1. rész

Sziasztok! 

Íme az első rész, remélem tetszeni fog. A bétázásért és az oldal kinézetéért Katát illeti az elismerés, ezer hála! Fogok nektek dalokat is linkelni, főleg olyanokat amiket a történet írás közben hallgattam. Nagyrészt Rock, de becsúszhat pár popos dal is. Engem ezek a dalok inspirálnak :) Na, de elég a dumából. Jó olvasást ;-)

1. rész

Jamie Harris sosem hitte volna, hogy olyan furcsaságok fognak vele történni, mint a mai nap folyamán. Mintha egy másik világban volna, nem is a Föld nevű bolygón lenne, hanem egy egészen más helyen, ahol minden lehetetlen dolog valóra válhat. Az olyan lehetetlen dolgok, mint a szellemek, a démonok, vagy épp az angyalok létezése.

Verőfényes napsütés vakította el a régi Ford volánja mögött ülő lányt, ezért elővakarta a kesztyűtartóból a szemüvegét, és a szeme elé helyezte. A rádióban rockzene szólt, és ő annyira gondtalannak érezte magát, hogy repülni tudott volna. Még az sem zavarta, amikor kék színű kocsija köhögve leállt, és már csak arra volt ereje, hogy az út szélére tudjon vele húzódni. Lejjebb tolta pilótaszemüvegét, hogy a műszerfalra nézzen. Akkor látta csak, hogy kifogyott a benzin.

Lemondóan sóhajtott saját figyelmetlensége miatt, majd kiszállt a kocsiból, és a csomagtartóhoz ment. Kibányászta a benzines kannát, majd lezárta a kocsit. Ugyan teljesen kihaltnak tűnt a környék, ő mégsem akart semmit a véletlenre bízni. A kocsija volt az egyetlen tárgy az életében, ami fontos volt számára, na meg a laptopja, amin tulajdonképpen az egész élete rajta volt. Igen, tudta jól, hogy nem szabadna egy olyan tárgytól függnie, amit bármikor ellophatnak, vagy ami tönkremehet, de nem volt mit tenni. 

Az autó még az apjáé volt, amit akkor örökölt meg, amikor a férfi rákban meghalt, magára hagyva őt és az anyját. Édesanyja egyedül élt az eset óta, mert Jamie az iowai egyetemre járt, ami egy állammal odébb helyezkedett el, mint ahol az asszony élt. Jamie nem szívesen hagyta magára, de a nő meggyőzte róla, hogy az apja sem akarná, hogy lemondjon az álmairól, és ahogy Jamie látta, az anyja egész jól megvolt a körülményekhez képest. Most is épp hozzá indult Delphibe, a hétvégére, hogy együtt legyenek, hogy beszélgessenek, hogy kimenjenek az apja sírjához. 

Alig negyed óra múlva talált egy kutat, de kihaltnak tűnt. Semmi mozgást nem látott.

Mikor már egész közel volt, megtöltötte a kannát, és épp be akart menni, amikor látta, hogy betörték az ajtón az üveget, aztán meglátott egy srácot, aki épp a mosdóból jött ki. Jamie hirtelen nem tudta, hogy mi folyik itt, de abban biztos volt, hogy ez a srác nem a benzinkutas, és észrevette azt is, hogy milyen piszkos, mintha nemrég meghempergett volna a porban. Úgy döntött, egyelőre nem megy be, kivárja mi lesz. Fedezékbe húzódott, ahonnan tökéletesen rálátott a helyre, a férfi tényleg nem a benzinkutas volt, épp kipakolta a helyet. A pénztárnál matatott, amikor Jamie furcsa dologra lett figyelmes.

A srác mellett lévő tévé bekapcsolódott, Jamie pedig biztos volt benne, hogy nem ez a szélhámos kapcsolta be. Viszont ő kapcsolta ki, aztán valami elvonta a figyelmét, a lány látta, hogy a rádió felé fordul és a tévé ismét bekapcsolódott. A férfi odanézett, de már nem kapcsolta ki, a polchoz sietett és levett egy doboz sót róla. Jamie összehúzta a szemöldökét, amikor látta, hogy a fiú az ablak párkányára szórja a doboz tartalmát.

Aztán furcsa hangra lett figyelmes, először nagyon halkan hallott csak valami beszéd-félét, abban sem volt biztos, hogy valóban az-e, és úgy tűnt, a férfi is észrevette. Fülére tapasztotta az egyik kezét, és folytatta a só kiszórását, de hamarosan abbahagyta. Jamie látta, hogy eldobja a dobozt, hogy a másik fülére is rá tudja tapasztani a kezét, aztán az ablakok, és minden üveg darabokra tört, beborítva az épületet szilánkokkal.

