9. rész

Sziasztok!

Még egyszer bocsi a kései feltöltésért, de most már itt van, lehet olvasni ;-) A következő rész sajnos elég rossz állapotban van, de igyekszem vele. A fejleményekről majd tájékoztatok mindenkit a facebookoldalon. Most pedig jó olvasást ;-) :*

9. rész

Jamie kinyitotta a szemét – az ágyában volt és még csak most hajnalodott. Oldalra fordította a fejét és megpillantotta Sarah-t. Fájt a feje és kimerült volt az álmában vívott csatától Castiellel. Hirtelen eszébe jutott minden. Amilyen halkan csak tudott, kimászott az ágyából és kiment a szobából, miután magához vette a mobilját. Lerohant a lépcsőn a konyhába, miközben kikereste Dean számát, majd tárcsázta. Percekig csöngött, míg végül csak a hangposta válaszolt. 

– Francba! – szitkozódott Jamie, miközben többször is körbejárta az étkezőasztalt. Ezután megpróbálta Samet elérni, de nem járt szerencsével. Végül Bobbyhoz ért: percekig várta, hogy felvegyék a túloldalon, miközben fel-alá sétált a konyha közepén. Épp le akarta tenni, mikor egy álmatag hang beleszólt. 

– Na, végre! – szólt Jamie. A túloldalon csak morgás hallatszott. 

– Ki beszél? 

– Jamie vagyok! Azt hittem, hogy már soha nem veszed fel, Bobby! 

– Nem valami jó időzítés! – mondta a férfi, de a lány hallotta a hangján, hogy örül. 

– Na ja, jön az armageddon! Mi a fenét csináltak ezek? 

– A legjobb időpontban vesztek össze, szokás szerint. Két idióta! – Bobby hangja aggodalmasnak tűnt. 

– Elég nagy gáz van. Beszélnem kell Sammel. 

– Az kissé nehézkes lesz. Lelépett, Dean meg felszívódott. Az egyik pillanatban még itt állt, a következőben meg a levegőnek beszéltem. 

– Mi a fene történt? 

– Gondolom, elvitték az angyalok. Az idióta fejével felesküdött nekik, hogy a szolgálatukra lesz. 

– Na, és Sam? Hol van? 

– Lilithre vadászik az új szupererejével. 

– Az baj… – mondta Jamie. 

– Nekem mondod?! 

– Muszáj lesz valahogy elérnünk. Lilith az utolsó pecsét. 

– Tessék?! Miről beszélsz? 

– Ahogy mondom, Lilith az utolsó pecsét, meg kell akadályoznunk, hogy Sam megölje! 

– Ezt meg honnan a fenéből tudod? – kérdezte Bobby kissé szkeptikusan. Jamie nem válaszolt azonnal, nem akarta Castielt bajba keverni. 

– Az lényegtelen, Bobby. Nézd, sietnünk kell. Van ötleted, hogy hol vannak? 

– Nem, semmi nyomunk nincs, pedig ráállítottam pár embert. 

– Odamegyek, Bobby. Együtt talán többre jutunk. 

– Nem, maradj ahol vagy. Nem tudsz semmit tenni, felhívlak, ha bármi van. Rendben? – Jamie hosszas gondolkodás után rábólintott a dologra, rájött, hogy a vadásznak igaza van. Mindegy, hogy itt ücsörög, vagy ott. 

– Rendben – mondta végül. – Castielről tudsz valamit? 

– Valami történt vele. Nemrég visszarángatták a Mennybe, és teljesen megváltozott. Szerintem Deant is ő hurcolta el. 

– Mi történhetett? 

– Valamit mondani akart Deannek, de mielőtt megtehette volna, elvitték. Nem beszél, gondolom, megfenyegették. 

– Azt mondta, megölik, ha beszél – mondta Jamie. Aztán eszébe jutott, hogy mi történt álmában. Hirtelen nyugtalanság fogta el, most gondolt csak bele, hogy mit is csinált igazából. 

– Te jól vagy? – kérdezte Bobby, Jamie pedig hallgatott. 

– Igazából, nem teljesen – válaszolt kis idő elteltével. 

– Mi történt? 

– Nem tudom, Bobby, valami nagyon furcsa történik velem. Kezdek félni. Az éjjel… 

– Igen? 

