19. rész

Sziasztok!

Teljesen elkészült a rész, most már lehet olvasni :) Bocsánat, hogy ennyi ideig tartott, de közbe jött pár dolog. Remélem jól teltek számotokra az ünnepek. Ezúton kívánok Boldog Új Évet mindenkinek! :) Most is örülnék pár gondolatnak tőletek ;-)

19. rész

– El kell rejtenünk előle! – Éreztem az aggodalmát az elmémben. Össze voltunk kapcsolódva, szavak nélkül kommunikáltunk. Soha nem éreztem még ilyet… Vagy csak nem emlékszem rá?

– Ugyan, ez csak egy démon – ellenkeztem. – Mégis mit árthat?

– Már így is épp eleget tett. Eleve tudnia sem kellene rólunk, mégis üldözi az egyikünket.

– Hát akkor pusztítsuk el! Ezt tanácsoltam már az elején is.

– Túl heves vagy! Mi nem a pusztításért vagyunk. Mi vagyunk az Élet!

– Az Élet? Víz nélkül a Nap is csak pusztulást hoz.

– Mi nem a Nap vagyunk – mondta puhán.

– Nem, mi csak megalkottuk azt.

– Sokat kell még tanulnod, barátom – kezdte, mire én közbevágtam.

– Kitérő válasz, szóval nekem van igazam… – mondtam hevesen, de ő ugyanonnan folytatta, ahonnan én belevágtam. Nem törődött vele, mit mondok.

– Nem ölhetjük meg. A Tanács nem hagyná, hogy beleavatkozzunk a lentiek életébe.

– Természetesen – gúnyolódtam. – Még akkor sem, ha leleplezhetnek minket.

– Isten nem véletlenül tartotta titokban az angyalai közt a dolgot. Ha Lucifer tudta volna, most a hatalmunkra vágyna. Ahogyan ez a démon is ezt teszi.

– Nem mindegyik angyal ilyen. Lucifernek meg volt írva a sorsa, Isten azért teremtette, hogy a jó mellett ellensúlyban legyen a gonosz is. Bár nem értem, miért. Teljesen jó volt a világegyetem e nélkül is. Most aztán mi isszuk meg a levét a dolognak ­­– illetve én, hiszen engem üldöz ez a kis mitugrász.

– Mert óvatlan voltál… – dorgált meg a társam.

– Csak kíváncsi voltam a híres-neves emberekre.

– Ötezer éve már láttuk őket, az is ballépés volt. Látod, mi lett a vége.

– Látom: elkezdtek fejlődni. Miért ne tanítanánk őket, ha egyszer megtehetjük? Az a sámán nyílt gondolkodású volt, tudta, hogy az istenek sokkal felsőbbrendű lények őnála, és ezt megfelelően adta át a társainak.

– Csak éppen a társai nem értették meg megfelelően. És istenek? Mi nem vagyunk istenek.

– Nem, de megadtuk nekik a kulcsot. Megalkottuk nekik az amulettet, amivel megtalálhatják őt.

– Amit elvesztettek… És elvesztették a hitüket is. Régen hittek a lélekben, manapság az anyagiak uralkodnak.

– Tévedsz. Ez csak egy részük. Van, aki most tér vissza a lélek vizsgálatához, a természethez. És gondolkodnak. Sokat. Egyszer elérik a mi szintünket is. Ötezer éve is fontosak voltak az anyagiak, csak éppen volt valamiféle egyensúly. 

– Még pár milliárd év. Addig százszor elpusztul a bolygójuk.

– Túl szigorú vagy hozzájuk.

– Te pedig túl könnyelmű voltál.

– Nem az emberek miatt kerültünk ilyen helyzetbe. A démon miatt.