A lány semmi mást nem hallott, mint egy férfi hangját, és nem értette, hogy egy hang, hogy lehet ilyen hatással egy emberre, mikor olyan gyönyörű. Gyönyörűbbnek találta minden más hangnál. Olyan gyönyörűnek, hogy biztos volt, ha meglátja a tulajdonosát, az is épp olyan csodálatos lesz, mint a hangja.

És nem értette. Nem volt képes felfogni, hogy az épületben lévő srác miért szenved tőle ennyire, hogy miért tört ki az üveg. Hiszen olyan csodás, olyan… földöntúli volt ez a hang, és ő, Jamie, tudni akarta, hogy kié lehet. A lány olyan gyorsan ugrott talpra, és olyan rövid idő alatt tette meg az utat az autójáig, hogy még maga is elképedt rajta.

Lihegve fordította el a kulcsot a gyújtásban, majd taposott teljes erőből a gázba. Úgy érezte csak néhány pillanat telt el, amíg odaért a benzinkúthoz. Még látta kifordulni az autót, ami ott állt elhagyatottan. A szőkésbarna hajú srác ült a volán mögött. A lány lefékezett és telitöltötte a tankot. Nem fizetett, hiszen senki nem volt itt, mégis rosszul érezte magát miatta. Nem volt épp egy szentéletű valaki, nem fogadott se cölibátust, és az alkoholt sem utasította el, ha az alkalom úgy kívánta, de lopni sohasem lopott, márpedig ez annak számított. Elindult, éppen abba az irányba, mint a srác. Nem tudta, mi buzdította arra, hogy kövesse, de tudta, hogy ha ezt teszi, talán látni is fogja majd a csodálatos hangú idegent, aki erre a férfira egészen más hatással volt, mint őrá.

Minden épeszű ember tovább ment volna a dolgára, erre ő mit csinál? Követ egy szélhámost egy olyan hang miatt, ami nem is biztos, hogy igazi volt. Ezek szerint ő nem volt épeszű, azok után főleg nem, hogy még lopott is. Még soha, de soha nem csinált ilyet, erre most, talán felborítja az egész életét. Még csak nem is sejtette mennyire.

Órákig autózott, miközben teljesen rábízta magát egy idegenre, aki lehet, hogy nem csak szélhámos, de egy őrült sorozatgyilkos is, és már rég észrevette, hogy követik, Jamie-t pedig épp a szokásos helyére vezeti, ahol megkínozza, megerőszakolja, majd megöli az áldozatait. Jamie ugyan nem gondolta volna a srácról hogy gyilkos lenne, de a feszültségtől már olyanokon járt az agya, amik nem vezettek semmi jóra. És egyébként is, mindig azokról derül ki, hogy közveszélyes őrültek, akikről soha nem is gondolnánk. Közben azon a gyönyörű hangon gondolkodott, amit eleinte alig hallott, de amikor kiélesedett, már biztos volt benne, hogy beszél az illető. De csak most jutott el a tudatáig, hogy mit is mondott. Egy nevet mondott, azt mondta Dean, és azt is, hogy van egy feladata a számára.

Jamie próbált távolságot tartani, hogy ne legyen túl feltűnő, és úgy gondolta, hogy az apja büszke lenne rá – mármint, büszke lenne, ha nem épp valami őrültség miatt követné ezt a Deant – ha valóban ez a neve ennek a srácnak.

Jamie apja katona volt, és a sors furcsa fintora, hogy azok után, hogy Vietnámban megállta a helyét, a rák ellen már nem sikerült eredményesen harcolnia, ami végül legyőzte őt.

Mindenesetre, Jamie így is sokat tanult az apjától, arról, hogy hogyan védje meg magát, hogyan használja a fegyvereket, és hogyan javítsa meg a kocsiját, na meg arról, hogy hogy éljen túl, hogy hogyan járjon egy lépéssel mások előtt. Az anyjának ez persze sosem tetszett, mindig azt mondta a férjének, hogy nem háborúra készülnek, és a lányából nem kéne egy gyilkológépet csinálnia. Az meg főleg nem tetszett neki, hogy Jamie szabadidejében kijárt a helyi lőtérre, amit azóta persze abbahagyott, és ennek az anyja nagyon örült, ő meg kevésbé, de már nem volt rá ideje az egyetem mellett.

