2013. május 22., szerda

10. rész

Sziasztok! 



Végre sikerült befejeznem a részt, nem is volt olyan nehéz :P 



Mivel itthon nincs internetem, Katának köszönhetitek, hogy olvashatjátok, na meg persze a bétázást is. Ja, meg, hogy kisegített, ha épp nem volt egy normális ötletem ; ) A kövi részt nem tudom mikor hozom, egyelőre csak az elején tartok, de remélem hamar kész lesz. Ennyi, jó olvasást, és véleménymegosztást kívánok :D :* 


10. rész 



Jamie napjai egyhangúan teltek. Kicsit megnyugodott a Castiellel való beszélgetése óta, de azért még ott motoszkált benne az a sok kérdés, amire továbbra sem kapott választ – csak annyit tudott, hogy a lelke idősebb, mint lennie kellene, hogy tisztább egy angyal lelkénél is, pluszban valahonnan ismer egy istenkereső ősi amulettet, amit azelőtt elméletben sosem látott. Nem hogy válaszokat kapott volna, de még több kérdése lett. 

Ráadásul ott volt az Apokalipszis. Az ő figyelmét sem kerülte el az a sok szörnyűség, ami az elmúlt napokban, hetekben történt: a katasztrófák, a balesetek, a megmagyarázhatatlan halálesetek és eltűnések. Ez folyt még a csapból is, és még annak is feltűnt, hogy valami gond van a világban, aki nem is nagyon nézett tévét. Jamie nem aggódott annyira a dolog miatt, mint kellett volna – hitt abban, hogy a fiúk Castiel segítségével megoldják a helyzetet, ha pedig az angyal rátalál Istenre, talán még ő is segít majd. 

A lány egyedül az édesanyja miatt aggódott, nem akarta őt is elveszíteni idő előtt. De anélkül, hogy mindent elmondott volna neki, nem tehetett semmit. Nem mondhatta azt az anyjának, hogy zárkózzon be, amíg három fura fickó és egy – a Mennyből kitaszított – angyal megoldja a helyzetet, és talán még Isten is besegít. 
Érdekes módon a nő annak ellenére hitt Istenben, hogy a férje úgy halt meg, ahogy. Templomba ugyan nem járt, de Jamie mégis furcsállotta, hogy a nő nem vesztette el a hitét. Édesanyja az utolsó pillanatig imádkozott azért, hogy Jamie apja meggyógyuljon, a halálos ágyánál is segítséget kért, amikor a férfi épp eszméletlen volt, vagy aludt. A férje előtt nem imádkozott, tudta, hogy mi a véleménye az egészről. Jamie azt gondolta, hogy ha az édesapja itt hagyja őket, az anyja is rájön, hogy semmit nem ért az a sok imádkozás, de rá kellett ébrednie, hogy tévedett. A nő ugyanúgy imádkozott, mint annak előtte, csak éppen a férje üdvéért. Azért, hogy jó helyre kerüljön. 
Jamie csodálta a hitéért, de ő már akkor elvesztette azt, amikor megtudták, hogy a rákkal kell majd megküzdeniük. Istenítette az apját, felnézett rá, azt gondolta, hogy halhatatlan, úgy hitte, hogy egy ilyen jó emberrel nem történhet ilyesmi, ha Isten létezik. 
Persze Isten létezésének ténye egy egészen más dolog volt, és Jamie nem volt benne biztos, hogy édesanyja el tudná fogadni, hogy valóban annyira kézzelfogható lény, mint bármelyikük, nem pedig csak egy erő, aki megsegít, ha baj van. Éppen ezért inkább mélyen hallgatott az egészről. Jobb volt így mindenkinek. 