– Aki valaha szintén ember volt…

Jamie-t egy csengő éles hangja szakította ki az álmából. Feltápászkodott az ágyon és körülnézett. Vajon mi történhetett? – kérdezte önmagától majd az ajtóhoz ment. Kinézett, de nem látott semmit és senkit, csak a csengő hangja törte meg a nyugalmat. A lány visszafeküdt a priccsre és az álmára gondolt: Talán Crowleynak igaza volt korábban? Tényleg az lennék, akinek mondott?

***

Néhány órával korábban:

BRMC - Beat the Devil's Tattoo

– Szóval igazam volt! – kiáltott fel Crowley szinte már boldogan. Ha Jamie nem ismerte volna, azt hitte volna, hogy épp most léptették elő. 

Mindent elmondott neki, de nem érezte magát könnyebbnek tőle. Még mindig ott volt az az apróság, hogy megölt egy embert. A filmekben sosem mutatták ezt a részt – hogy milyen lelki teherrel jár az, ha kiontod egy másik ember vérét.

– Miben volt igazad? – kérdezte Jamie tompa hangon. Még mindig érdekelte, hogy Crowley minek is hiszi őt. A démon ránézett, mintha csak most vette volna észre, hogy ő is ott van. Nem válaszolt. – Azt mondtad, ha segítek, beszélsz. Segítettem, hát beszélj! Ennyit megérdemlek, azok után… – A lány hangja elcsuklott.

– Brühü-hü-hü. Emberek! Szinte semmit sem láttál még abból, ami itt történik. Igencsak szerencsésnek mondhatod magad a többi természetfelettihez képest, akik a vendégszeretetemet élvezik.

– Ne gúnyolódj! Lehet, hogy neked mindennapos megölni valakit, de ne feledd, hogy nem tartozunk egy kategóriába.

– Úgy sajnállak, drága Jamie! Megöltél valakit, mi lesz most veled? – Crowley ennél teátrálisabb nem is lehetett volna. Jamie tudta milyen, de mégis felháborította, amit hallott, de inkább nem szólt, nem akarta feldühíteni.

– Egyáltalán mit akarsz tőlük? Mit akarsz tőlem?

– A Purgatóriumot!

– Mit? – lepődött meg Jamie. Egy pillanat múlva aztán rájött, hogy butaság volt azt képzelnie, hogy ha a Menny és a Pokol létezik, a Purgatórium csak valamiféle kitaláció. – Értem. Én nem tudom, hol van.

– Tévedsz, drágám! Nagyon is tudod, csak éppen nem emlékszel rá. De majd segítünk rajtad, ne aggódj. De te nem is ezért kellesz, a lények azért vannak, hogy elvezessenek az Alfákhoz.

– Alfák?

– Nos, a gonosz is megszületett. Az alfák a körülöttünk élő lények legelső tagjai, akik létrehozták saját maguk másait.

– Mármint van egy első – mondjuk vámpír –, aki elkezdett szaporodni?

– Lényegében igen. Ősi, nagyon öreg lények. És valószínűleg tudják azt, amit én is tudni akarok. Ha elmondják, hol van a Purgatórium, nyert ügyem van.

– Ezért kínzod őket?

– Hát… másképp nem beszélnek.

– Miért? Így igen? – kérdezte a lány enyhe gúnnyal a hangjában.

– Dolgozom az ügyön.

– Aha. Szóval semmit sem tudsz.

– Nem ez a lényeg. Amúgy is, ha nem ölted volna meg Kaylee-t, most nem itt tartanék. Rendkívül sokat segített nekem.

– Talán ő kerítette neked elő az Alfákat?

– Közvetve. Előkerítette nekem azokat, akik tudják, hol vannak az alfák, és egy kis egyezség után engedtem neki, hogy ő is kikérdezze őket. Remek együttműködés volt, amíg el nem rontottad.

– Nem tehetek róla, hogy az vagyok, aki! A fal miatt halt meg!

– Igen, igen – legyintett a férfi. – Mindegy, majd kitalálok valamit, te pedig segíteni fogsz.