Jamie apja meg csak rálegyintett és azzal érvelt, hogy egy lánynak meg kell tudnia védenie magát, Jamie-nek ez pedig egyáltalán nem volt ellenére. Szóval az apja sok mindenre megtanította, és most ebben az őrültségben kamatoztatta a tanultakat, és biztos volt, hogy az apja még bíztatná is, ha bizonyos dolgokkal nem lenne tisztában.

Mikor a srác befordult egy mellékútra, Jamie csökkentett a sebességen, és úgy követte. Hamarosan meg is érkeztek egy helyre, egy autóbontóba. Jamie oda már nem követte a fiatal férfit, visszatolatott és leparkolt a kocsijával egy nem túl feltűnő helyre. Felkapta az anyósülésen lévő távcsövet, ami még az apjáé volt, amit annak halála óta nem volt hajlandó kivenni a kesztyűtartóból, és ami most nagyon is jól fog jönni.

Gyalog ment el a házig, ahol elbújt egy autó mögé közel az ajtóhoz, onnan figyelte a srácot, aki azelőtt állt. Hamarosan kinyílt az ajtó, egy szakállas, baseballsapkás férfi állt mögötte, aki döbbenten bámult a srácra.

– Meglepetés. – Jamie tisztán hallotta a szót.– Én nem... – szólt a baseballsapkás, és tett egy lépést hátra, Dean pedig előre.

– Ja, én sem – válaszolt Dean, benézett a szobába, majd elindult befelé. – De itt vagyok.

Jamie megdöbbenésre az idősebb férfi keze egy késért nyúlt, majd Deanre rontott, aki azonban kivédte a támadást. Megpróbálta kivenni a fegyvert a férfi kezéből.

– Bobby! – kiáltotta, mire a Bobby nevezetű bevert neki egyet, Dean pedig az asztal felé esett.

– Bobby, én vagyok! – kiáltotta Dean, miközben próbált talpon maradni.

– Egy szart! – válaszolta a férfi, felé közelítve, majd megpróbált ismét neki rontani. Dean maga elé rántott egy széket.

– Hé, hé, várj már! – Felemelte a kezét és beszélni kezdett. – A neved Robert Steven Singer. Azután lettél vadász, hogy a feleségedet megszállták. És apám helyett is apám voltál.

Vadász? Megszállás? Miről dumál ez? – Jamie-nek ez nagyon nem tetszett.

Közben Bobby megtorpant, de a kést nem engedte le.

– Bobby, én vagyok. – Dean felegyenesedett, mikor látta, hogy Bobby nem támad. A férfi odalépett hozzá, és odább lökte a széket, ami azonnal arrébb is gurult. A férfi megtapogatta Dean vállát, mire a fiú megeresztett egy vigyort. Aztán Bobby keze ismét meglendült, és megint nekitámadt Deannek, de ő hátracsavarta a férfi kezét, és elvette tőle a kést. – Nem vagyok alakváltó – bizonygatta. Jamie szája tátva maradt.

– Akkor élőhalott vagy! – válaszolt a férfi, majd miután kiszabadította magát, ellépett mellőle, és szembefordult a fiúval. Jamie pedig úgy itta a szavakat, mint a vizet, hogy megértse, mégis miről beszél ez a két idegen.

– Na, jó. Ha bármelyik is lennék, csinálnék ilyet egy ezüst késsel? – Dean feltűrte az inge ujját és Jamie még jobban megdöbbent, amikor a fiú belevágott a karjába. Bobby csak nézte, majd hitetlenkedő hangon megszólalt.

– Dean?

– Ezt próbálom elmondani – válaszolta a fiú és közelebb ment Bobbyhoz. A férfi pedig nagy levegőket véve, a könnyeivel küszködve megölelte Deant.

Aztán Bobby elengedte a fiút, és kicsit hátralépett.

– Olyan jó újra látni, fiam.

– Téged is – válaszolta Dean és megmarkolta Bobby vállát.

– De… hogy jöttél vissza? – kérdezte. Dean megrázta a fejét.

– Nem tudom. – A fiatal férfi elfordult, letette a kést, majd visszanézett Bobbyra. – Egyszerűen… egy fakoporsóban ébredtem… – kezdett bele, mikor Bobby képen locsolta egy üveg vízzel. Jamie majdnem elnevette magát a jeleneten. Dean egy pillanatig nem mozdult, aztán kissé félrefordította a fejét és kiköpte a vizet. Bobbyra nézett és csettintett a nyelvével.

– Tudod, démon se vagyok.

– Bocs. – Bobby kissé megemelte az üveget. – Sosem lehetsz elég óvatos. – A férfi, hogy feloldja a feszültséget, eleresztett egy kis mosolyt. 