*** 

Jamie egyre többször beszélt telefonon Bobbyval. A férfi hangján jól érződött, hogy mennyire kínozza a tudat, hogy nem tud többé lábra állni. Jamie próbált segíteni neki, de a férfi tudta, hogy mit is tanult, így minden alkalommal lerázta, ha úgy érezte, hogy a lány valahogy beszélgetést próbál kezdeményezni. A férfi olyankor mindig rámordult, vagy témát váltott. 
Általában azt beszélték meg, hogy a fiúk mit is csinálnak épp, hogy haladnak Lucifer megölésével. Jamie néha próbált ötleteket adni, de nem volt túl sok használható köztük, Bobby meg néha könyvcímeket sorolt fel neki, amik természetfeletti lényekkel foglalkoznak. 
Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával megtudta, hogy Sam és Dean külön utakon járnak. Nem sokkal utána meg azt, hogy Dean és Castiel elbeszélgettek Rafaellel, úgy, hogy közben csak Dean élete nem volt akkora veszélyben, de csak mert ő volt Mihály porhüvelye, és az angyalok nem okozhattak kárt benne. Miután Jamie letette a telefont, leteremtette Castielt amiért ilyeneket csinál, de a férfi nem jelent meg neki – Jamie abban sem volt biztos, hogy egyáltalán hallotta, amit mondott. Kis idő múlva aztán bocsánatot kért, de az angyal akkor sem bukkant fel. A lány nem értette, miért aggódik ennyire. Persze, kedvelte Castielt és a Winchestereket, de ez nem adott magyarázatot arra, hogy így kiakadt. 
Bobby azt is elmondta, hogy feltűnt a bibliai Apokalipszis négy lovasának egyik tagja – addigra már Dean megjárta a jövőt és újra összeállt Sammel. Sikerült megszerezniük Háború gyűrűjét. Jamie feje zsongott volna, ha mindezt egyszerre tudja meg, még így is tátva maradt néha a szája – ezzel együtt viszont érdekesnek is találta ezeket az információkat. Furcsa volt, hogy az, amiről eddig csak olvasott, most tényleg megtörténik, hogy a Bibliában leírt történetek nagy része igaz. 