– Még mindig nem mondtad el, mire jöttél rá.

– Ja, persze. Ha jól gondolom, egy fénylény vagy.

– Hogy micsoda? – kérdezett vissza Jamie teljes értetlenséggel az arcán.

– Fénylény. Mindenki tud rólatok, de senki nem hiszi el, hogy valóban léteztek. Mint az emberek számára Jézus, aki a vízen járt. Kivéve, hogy ti nem igazán vagytok valamiféle imádat tárgyai. Csak egy mítosz vagytok, koholmány.

– Ha csak egy koholmány vagyok, nem lehetnék itt. Tévedsz, Crowley.

– Nos, majd kiderül. Idővel.

– Ez baromság, már ne haragudj. Deanék… Castiel nem tud semmit semmilyen fénylényekről! Csak kitaláltad. Mondd el az igazat!

– Ugyan! A Winchesterek két évvel ezelőttig azt sem tudták, hogy az angyalok léteznek, miből gondolod, hogy egy olyan lényről tudnak, aki még az angyalok számára is csak egy legenda?

Jamie hallgatott. Volt benne ráció.

– Nos, ennyit erről. Még kell egy kis koncentráció a részedről, hogy mindez valós alakot nyerjen. De van időnk, mint a tenger, és most hogy ennyire segítőkész lettél, elindulhatunk valamelyik irányba. Kaylee miatt pedig ne aggódj, ő is ugyanolyan szuka volt, mint azok, akiket kínzok, annyi különbséggel, hogy őt kedveltem.

– Ezt most miért mondod? Azt hittem, magasról teszel rá, hogy mit érzek.

– Így is van, de így nem vonja el a figyelmed semmi a célunk eléréséről. Tudnom kell! Érted? Most pihenj. Itt hagyom az üveget, de semmi ostobaság, kedvesem. Rendben? – Crowley jelentőségteljesen az üvegre pillantott. Jamie követte a tekintetét, aztán rájött, hogy mire céloz a férfi.

– Nem leszek öngyilkos, ne aggódj – mondta, mire Crowley bólintott és elment.

Jamie ledőlt a priccsére, ivott még pár kortyot ­– az alkohol bódulttá tette, és nem emlékezett rá, mikor aludt el.

Most

* Crowley benyitott a kamrába, ahonnan a vészcsengőt aktiválták. Meget kellett volna kínoznia az egyik démonának – ám mikor odaért, látta, hogy a kínzópad üres, a szíjak szétvágva lógnak az oldaláról, és a démon a padlón hevert. Holtan.

Dean lekapcsolta a csengőt, mire Crowley felé fordult.

– Neked már az örök vadászmezőkön kéne járnod – szólt a démon, mire Dean megemelte a fejét. A következő pillanatban Sam csapott le hátulról egy csővel. Crowley megtántorodott majd négykézlábra esett és felköhögött. A férfi feltérdelt, miközben Dean előhúzta a démonölő kést, amit Megtől vett el Sam még korábban.

– Ezt muszáj volt? – kérdezte a démon felnézve, aztán nehézkesen felállt és leporolta magát. – Most tisztíttattam ki az öltönyöm! – folytatta felháborodva, aztán felnézett a plafonra. Ott virított a démoncsapda. Crowley a fiúkra nézett. – Szóval… – fintorodott el –, minek köszönhetem a látogatást?

A férfi kérdően a fiúkra nézett, de azok nem válaszoltak. A következő pillanatban Meg sétált be az ajtón. Crowley ennek egyáltalán nem örült. A nő elvigyorodott.

– Crowley – szólt a nő, és beharapta az alsó ajkát. Nagyon élvezte a helyzetet.

– Szajha – mondta a férfi köszöntésképpen és gúnyos mosolyra húzta a száját.