– …vitatkoztunk Cassel. Eljött álmomban, azt mondta, többé nem találkozhatunk, mert rájött mit kell tennie, hogy elárulta Istent, meg mindenféle maszlagot hordott össze. El akart menni, de én… nem tudom, hogyan, de egy falat húztam fel az elmémben és ő nem tudott még megmozdulni sem. Utólag pedig kiderült, hogy a társai nem találták, amíg a fejemben időzött. Azt mondta, hogy még nem találkozott ilyen erővel. Nála is erősebb voltam, Bobby! Odafent nem tudják, ki vagyok, és lassan én magam sem. – Jamie felsóhajtott, majd lerogyott az egyik székre és fél kézzel az asztalra könyökölt, az arcát a kezébe temetve. – Félek, Bobby, nem tudom mi történik. Mi van, ha valami gonosz lény vagyok, és meg kell majd ölnötök? 

Egy hosszúnak tűnő pillanatig csend honolt a vonal túloldalán. Jamie félt, hogy rosszul cselekedett, amikor megosztotta az öreg vadásszal a félelmeit – de végül nevetést hallott. Felnézett, azt hitte, valaki a házban nevet, aztán rájött, hogy Bobby az. 

– Mi az? 

– Ne viccelj, Jamie! – mondta Bobby. – Ha valamiféle lény is lennél, nem hiszem, hogy gonosz. Különben is, valamelyik tesztünk működött volna, ha bármi furcsaság van veled. De te magad is láttad, hogy nem így történt. 

– Miből gondolod, hogy jó vagyok? Talán ebben a testben elnyomódott ez az énem. 

– Ez nem így működik. Ha valaki gonosz, az látszik rajta, nem tudja elnyomni magában. Egyelőre ne is szaladjunk előre, ember vagy, annak születtél, csak különlegesek a képességeid. Vannak ilyen emberek. 

– Na de… 

– Semmi de, ki fogunk találni valamit, hogy rájöjjünk, ki vagy. 

– Az angyaloknak nem sikerül, gondolod, hogy nekünk, embereknek fog? 

– Az angyalok sem tévedhetetlenek. 

– Castiel belenézett a lelkembe, Bobby! Találnia kellett volna valamit, de semmi! 

– Micsoda? Mikor? 

– Pár hete. Azt mondta fájni fog, de nem fájt, sőt! Szerinte olyan a lelkem, mint amilyennek lennie kell, de úgy érzem, valamit nem mond el. 

– Megpróbálunk beszélni vele, bár mostanság… 

– Igen, tudom. Először éljétek túl ezt az egészet. Szólj, ha bármi van, Bobby. 

– Úgy lesz. 

Jamie elköszönt és megszakította a vonalat. 

Nagyon aggódott, nem csak a fiúk miatt, önmaga miatt is. Már nem tudott úgy gondolni erre az egészre, mint egy szimpla megoldandó problémára. A létezéséről volt szó, kérdései voltak, amikre nem kapott választ, és félt az ismeretlentől – félt attól, hogy kiderül, tényleg valami gonosz lény lehet. 

A lány megdörzsölte az arcát és a mobiljára nézett. Hat óra volt – már nem tudott volna visszaaludni. Úgy döntött, főz egy kávét, és ma sütni fog. Amikor ideges volt, mindig süteményeket csinált – Sarah utálta érte. Állítása szerint, ha Jamie sütit csinál, annak mindig beláthatatlan következményei lesznek a súlyára nézve. Persze Jamie ezzel nem értett egyet, de előre tudta, hogy ennek még fejmosás lesz a vége. 

Fél kilenc volt már, amikor Sarah letámolygott az emeletről. 

– Jamie! Azt hittem, én keltelek ma, erre itt esz a fene! – mondta a lány álmatag hangon, miközben fülig ért a szája. 

– Ezt lekésted, Sarah. Már fél hatkor fent voltam. 

– Tessék? 

– Már fél hatkor fent voltam – ismételte meg Jamie, mire Sarah elnevette magát. – Mi van? – kérdezte a lány. Kicsit elege volt már, hogy ma mindenki nevet rajta, de végül mégiscsak elmosolyodott. – Igenis képes vagyok korán kelni! – bizonygatta. 