Pár héttel később Jamie elhatározta magát és elutazott Bobbyhoz. A férfinak nagyobb könyvtára volt, mint neki, és Bobby megígérte neki, hogy kiderítik, mi is ez a dolog vele. 
Elhatározta azt is, hogy kihúzza Bobbyt az önsajnálatból. A telefont bármikor leteheti, de egy személyes beszélgetés mégiscsak más. Persze Bobby erről a dologról mit sem sejtett, de Dean és Sam támogatták az ötletet, amikor felhívta őket a dologgal. 
Amikor megérkezett és Bobby kikiáltott, hogy menjen be, mert ő nem tud járni, a lány elvigyorodott. Kinyitotta az ajtót és bement. A férfi az irodájában volt, az asztala mögött ült és egy könyvet lapozgatott. 
– Szia, Bobby! – köszönt, mire Bobby mosolyogva felnézett. 
– Szia! Hogy vagy? – Jamie az asztal mögé ment, hogy megpuszilja az öreg vadászt. A férfi kifordult a tolószékével. 
– Kicsit aggódom az Apokalipszis miatt, és miattatok… 
– Te csak ne aggódj miattunk! A fiúk tudnak vigyázni magukra, én meg úgy sem tudom már bajba sodorni magam – mosolygott Bobby. 
– Ha te nem mész a bajhoz, majd ő jön hozzád. Látod, én is itt vagyok – vigyorgott a lány és leült az asztal túloldalán lévő székre. 
– Ne akard, hogy azzal a szóval illesselek, mint a fiúkat! 
– Mármint az idiótával? Nem tennéd! 
– Tégy próbára! 
– Veled mi a helyzet? 
– Minden a legnagyobb rendben van. 
– Ez aztán meggyőző volt. – A lány arca komoly lett. 
– Nem fogok panaszkodni, főleg nem egy agyturkásznak – viccelődött a férfi, Jamie viszont nem mosolygott. 
– Tényleg aggódom, Bobby! 
– Rosszul teszed… és most azonnal fejezd is be ezt. 
– Rendben, de nehogy azt hidd, hogy végleg leráztál – Jamie elmosolyodott. – Min dolgoznak a fiúk? 
– Wellingtonban vannak, egy fickót megszabadítottak a fejétől. 
– És ez miért is furcsa? 
– Medvetámadásnak állították be, de egy medve nem öl meg valakit egy emeleti szobában. 
– Ó. Na, és tudnak már valamit? 
– Fogalmam sincs, nem tudom őket elérni. 
– Hány napja? 
– Három. A telefonjuk hangpostára kapcsol. 
– És ez mennyire szokatlan? 
– Eléggé. Ráállítottam Castielt, de semmi hír. Egyelőre nem tudunk mit csinálni. Akár el is kezdhetünk kutakodni felőled. 
– Rendben. 
– Foglaljuk össze. 
– Azzal kezdődött, hogy hallottam Cass igazi hangját. Majd kiderült, hogy a Mennyben nem tudnak rólam semmit, és elméletileg a szüleimnek nem is született gyereke. Aztán pár napja eszembe jutott, hogy még nem is voltam beteg. Megkérdeztem anyát is, de nem emlékszik semmire, még egy megfázás sincs. A fejem fáj néha, és voltak apróbb sebesülések, de pár nap alatt azok is elmúltak. Viszont itt volt ez a durva fejfájás, mikor találkoztam veletek. 
– Azóta előfordult? 
– Nem. 
– A lelked is normális, Castiel szerint. 
– Azt mondta, tisztább, mint egy angyalé, és idősebb, mint lennie kellene. 
– Ezt hogy érted? 
– Huszonhat éves vagyok, de a lelkem öregebb, bár Castiel sem tudja, hogy mennyivel. Azt mondta, hogy talán reinkarnálódtam. 
– Ez azonban felvet pár kérdést. Ha így van, odafönt tudniuk kéne a létezésedről, főleg ha nem először vagy itt. 
– De nem tudnak semmit. 
– Akkor azt hiszem, ezt kizárhatjuk. Mi van még? 
– Erős vagyok. Megállítottam egy angyalt, igaz, csak az elmémben. 
– Pontosan mi történt? 
– Vitatkoztunk Castiellel, megpróbáltam meggyőzni, hogy ne tegyen őrültséget. Persze nem nagyon hallgatott rám. Megpróbált elmenni, de képtelen volt rá, azt mondta, eresszem le a falat, de én nem is éreztem ilyesmit. Ekkor bocsánatot kért, azért, amit tenni akart, közeledett hozzám, felemelte a kezét – gondolom, ki akarta törölni a memóriám – de nem tudott mozdulni. És korábban már kitörölt pár emléket, de visszatértek. Mintha mindig is ott lettek volna. 
– És a fal ahhoz is elég erős volt, hogy a többi angyal ne találjon rátok, és ne is halljanak semmit. 
– Ahogy mondod. 
– Gondolom, ez nem minden. 
– Azt mondta fájni fog, amikor belenéz a lelkembe. De az csak pár másodperc volt, utána… nem is tudom leírni. Jobb volt mindennél, amit eddig éreztem. Tiszta volt és meleg, az egész lényemet kitöltötte. Amikor pedig vége lett, úgy éreztem, nem lehetek többé boldog, szinte depressziós lettem – elég furcsa volt. Aztán Castiel visszajött, és máris jobban voltam egy kicsit. Nem tudom, hogy a jelenléte segített-e, vagy csinált is valamit. 
– Azt hiszem, valamilyen szinten összekapcsolódtatok. Gondolom, ő sem így tervezte. 
– Teljesen le volt döbbenve. Azt gondolta, hogy az ő hibája. És ez meg is magyarázna pár dolgot. 
– Éspedig? 
– Néha olyan, mintha valamiféle szállal lennénk összekötve. 
– Hogy érted? 
– Hát, nem is tudom. Az ikertestvérek helyzetéhez tudnám hasonlítani. 
– Hm. És ezt azóta érzed, hogy belenézett a lelkedbe… 
– Igen. 
– Tényleg hatással lehetett a dologra. Még valami? 
– Van Deannek az a nyaklánca, amivel Cass meg akarja keresni Istent. 
– Őrült egy ötlet – morogta a férfi. – Mi van vele? 
– Láttam már. 
– Dean nyakában. 
– Nem, amikor először találkoztam vele, biztos, hogy nem volt nála, vagy ha igen, akkor sem ott láttam. 
– Akkor honnan ismered? 
– Fogalmam sincs. Egy maja sámán által készített amulett. 
– Ezt meg honnan tudod? 
– Castiel mondta, olvasott róla a könyvtárukban. Te nem tudtad? Cass szerint te adtad Samnek még kiskorában. 
– Nem ismertem az eredetét, pedig utánanéztem. És miféle könyvtárról beszélsz? 
– A Menny könyvtáráról. Mózes onnan kapta a tíz parancsolatot. 
– Végül is érthető a dolog. Biztos, hogy ismered azt az amulettet? Nem lehet, hogy csak ismerősnek tűnik? 
– Száz százalékig biztos vagyok. Fogalmam sincs hol láttam, vagy mikor, de láttam már – olyan tiszta a képe a fejemben, mintha… nem is tudom. Az az érzésem, hogy sokkal korábbról ismerem, mint hogy élek. 