– Oké, tudod mit? – A nő felemelte a kezét, és mintha csak egy rovart markolt volna meg, összeszorította a kezét. Erre a Pokol királya öklendezve kétrét hajolt és vért köhögött fel. – A kínzás mesterei sosem mocskolják be a kezüket. Sam beszélni szeretne veled! – mondta a nő és leengedte a kezét.

A démon köhögött még egyet, majd felnézett Samre.

– Mit tehetek érted, Sam?

– Pontosan tudod, hogy mit – válaszolta a fiú. – Vissza akarom kapni a lelkem.

Crowley kifújta a levegőt.

– Én meg azt hittem, hogy végre kinyílt a csipád, Sam – szólalt meg Meg gúnyolódva. Sam a nőre nézett, de nem kommentálta a megjegyzést.

– Nos? – kérdezte ismét Crowley-ra nézve. Az egészet csak Dean miatt csinálta, hogy fiú azt gondolja, ő mindent megtett, hogy visszakapja azt a valamit, ami mostanáig a ketrecben volt a két arkangyallal együtt. Nem, egyáltalán nem akarta visszakapni azt a lelket, de azt sem akarta, hogy Dean alkalmatlankodjon miatta, így aztán megtett mindent, hogy elhitesse, hogy neki kell az a lélek. Na jó, majdnem mindent…

– Nem – ez volt Crowley válasza, Sam titokban fellélegzett.

– Meg? – utasította Dean a köztük álló nőt.

Crowley kissé meglepődött, mikor a barnahajú nő elindult felé, és ismét ökölbe szorította a kezét. A férfi azon nyomban térde esett, miközben öklendezett és vért köpött. Meg önelégülten elmosolyodott.

– Nem tudom – szólt a Pokol királya, aki most a legkevésbé sem érezte magát királyinak.

– Nem tudod, vagy nem akarod? – kérdezte Sam dühösen. Úgy érezte, remek alakítást nyújt.

– Mondom, nem tudom! – szólt Crowley. Kezdett kétségbe esni. – Úgy is értettem, te eszetlen fatuskó! – A démon feltérdelt, annak ellenére, hogy fel is tudott volna állni, de így a fiúk és ez a kis kurva azt hihette, hogy megviselte a kínzás. Kétségtelen, hogy Meg jól értett a hozzá – végül is a legjobbtól tanulta –, de ettől még ő volt a Pokol királya! – Puszta szerencse, hogy ennyit ki tudtam hozni belőled – magyarázta. – Visszamenni a maradékért? Ki van zárva! Jó vagyok, de azok ketten? Felejtsd el!

– Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – kérdezte Sam, szinte vicsorgott, és észre sem vette.

Megint a szokásos kérdés – gondolta a démon lemondóan, majd válaszolt rá: – Sehonnan. De ez nem változtat semmin. Én mondom. – Sam homlokráncolva figyelt Crowleyra. – Sam, miért akarod visszakapni a lelked? – kérdezte a démon értetlenül. Sam csak összébb húzta a szemét. Még jó, hogy nem akarta visszakapni, hiszen Cass is megmondta, hogy olyan szinten sérült, hogy akár bele is halhat. Inkább él lélek nélkül, mint hogy meghaljon lélekkel. Crowley folytatta: – A Sátán alaposan kiélte magát rajta. Előbb nyelnék le egyben egy vödör taknyot, mint hogy befogadjam magamba azt a lelket! Kivéve, ha mindenáron egy zöldség szintjén akarsz lenni.

Ó, Crowley végre őszinte? Ez új – gondolta Sam, miközben Meg is megszólalt.

– Sam, a legkevésbé sem tetszik, de szerintem igaza van.

Tudom – akarta mondani, de visszanyelte. – Értem, köszi. – mondta inkább. Crowley megkönnyebbülten fellélegzett, de ekkor a fiú Meghez intézve folytatta: – A tiéd.

– Megőrültél? Ő az egyetlen… – kezdte a bátyja, de Sam közbevágott.

– Dean, te is hallottad. Nem tudja kihozni. Használhatatlan!