– Évente egyszer…? – Sarah nem tudta folytatni, mert rátört az ásítás. Mikor befejezte, összehúzta a szemöldökét és beleszimatolt a levegőbe. – Te meg mégis mit művelsz? – kérdezte a legrosszabbra gondolva. 

– Sütök – válaszolt egyszerűen és visszafordult a mosogató felé, hogy kivegye a már tiszta edényeket. 

– Most ugye húzol? 

– Úgy látszik? – kérdezte a lány vigyorogva. 

– Jamie, egyszer meg fogsz ölni! Most megint kínozhatom magam két heti testedzéssel mire lekerül rólam a sütid által felkerült felesleg! – Sarah hangjába annyi gyötrelem vegyült, hogy Jamie nem bírta nevetés nélkül. 

– Ugyan, Sarah, úgy csinálsz, mintha a kínpadra készülnél! 

– Mert így van! 

– Eltúlzod ezt az egészet. 

– Tudod, hogy ez nem igaz! Akárhányszor sütsz, a nadrágomat minden alkalommal nehezebben ráncigálom magamra! 

– Ugyan! 

– Nem viccelek! 

– Még ha így is van, akkor is jól nézel ki – nem értem, miért aggódsz emiatt. 

– Mindegy. Amúgy is, mi történt? 

– Hogy érted? – kérdezte Jamie. 

– Ok nélkül nem szoktál nekiállni sütni. 

– Csak rosszul aludtam. Azt hiszem, bal lábbal keltem, le kell vezetnem a feszültséget. 

– Van ennek jobb módja is – mondta Sarah, mire Jamie ránézett. 

– Miféle mód? – kérdezte a lány naivan. 

– Tudod te azt. Tavaly július óta nem voltál pasival, még jó, hogy frusztrált vagy. 

– Nem ez az oka. 

– Hát? Mégis, mi van veled? Megváltoztál, és itt most nem csak a pasikra gondolok. A suli és édesapád… 

– Az emberek változnak, Sarah. Nem tudom az okát, de ez van. – Jamie inkább a sütő felé fordult – égett az arca a hazugságtól. Pár hete ugyanezt játszotta el az anyjával is, aki szintén észrevette rajta a változást. De hát mit mondhatott volna? A meséjét úgysem hinnék el, és neki nem volt szüksége rá, hogy bolondnak nézzék és aggódjanak miatta – elég volt az is, hogy ő aggódott. A lány leguggolt, kinyitotta a sütő ajtaját és kihúzta a tepsit. Megvizsgálta művét és úgy döntött, még visszamehet egy kis időre. 

Mikor felállt, kivette a mobilját a zsebéből – várta, hogy Bobby felhívja, de nem történt semmi. 

Órák múlva sem volt semmi hír, és elérni sem tudta a férfit. Már azon volt, hogy útnak indul, de rá kellett jönnie, hogy Sarah nem nézné jó szemmel. Végül másnap estefelé hívta fel az öreg vadászt, miután Sarah hazautazott. 

– Bobby! – szólt bele. – Minden rendben? 

– Dean vagyok. 

– Dean! Hála az égnek, jól vagytok? Bobby? 

– Bobby kórházban van. 

– Mi? Mi történt? 

– Megszállta egy démon – mondta Dean. A hangja furcsán csengett. 

– Mikor? Hogyan? Miért került kórházba? 

– Az a mocsadék megtámadott. Megpróbált megölni, de Bobby egy pillanatra átvette az irányítást és leszúrta magát a démonölő késsel. 

– Te jó ég! Túléli? 

– Nem tudom. 

– Istenem – szólt a lány. Fogalma sem volt mit mondjon, de aztán eszébe jutott Castiel. – Cass meggyógyíthatná, ő... 

– Castiel… 

– Igen? 

– Meghalt, Jamie… 

– M-mi? – A lány nem hitte el, amit hallott. Le kellett ülnie, és jobb híján a padlót választotta. Képtelen lett volna akár egy lépést is tenni. 

– Sajnálom… Az a bolond minket próbált védeni, de az arkangyalok végeztek vele. 

– De… miért? 

– Nekem akart segíteni. Próbálta megakadályozni, hogy Sam megölje Lilith-et. 