Pár óra múlva könyvek tornyosultak mind Bobby, mind Jamie előtt – de semmit nem találtak. Estére mindketten nagyokat pislogtak és ásítoztak, végül Bobby szólt, hogy ideje lenne befejezni. A lány felballagott a szobájába, épp oda, mint legutóbb, és amint a párnához ért a feje, már aludt is. Napok óta keresgéltek már, mikor felbukkant Castiel. A szemöldökén és az orrán nagy vágás éktelenkedett. 
– Jesszusom! Mi történt veled? – Jamie felugrott a helyéről és a férfihoz rohant. Castiel meglepetten nézett rá. 
– Mit keresel itt? 
– Bobby segít kutakodni. 
– Mi után? 
– Az után, ami vagyok. De én kérdeztem előbb. 
– Gabriel volt – Castiel Bobbyra nézett. – Dean és Sam rendben vannak. Gabriel kapta el őket. Azt hittem, már ideértek, elindultak pár órája. 
– Egy arkangyal? Mégis mit keresett ott? 
– Bujdosott a többiek elől, a trükkös arcát vette fel, hogy ne találjanak rá. De túl erős volt, hogy csak egy sima isten legyen, akinek kiadta magát. Végül Deanék csapdába csalták. 
– Hogyan? – kérdezte Bobby. 
– Szent olajjal. 
– Az mi? – szólt közbe Jamie. 
– Egy ritka anyag, amivel csapdába ejthetjük az angyalokat – szólt Bobby. – Kör alakban kiöntöd, és meggyújtod, ha az áldozatod benne áll. 
– Szóval olyan, mint a démoncsapda. Na, és mit csináltatok Gabriellel? 
– Elengedtük. 
– Csak így? 
– Előtte kikérdezték. 
– És mit mondott? – kérdezte Bobby. 
– Én nem voltam ott, Gabriel elküldött valahova. 
– Mindjárt jövök – szólt Jamie, majd kiment, aztán egy pillanat múlva bekukkantott az ajtón. – Te itt maradsz – mondta Castielnek. 
Néhány percen belül egy fehér rongydarabbal tért vissza. Fogta a Bobby asztalán lévő whiskyt és öntött rá egy keveset – Castiel figyelemmel kísérte minden mozdulatát. A lány végül odalépett hozzá és megfogta az állát. 
– Ne mozogj! – adta ki az utasítást. 
– Mit akarsz azzal? 
– Kitisztítom a sebeket. 
– Nem szükséges – mondta a férfi és hátrébb lépett. 
– Dehogynem – mondta ellentmondást nem tűrően a lány. 
– Angyal vagyok. 
– Akitől megvonták az ereje nagy részét. Bobby elmondta. 
– Engem ne keverj bele – szólt az említett vigyorogva. 
Jamie ismét megfogta az angyal állát és a fény felé fordította a fejét. Ezután óvatosan kitisztította a sebet – Castiel csendben tűrte a dolgot, néha összeráncolta a homlokát. 
– Nem értem, miért fontos ez – mondta, miután a lány befejezte. 
– Hogy ne fertőződjön el. Nem haltál bele, ugye? 
– Nem – sóhajtott Castiel. – Találtatok valamit? – kérdezte a könyvekre pillantva. 
– Semmit – szólt Bobby. – De még van néhány könyv – bökött a háta mögötti polcra, ami roskadozott a vastag kötetektől. – Elég furcsa, hogy még az angyalok se tudnak róla semmit, nem gondolod? – vetette fel. 
– Az is lehet, hogy titkolóztak előtted, nem? – kérdezte a lány Castielre nézve – Talán tudják, hogy mi vagyok, csak neked nem mondták meg. 
– Akkor már intézkedtek volna, egy ilyen dolgot nem hagynak megoldatlanul. 
– Most nagyobb gondjuk is van ennél – szólt Bobby. – Valószínűleg nem érzik fenyegetve magukat. 