Jamie erősen koncentrált, próbálta összetenni a darabkákat, de az sehogy sem sikerült. Vadászat? Mégis mire? Megszállás? Mi ez, valami Bibliaóra? Alakváltó, élőhalott?! Ezüst kések, fakoporsók, démonok?

Mintha egy mese lenne. Vagy lehet, hogy Bobby Singer és ez a Dean valamilyen álnyelvet használtak. Bár ebben Jamie kételkedett, mert még a búvóhelyéről is látta, hogy az ezüst kés valódi volt, és Bobby Singer kétkedése, és döbbenete is valódinak tűnt, amikor szembe találta magát ezzel a Deannel. Márpedig Jamie Harris nem csak a bujkálásban, mások követésében, vagy a céllövésben volt jó, de az emberismerete is kiváló volt.

Mikor Bobby Singer becsukta az ajtót, ő előbújt rejtekéből és elindult, hogy körbejárja a házat és megtudja, hogy melyik szobába ment át a furcsa páros. Mikor megtalálta őket, letelepedett egy olyan helyre, ahonnan ő jól lát, de őt nem látják, és a szeméhez emelte apja távcsövét. Most a szemére kellett hagyatkoznia, a hallását nem használhatta. És sajnálatos módon a szájról olvasás nem ment olyan jól, mint az emberismeret, de még így is sikerült elcsípnie néhány érdekes szót és mondatot.

Bobby Singer és Dean oldalt álltak az ablaknak, így Jamie alig tudott kivenni pár mondatnál többet, de így is le tudott olvasni néhány szót mindkettejükéről. Bobby valami olyasmit biztos mondott, hogy Dean bőre cafatokban, a belei meg szanaszét, és valami olyasmit is le tudott olvasni, hogy valakit négy hónapja eltemettek, de az kijutott a Pokolból. 

Ennek semmi értelme – gondolta Jamie. Aztán Dean valami pokolkutyát említett, meg annak a játékát, aztán egy Sam nevű illetőt, aztán elsétált a helyéről, és Jamie sokáig nem tudott semmit leolvasni a szájáról. De Bobby épp az ablakkal szemben állt, és Jamie szinte minden szót értett:

– Ez a pár hónap nem volt épp túl könnyű, neki sem, nekem sem. El kellett temetnünk téged… Én be akartalak sózni és elégetni, ahogy kell, de Sam hallani sem akart róla… Azt mondta, még kell majd a tested, ha valahogy visszahoz. Nagyjából ennyit mondott…. Csendes volt, elég csendes… – Bobby leült, Jamie most már csak néhány szót tudott leolvasni a szájáról, mint például, hogy „eltűnt”, és „nem válaszolt”, meg hogy „próbálta keresni, de nem akarja… hogy megtalálják” – ezt a szót Jamie inkább csak kikövetkeztette.

Aztán Dean megint mozgott, Jamie pedig ismét elcsípett pár mondatot. Valami sötét mágiától beszélt és a saját sírja környékéről, bombákról és a benzinkúti jelenésről. Jamie feszülten figyelt, ez volt az, amiről hallani akart… a benzinkútról. Aztán a fiú lehúzta az ingét, és feltűrte a kezén a pólót. A vállán egy… Istenem! Egy tenyér nyoma égett a srác bőrébe. Egy tenyéré, ami vörös volt és duzzadt, nem olyan, mint amikor valaki megszorítja a karodat és ott marad a nyoma, sokkal durvább, mint egy égési seb. Jamie még soha nem látott ilyet – ezt is csak egy pillanatra –, és el sem hitte volna, ha nem saját maga veszi észre. De most már legalább értett pár dolgot, ami ugyan teljességgel lehetetlen volt, de mégiscsak volt értelme. Persze csak úgy, hogy ha elhisszük a természetfeletti létezését, amit Jamie nem hitt el. Vagy csak nem akart elhinni.

Mást már nem nem tudott kivenni, Dean és Bobby is rossz szögben álltak, pedig kíváncsi lett volna, mit hisznek erről a jelenésről, vagy a kéz nyomáról. Aztán megint átmentek egy másik helységbe, de Jamie ott már nem semmi érdekfeszítőt nem talált. A srác telefonált, majd a számítógéphez ment. Aztán Bobbyval együtt indulásra készültek.

Jamie visszament a kocsijához, beült, a távcsövet pedig visszahajította az anyósülésre. Beindította a kocsit, és elindult. Nem ment messzire, csak oda, ahonnan még látja, hogy merre indulnak el.

És odamentek, ahonnan Jamie elkezdte követni ezt a Deant. Pontiacbe.