– Sikerült? 

– Nem. Lucifer szabad. 

– A fenébe! – mondta a lány halkan. Valahogy érezte, hogy ez lesz. 

– Ne is mondd. 

– A fenébe! – ismételte meg. – Próbáltalak hívni, hogy figyelmeztesselek, Samet is számtalanszor, de… 

– Tudom. Zakariás vitt el, nem tudtam elérni Samet sem, de úgy tűnik, ezt azok a dögök nem is akarták. Castielt is nagy nehezen sikerült csak rávennem, hogy segítsen. Végül a sajátjai ölték meg. 

Jamie csak hallgatta, ahogy Dean nagy vonalakban elmeséli, hogy mi történt: hogy összevesztek az öccsével, hogy Ruby hogyan vezette őket az orruknál fogva mindvégig, mesélt arról, hogy egy repülőn találták magukat, majd végül Chuckról. A lány csak akkor vette észre, hogy folynak a könnyei, amikor Dean megkérdezte, hogy jól van-e. 

– Persze – mondta a lány és hálát adott az égnek, hogy a hangja nem sírós. 

– Nézd, most le kell tennem – szólt Dean, de a lány nem felelt rá. – Jamie? 

– Igen? 

– Sajnálom, ami Casszel történt. 

– Te jól vagy? – kérdezett vissza a lány, de Dean nem válaszolt. Elköszönt és Jamie már csak a csendet hallotta. Lassan leeresztette a mobilt tartó kezét és némán sírt tovább. 

***

The Who: Bargain

Pár nap múlva a lány már valamivel jobban volt. Dean nem kereste, de ő sem hívta a férfit. Az édesanyjának hamar feltűnt, hogy valami gond van, de csak annyit mondott neki, hogy elvesztette egy jó barátját. Nem akart magyarázkodni, és a nő ezt tiszteletben is tartotta. Jamie ezután a könyvekbe temetkezett – lények után kutakodott, hátha feltűnik neki valami önmagával kapcsolatban is. 

Azonban nem talált semmi érdekfeszítőt. Az angyalokról nem tudott meg többet, mint ami a Bibliában szerepelt vagy különböző internetes oldalakon. Egyik sem volt nagy segítség – bár a Biblia viszonylag pontos volt, már amennyire egy több ezer éves írás pontos lehet – de az internet tele volt nyáltól csöpögő gyönyörűséges lényekkel, amelyek azért léteznek, hogy az embereknek jó legyen. Mindegyikben arról írtak, hogy az angyalok szeretnek minket, Isten hírnökei, akik azzal töltik az idejüket, hogy dalolnak. 

Jamie úgy érezte, nevetnie kell – mindazt, amit Castieltől, Castielről megtudott, ellentétben állt azzal, amit az emberek valójában gondoltak ezekről a lényekről, és még ha volt is egyezés, az nagyon kevés és pontatlan volt. Jamie úgy döntött, hanyagolja a témát és más lények tanulmányozásában merül el. Rengeteg mindent talált, ami egyezett azzal, amiket a fiúktól hallott, de semmi hasonlóról nem olvasott, ami kicsit is hasonlítana az ő helyzetéhez. 

Napokig így ment ez, míg nem úgy döntött, hogy muszáj csinálnia valamit egy olyan helyen, ahol egy darab könyv sincs. Egy bárban kötött ki, rendelt egy sört, de sokáig nem ivott bele, csak nézte. 

Az agyában egymást kergették a képek, nem tudta, mit tegyen. 

Talán fel kellene hagynom az egésszel – gondolta. – Nem törődni semmivel és folytatni az életem, ott, ahol egy éve abbamaradt.

Jamie megemelte a sörét és meghúzta azt – aztán meg sem állt. Alig egy órával később olyan részeg volt, hogy az a fickó sem zavarta, aki elmesélte neki, hogy a felesége kivel és mennyiszer csalja. Jamie-ből kitört a pszichológus és tanácsokat adott a férfinak.

– Maga va’mi dildoki? – kérdezte a férfi már félig kábultan.

– Nem, de nem ártana, ha elmenne egyhez – mondta a lány és felállt. A pultra tett pár dollárt, majd hazaindult.