– Akkor csak idő kérdése – szólt Jamie. – Ha lenyugodnak a dolgok, elővesznek engem is, főleg most, hogy téged kizártak a Mennyből. Már nincs, aki közvetítsen köztem és az angyalok között. 
– Tehetnél rá is egy pecsétet – szólalt meg egy hang a hátuk mögül. Mindenki odafordult: Dean állt az ajtóban. 
– Dean! – szólt Jamie vidám hangon, majd a fiúhoz lépett és megölelte. 
– Szia, Jamie! 
– Samet hol hagytad? – kérdezte Bobby. 
– Mindjárt jön, a kocsinál van. Szóval, Cass? 
– Már nem megy. Az erőm egyre gyengül. 
– Szívás, öregem. Majd kitalálunk valamit – nézett most Jamie-re. – Sam majd összedob egy átokzsákot, így legalább a démonoktól védve leszel. 
– Sziasztok! – Sam alakja bukkant fel az ajtóban. 
– Szia! – köszönt Jamie, és őt is megölelte, mire Sam rámosolygott. 
– Épp felvetettem az ötletet, hogy csinálhatnál Jamie-nek egy átokzsákot, hogy elrejtsük a démonok elől. 
– Démonok? 
– Ja, nem árt óvatosnak lenni. 
– Nem hiszem, hogy tudnának róla. De tényleg jobb megelőzni a bajt. 
– Én is ezt mondtam – fortyant fel Dean. Sam csak megcsóválta a fejét. – Cass, nincs egy angyalbarátod véletlenül, aki megoldja a problémánkat? 
– Jelenleg nincs. 
– Akkor nincs más, mint szólni Gabrielnek – poénkodott Dean. – Legalább törlesztünk nekünk a sorozatokért. 
– Miféle sorozatok? – kérdezte Jamie. 
– Dean kedvence, a Doktor Szexi – kotyogta közbe Sam vigyorogva. – Gabriel betett minket a sorozatba. 
– Mi? – nevetett Jamie és Deanre nézett. – A Doktor Szexi a kedvenc sorozatod? 
– Csak láttam pár részt, nem a kedvencem – tiltakozott a férfi hevesen. 
– Ja, és pár rész után kívülről fújtad a szereplők nevét és az összes tulajdonságát. 
– Pofa be, diótörött! – durcáskodott Dean. 
– Hé, ez nem fair! 
– Miről beszéltek? 
– Semmiről – válaszolt Dean és Sam egyszerre. Ekkor Cass meg akart szólalni, de Sam beléfojtotta szót. 
– Meg se szólalj! 
– Te láttad? – csapott le Jamie azonnal Castielre nézve, az angyal kinyitotta a száját, hogy szóljon, de Sam megállította. 
– Cass! 
– Sajnálom – mondta végül az angyal. – Nem beszélhetek. 
Jamie szemforgatva ismét Deanhez fordult. 
– Szóval ott tartottunk, hogy szólhatnánk Gabrielnek – mondta a lány. 
– Csak vicceltem, azzal a fickóval én nem kezdek még egyszer – morgott Dean. 
– Talán annyira nem is rossz ötlet – szólt Sam, mire Dean úgy nézett rá, mint aki keresztbe le akarja nyelni. 
– Remélem, csak viccelsz! Soha nem fog segíteni nekünk. 
– Van egy idéző varázslat, de nem vagyok benne biztos, hogy működni fog – vetette fel Castiel. 
– Bevetjük azt, amit Rafaelnél? – kérdezte Dean elgondolkodva. 
Az angyal bólintott. 
– De kell pár dolog – szólt, majd köddé vált. 
– Imádom, amikor ezt csinálja – szólt az idősebbik Winchester nagyot szusszantva. 
– Egyetértek – vigyorgott Jamie. – Na, és milyen ez a Gabriel? 
– Egy beszari alak. Megszállta a Trükköst, hogy elrejtőzzön, amíg Mihály és Lucifer lerendezik a balhét. Ja, és azt hiszi magáról, hogy vicces – válaszolt Dean. 
– És ti hogy álltok a kutakodással? – kérdezte Sam. 
– Remekül haladunk vele – válaszolt a Bobby lemondóan. – Egyszerűen semmi nincs akár hasonló lényekről, mint Jamie. Főleg nem ilyen erősekről. 

