castiel a lányra nézett majd elfordult. Jamie érezte a hangjában a csalódottságot, megfogta a férfi kezét és megszorította. – Hazudott – folytatta az angyal. – Nem érdekli sem az emberek sorsa… semmi. Nem érdekli, hogy Lucifer elpusztítja majd a fél világot. És nem érdekli az sem, amit tettem.

Jamie nem tudott mit mondani. Neki soha nem kellett csalódnia az apjában. Így csak közelebb ült hozzá és átkarolta a férfit, a karját simogatta, a másik kezével pedig az angyal ölében pihenő kezét szorította meg.

– Hát ennyit jelentünk neked? – kérdezte fennhangon, dühösen az angyal. – Nem a te dolgod? Te csináltad ezt, minden a te hibád! – Castiel felsóhajtott, majd nagy sokára Jamie vállára hajtotta a fejét.

– Rendbe jönnek majd a dolgok, Castiel. Meg fogjátok oldani, Isten nélkül is. Én hiszek benned!

– Rosszul teszed. Elbuktam, kiűztek és soha nem térhetek vissza a Mennybe.

– Eddig is sokat bizonyítottál. Többet tettél értünk, emberekért, mint azt bárki kívánhatta. És látod, két Lovast is megfosztottatok a hatalmuktól. Majd Lucifert is sikerül eltüntetni.

– Hogyan?

– Nem tudom, de még ne írd le magatokat! Csak ennyit kérek. – Jamie az ágy fejtámlájának dőlt, mire Castiel lejjebb csúszott. A lány a férfi haját simogatta egészen addig, mígnem hamarosan elaludt. A feje előrebukott, az angyal pedig hallgatta a szívverését. Soha nem volt még ennyire közel emberi lényhez. 

Nem tudta megmagyarázni az érzéseit, amik jelenleg kavarogtak benne. Dühös volt és csalódott, de jól esett neki, hogy van, aki törődik vele. Gabrielnek igaza van, örülhet, hogy ilyen barátra lelt.

Vagy többre? Maga sem tudta. Hiszen egy sima barátnak nem néz bele a lelkébe, csak mert jó érzéssel tölti el, és vágyik utána. Nem mintha tudná, hogy az átlagos barátok mit csinálnak. És mióta vágyik ő bármire is?