Érezte, hogy holnap nagyon megbánja ezt az estét, de nem zavarta. Ahogy sétált haza, magában Istenhez fohászkodott. Sokáig azt sem vette észre, hogy már hangosan beszél.

– …küldj egy jelet! Bármilyet, hogy tudjam, hogy hol keressem a megoldást. Hogy megtudjam, ki is vagyok…

Jamie megállt az út közepén és felsóhajtott, majd körbenézett és keresett egy padot, hogy leüljön. Már viszonylag kitisztult a feje, de még nem akart hazamenni, és jól esett kicsit a friss levegőn üldögélni.

– Mi történt Castiellel? – kérdezte az égre nézve, majd behunyta a szemét. – Cass? Hallasz? Egyedül nem hiszem, hogy menni fog ez az egész. Bele fogok bolondulni.

– Nem tapasztalom nálad a jeleket. Semmi baj az elméddel.

Jamie azt hitte, hogy a képzelete játszik vele, amikor hallotta Castiel hangját.

– Úgy tűnik, tényleg megőrültem… – mondta, de nem nyitotta ki a szemét.

– Nem őrültél meg. – Jamie mégis kinyitotta a szemét és a hang felé fordult. Castiel ott ült mellette a padon.

– Te halott vagy! – kiáltott a lány ijedten és felugrott, majd hátrált pár lépést.

– Az voltam – válaszolt a férfi nyugodtan, és Jamie-re nézett. – De Isten visszahozott.

– Isten? Mármint… mármint Isten?

– Igen.

– Na de… Hogyan, mikor?

– Amikor Dean és Sam felkerültek a repülőre.

– Beszéltél velük?

– Igen.

Jamie fogta magát, a férfihoz lépett és lekevert neki egy pofont.

Castielnek nem fájt az ütés, viszont nem értette – kérdőn nézett a lányra.

– Ezt azért, amiért csak most voltál képes idetolni a képed. Azt hittem, meghaltál! És úgy érzem, a fiúknak is kijár egy pofon. Mi van Bobbyval? Ugye meggyógyítottad? Él még?

– Él – válaszolt Castiel, Jamie pedig megkönnyebbülten kifújta a levegőt, majd visszaült a padra. – De nem tud járni.

– Hogy mondod? Miért nem gyógyítod meg?

– Kiűztek a Mennyből, és elvették az erőm nagy részét.

– Ez csodálatos.

– Nem értek egyet.

– Ironizáltam, Cass! De legalább élsz. És most? Mi lesz velem?

– Megkeresem Istent, talán ő majd segít.

– Megkeresed? És ezt mégis hogy gondoltad?

Castiel belenyúlt a kabátja zsebébe és elővette az amulettet, amit Deantől kért el.

– Ez ismerős nekem – mondta Jamie.

– Dean adta kölcsön.

– Igazán? – kérdezte a lány furcsa hangon.

– Mi a gond?

– Nem igazán tudom, de nem rémlik, hogy Deannél láttam volna ezt.

– Hogy érted?

Jamie kinyújtotta a kezét és elvette az amulettet.

– Honnan származik?

– Egy maja sámán készítette, hogy rátalálhasson az isteneire.

– Te honnan tudsz róla?

– Olvastam róla, a mennybéli könyvtárban.

– Hogy hol? Nektek van könyvtáratok?

– Igen, természetesen van könyvtárunk. Metatron volt Isten írnoka, ő jegyzett le mindent. Mózes onnan kapta meg a tíz parancsolatot. De vannak olyan jegyzetek is, amiket csak néhány magas rangú angyal olvashat el.

– És mégis, hogy tudott egy egyszerű sámán ilyesmit készíteni?

– A sámánok nagy erővel voltak megáldva. Bizonyára…

– Szóval te sem tudod – vágott az angyal szavába Jamie, miközben még mindig az amulettet vizsgálgatta. Nem értette, honnan lehet ilyen ismerős, miközben még sohasem látta.

Végül visszaadta Castielnek és ránézett a férfira.

– Fogalmam sincs, hogy hol láthattam – mondta. – De biztos vagyok benne, hogy nem Dean nyakában.