*** 


Pár óra múlva Castiel visszatért pár olyan dologgal, amiről Jamie még csak nem is hallott soha. Útra keltek és egy régi raktárépületnél álltak meg. Jamie Castiellel utazott a saját autójával míg Deanék az Impalával. 

Már sötét volt, mire odaértek. Castiel azonnal belekezdett a varázslat előkészítésébe, miközben Dean és Sam Jamie-vel beszélgettek. A lány rengeteg dolgot megtudott, például Dean és Castiel közös kis kalandjáról, amiikor azt gondolták, hogy az angyal nem éli túl a Rafaellel való találkozást. A beszélgetést Sam mobilja szakította félbe. A férfi megnézte az sms-t amit kapott, majd idegesen megszólalt. 
– Dean… 
– Mi az? 
– Chuck. Azt írja, élet-halál kérdése. 
– Most nem mehetünk el, Cass már majdnem elvesztette az angyali hókuszpókuszát, Jamie meg még csak nem is vadász. Ha bármi történik… 
– Chuck? Ő az a próféta? – szólt közbe a lány. A fiúk egyszerre válaszoltak igennel. 
– Hogy találkoztatok vele? 
– Lenyomoztuk a könyvek íróját. 
– Miféle könyvek? – Dean és Sam sokatmondó pillantást váltottak. 
– Chuck ugye próféta, méghozzá az egyetlen. 
– Látja az életünk minden egyes apró mozzanatát és könyvsorozatot csinált belőle – folytatta Sam. Jamie nem túl nőiesen horkantva felröhögött. 
– Ez valami vicc? Komolyan könyvet írt az életetekről? 
– Egyáltalán nem vicces – szólt Dean sértődötten. 
– Bocs, csak kicsit nehezemre esik elhinni – szólt a lány felvont szemöldökkel. 
– Teljesen komoly – szólt Sam. 
– Sajnos – vágta rá Dean. 
– És mégis, hány ilyen könyvet írt? 
– Túl sokat – válaszolta az idősebbik Winchester aztán a testvérére nézett. – Mióta Jess… 
– …meghalt – segítette ki Sam. 
– De megígérte, hogy befejezi. Amúgy sem voltak valami híresek. Az volt az utolsó rész, hogy lekerültem a Pokolra, mert lejárt a határidő. 
Jamie elnevette magát. 
– Most min nevetsz? – kérdezte Dean felvont szemöldökkel. 
– Csak… bocsi. Nem tudnám megmagyarázni. Egyszer… – Jamie rendezte az arcvonásait – muszáj megmutatnotok. 
– Szó sem lehet róla, épp elég, hogy teljesen ismeretlen emberek elolvasták! 
– Egyszer majd az egész világ tudni fog róla – szólt egy hang mögülük. Mindhárman Castiel felé fordultak. 
– Hogy-hogy? – kérdezte Jamie. 
– Castiel szerint evangélium lesz belőle – mondta Sam, mire Dean az égnek emelte a szemét. 
– Mármint… khm – a lány megpróbálta visszatartani kitörő nevetését. – a Bibliában? 
– Úgy van – mondta Castiel. 
– Most ugye hülyültök? Kitaláltátok az egészet, aztán jót röhögtök a hátam mögött. 
– Miért gondolod ezt? – kérdezte Castiel komoly arccal, amitől Jamie-nek megint nevetnie kellett, de visszafogta magát. 
– Castiel képtelen viccelődni – szólt Dean az angyalra nézve. – Ha nekünk nem hiszel, higgy neki. És nem értem, miért lenne ez vicces – fortyant fel a férfi. 
– Most megsértődtél? – vigyorgott a lány. – Az előbb még ellene voltál az egész dolognak. Csak furcsa, hogy valaki leírja az egész históriát, hogy megéljen belőle, miközben nem is sejti, hogy minden szava igaz. Pedig egy próféta. Tudja egyáltalán, hogy az? 
– Mikor rátaláltunk mi sem tudtuk, ki ő. Castiel mondta el és Chuck is akkor szembesült vele. 
– Készen állok – szólt közbe az angyal. – Kezdhetjük. 
– Nem csinálunk semmit – mondta Dean. – Hazamentek Bobbyhoz, mi meg elintézzük Chuckot. Amint visszaértünk megidézzük Gabrielt. 
– Nem lehet – ellenkezett Castiel. – Nehéz volt megszerezni a hozzávalókat, ha most nem csináljuk meg, nagy része elvész. 
– A francba. 
– Nyugodtan menjetek, majd én rábeszélem Gabrielt, hogy segítsen. Nem lesz gond. 
– Nem, Jamie. Ez egy arkangyal, sokkal erősebb, mint mi négyen együttvéve. 
– Akkor meg főleg nem értem miért aggódtok, ha négyünkkel is simán elbánik, akkor tök mindegy, hogy itt vagytok-e vagy sem. 
– Sam itt marad, én meg elintézem Chuckot. 
– Egyedül nem mehetsz – ellenkezett Sam. – Nem tudunk semmit, lehet, hogy ketten sem leszünk hozzá elegek. 
– A francba – szitkozódott Dean. 
– Ha igaz, amit mondtatok, Gabriel nem kedvel titeket túlságosan. Lebuktattátok és még csapdába is ejtettétek. Szóval talán jobb is, ha nem lesztek itt. Talán így hamarabb beadja a derekát. Egyébként is csak egy pecsétről van szó, nem lehet olyan nehéz kialkudni. 
Sam és Dean összenéztek. 
– Ebben lehet valami – gondolkodott el Sam. – Jamie-t nem ismeri, Castiel meg a testvére. 
– Na, jó, a fenébe is! De ígérjétek meg, hogy semmi hülyeséget nem csináltok. És telefonáltok, ha végeztetek! 
– Úgy lesz. Na, induljatok. 

Dean és Sam elbúcsúztak, majd Jamie és Castiel belekezdtek Gabriel megidézésébe. Jamie kör alakban kiöntötte a szent olajat, ami még korábbról maradt, majd Castiel furcsa nyelven kezdett el kántálni – Jamie utóbb megtudta, hogy énokiul. A lány idegesen szórakozott az öngyújtóval, amit Bobbytól szerzett – be kellett ismernie, hogy fél kicsit. Mégis egy arkangyalról volt szó, akinek csak egy csettintésébe kerül, hogy eltörölje őt a föld színéről. 
Castiel befejezte a kántálást és hátrébb lépett a körtől. 
– Készülj – mondta és mintha ez lett volna a végszó, a raktár fényei villódzni kezdtek. Odakint villámok világították meg az eget, és hirtelen eleredt az eső. Jamie hallotta, ahogy a kövér esőcseppek kopognak a palatetőn. Nem volt oda a viharokért – aggódva nézett Castielre, de ő csak a kört figyelte. 

Ekkor megjelent benne egy háttal álló alak. Jamie felkattintotta az öngyújtót, de az nem működött. 
– A rohadt életbe! – szitkozódott halkan, majd újra próbálkozott. Közben a sötétzöld kabátos alak lassan megfordult. Jamie ránézett miközben az öngyújtó lángja fellobbant – a tekintetük találkozott, mire a lány egy pillanatra ledermedt – de aztán észhez tért és még mindig a zöld szemekbe nézve elhajította az öngyújtót. A lángok felcsaptak, bezárva ezzel az angyalt. 
Gabriel még mindig Jamie szemeibe nézett, majd teátrálisan felsóhajtott. 
– Ha lenne itt egy ágy és nem lenne köztünk ez a fránya lángkör, még meg is bocsátanám, hogy bezártál. Jól elszórakoznánk. – Gabriel elvigyorodott. Jamie ezt jó jelnek vélte és ő is eleresztett egy félszeg mosolyt.