– Utána kellene néznem, de többé nem térhetek vissza a Mennybe, amíg Isten… Meg kell találnom. Ő az egyetlen esélyem, hogy megállítsam Lucifert és megbocsátást nyerjek.

– Miért van egyáltalán a földön? – Castiel nem válaszolt. – És mégis mi történt veled?

– Csak Deannek segítettem, ahogy tanácsoltad.

– Ne kend rám, Cass. Nem hibáztathatsz azért, mert védem az emberek életét.

– Nem hibáztatlak, csak közöltem egy tényt.

– Oh, oké. Most már veszek neked egy könyvet, ami az emberekről szól, nem fog ártani. Lehet egy kérdésem?

– Tessék.

– Mióta élsz?

– Már azelőtt éltem, hogy a Földet megteremtették volna.

– Az több milliárd év – tátotta el a száját Jamie.

– Úgy van.

– Ez hihetetlen. Úgy értem, itt vagyok 26 évesen, te meg…

– Több vagy huszonhatnál.

– Mi?

– A lelked nem most született.

– Ezt miből gondolod?

– Abból, hogy láttam.

– Amikor belenéztél? – Jamie kicsit elpirult, ahogy eszébe jutottak az érzések – még most is emlékezett rá, milyen jó volt. – Akkor mégis hány éves vagyok? – kérdezte, hogy elrejtse a zavarát.

– Nem tudtam megállapítani, ahhoz több idő kellett volna, de abban biztos vagyok, hogy már azelőtt is léteztél, hogy ide születtél volna.

– Ez mit jelent?

– Vagy azt, hogy már több életed volt – reinkarnálódtál – vagy azt, hogy valami egészen más lény vagy, mint eddig gondoltuk.

– Valami… – Jamie nem merte kimondani, végül mégiscsak rávette magát, de olyan halkan csúszott ki a szó az ajkain, hogy még ő maga is alig hallotta – …gonosz?

– Gonosz? – kérdezte Castiel őszinte csodálkozással, miközben teljesen Jamie felé fordult, ami azt eredményezte, hogy közelebb is került hozzá. – Tisztább vagy, mint bármelyik angyal és ember, akit eddig láttam.

– Ezt nehezen hiszem el.

– Miért? – Castiel enyhén félredöntötte a fejét.

– Mert képtelenség. Csak egy egyszerű ember vagyok, akinek vannak hibái, aki...

– Sokkal több vagy annál. Soha nem találkoztam hasonlóval. – Jamie nem szólt. – Zavarba jöttél.

A lány megköszörülte a torkát.

– Mert zavarba hozol, és túl közel vagy…

– Nem értem.

– Mit?

– Deant is zavarja. 

– Azt nem is csodálom – nevetett fel Jamie.

– Miért?

– Az emberek általában akkor állnak ilyen közel egymáshoz, ha van köztük valami.

– Dean jó barátom. – Jamie megint elnevette magát.

– Nem ilyesmire gondoltam – mosolygott a lány. – Úgy értem, ellenkező neműek közt.

– Te is jó barátom vagy. – Jamie mosolya kiszélesedett. Néha úgy érezte, Castiel egy nagy gyerek, nem egy több millió éves felsőbbrendű lény.

– Kedves tőled, hogy ezt mondod, de arra gondoltam, ha a két illető közt szerelmi vagy csak simán szexuális kapcsolat van.

– Semmi ilyesmi nincs – mondta Castiel úgy, mintha csak az időjárásról beszélnének, miközben Jamie egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Mintha egy tinédzsernek tartana szexuális felvilágosítást – nagyon remélte, hogy a méhekig nem jutnak el.

– Ezért zavarja Deant, ha közel állsz hozzá – válaszolta. – Külső szemlélőként egyesek azt hihetik, hogy mégiscsak van valami köztetek, ami nem nevezhető teljesen átlagosnak. Azért lássuk be, Isten nem véletlenül teremtette az első emberi párt ellenkező neműnek.

– Angyal vagyok, nincs…

– Oké, Cass, de a porhüvelyed nagyon is férfiból van. Gondolom, észrevetted… Inkább ne válaszolj. Azt hiszem, haza kellene mennem. Kezd elfajulni ez a beszélgetés.

– Nem értem, mire gondolsz.

– Nem baj, Castiel. Jobb is.