6 megjegyzés:

  1. Huh, én eddig még nem írtam neked kommentet (ide, persze :D), de most megteszem, mert megérdemled :).
    Szóval, imádtam ezt a részt, harmadszori olvasásra is nevetgéltem rajta :D. Tetszett, ahogy behoztad a jó öreg Gabrielt, és a végén a kis flörtje Jamie-vel... ;)
    Az is tetszett, ahogy Jamie foglalkozott Bobby lelki világával - hát igen, szegény öreg vadászra ráfér egy kis női környezet, szerintem Mills seriffen kívül nem is találkozott a másik nemmel már jó régóta :D. Szóval hajrá Jamie, lágyítsd meg egy kicsit a szívét :).
    Cass még mindig tök édes, ahogyan nem ért semmit :D. Az volt a kedvencem, amikor Jamie kitisztította a sebét, Cass meg nem értette, miért is kell ez, de azért nem állt ellen :D.
    Na, írjad gyorsan a következőt, mert várom már, hogy felbukkanjon a... ő, tudod. :D
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem eddig se zavart, h nem írtál eddig ide kommentet, egyébként mindig kapok, és mindegy, h itt vagy ott :D De nagyon köszönöööm! :)) Ilyen ez, Bobbyval is foglalkozni kell, ha már van rá lehetöség ;) Gabriel nagy kedvencem, szóval muszáj benne lennie, elég szomorú, hogy csak pár alkalommal szerepelhetett a soriban. És lesznek még itt érdekes párbeszédek a kövi részben, szóval kaptok még egy kis adagot belöle. és azt hiszem, Ö akit nem nevezünk nevén XDXD is hamar felbukkan ;) A kövi fejezet végére tervezem :P Aztán majd elválik ;)

      Törlés
  2. Szia!
    Ismét nagyon szuper fejezetet írtál! Nagyon tetszett, hogy Jamie foglakozott Bobbyval, nagyon is ráfért! Hát Cass meg annyira cuki, hogy szinte leírhatlan,imádom mikor nem ért semmit, komolyan őt csak szeretni lehet! Nagyon örülök, hogy beleírtad Gabriel-t a sztoriba, nagy kedvencem és sajnáltam, hogy olyan keveset láthattuk a sorozatban!
    Gratulálok és sok sikert kívánok a folytatáshoz!
    Puszi,
    Annette Black

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! köszönöm szépen, hogy írtál, és nagyon örülök, hogy tetszett a rész :) Én is nagyon szerettem Gabe-et, és szintén sajnáltam, hogy olyan keveset szerepelt, pedig tényleg vicces egy figura volt :)) Éppen ezért raktam bele a történetbe, hogy hozzon egy kis színt az életbe és ne kelljen annyira szenvedni a hiányától XDXD :D Cass az Cass, nem véletlenül ö az egyik föszereplõ! :D én is nagyon imádom, hogy ilyen kis béna, ha emberekröl/emberségröl van szó :)) Köszi mégegyszer a véleményt, puszi ;)

      Törlés
  3. vaó szia ez isteni remélem gabriel segít és akár elárulja ki csoda jamie de mi lett chuckkal?
    puszy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! a kövi részben kiderül, h Gabe segít-e vagy sem ;) Chuckkal semmi nincs, mivel a sorozat alapján írom, utalok is rá, hogy tudjátok, hogy kb hol is tart a történet az idõben, és elhintek morzsákat neketek. ez a rész azután van, hogy Gabriel elkapta a fiúkat és betette öket a sorozatokba - amikor kiderült, h ö Gaberiel arkangyal, nem pedig a Trükkös - és az elött, hogy Becky, Chuck telefonjáról írt sms-t, hogy baj van, és csak a conra csalta el a fiúkat, ahol mindenki Deannek vagy Samnek volt öltözve. ez a fejezet konkrétan az ötödik évad nyolcadik és kilencedik része közt játszódik :) szerintem lesznek még ilyen utalások a sorozatra, és voltak is :) Köszi, hogy írtál :) puszi :)

      Törlés