Dean rájött, hogy Samnek igaza van, bár a legkevésbé sem örült neki. Vonakodva odaadta a démonölőt Megnek. Crowley nem erre számított, eltátotta a száját. Meg pedig szélesen mosolyogva fogta meg a kést és lépett Crowley elé. Aztán eszébe jutott még valami.

– Ki fogtok engedni, ugye? – kérdezte először Samre, majd Deanre nézve. A fiúk bólintottak, mire Meg mosolyogva fordult vissza Crowley felé és belépett a démoncsapdába. – Ezt Luciferért, te mocskos kis… – A nő a Pokol királya felé lendítette a kést, de a férfi kirúgta a nő lábait, és a következő pillanatban már nála volt a kés. Crowley felállt, egy pillanatig a fiúkat nézte, majd elmosolyodott és a démoncsapdába vágta a kést, anélkül, hogy odanézett volna. Ezután a fiúk elé lépett.

– Máris jobb – mondta és intett a kezével, mire a két testvér a falnak csapódott, és ott is maradt. Crowley aztán a kés felé nyúlt, ami azonnal a kezébe repült, így Meget is fel tudta tartóztatni, mielőtt bármit is tehetett volna. – Fogalmad sincs róla, mi az a kínzás, te csótány – mondta, aztán meghallotta a jellegzetes hangot. Szárnyak suhogása. Odanézett.

– Hagyd őket békén – szólt az angyal.

– Castiel! Rég láttalak. Te vagy a felmentő sereg? – kérdezte csevegő hangon.

– Tedd le a kést! – utasította Castiel.

– Odafent is ilyen parancsolgatós vagy? – mosolygott. – Hallom, Rafael áll nyerésre. A fenti csetepatéhoz képest Vietnám csak számháború.

Cass nem reagált, ehelyett kinyitotta a nála lévő zsák száját.

– Hé, mit hoztál? – kérdezte a démon még mindig vigyorogva, miközben Castiel kivett egy koponyát és felmutatta.

– Téged – válaszolta, mire Crowley arcáról lehervadt a mosoly. 

– Lehetetlen – szólt.

– Nem rejtetted el megfelelően a maradványaid – mondta a ballonkabátos, miközben Meg elmosolyodott. Crowley elrántotta a nő torkától a kést és teljes testével az angyal felé fordult. Aztán a hóna alá dugta a kést és lassan elkezdett tapsolni.

– Piros pont az angyalnak.

Castiel leejtette a zsákot és haragosan kérdezte meg Crowleytól:

– Vissza tudod hozni Sam lelkét vagy sem? – Crowley mindkét kezével csettintett, mire Sam és Dean lecsúsztak a falról.

– Ha segíthetek bármi más…

– Válaszolj! – szólt Dean. Crowley várt egy pillanatot, Deanre nézett, majd Castielre.

– Nem – mondta őszintén. Castiel ebben a másodpercben lángra lobbantotta a maradványokat – és ezzel egy időben Crowley-t is. A férfi üvöltése késve hasított a levegőbe. Aztán már nem volt más, csak por és hamu.

Dean és Sam a hamukupachoz lépett. A magasabbik fiú felvette a démonölő kést, ám mire használhatta volna, Meg felszívódott.

– Nem hülye, azt meg kell hagyni – mondta Dean. – Én is meg akartam ölni. De azért előbb még kaptál volna vele egy órát – mondta Dean vigyorogva a pizzafutáros csókra utalva Castiel és Meg között.

– Mire kellene nekem egy óra vele? – kérdezte Castiel értetlenül.

***

2Cellos - Hurt

Nem sokkal később a három férfi az Impalánál állt. Már nappal volt.

– Köszönjük, Cass. Ha te nem lettél volna…

– Crowley-nak igaza volt – kezdte az angyal. – Nem… Nem állok valami jól odafent – nézett az ég felé egy pillanatra.

– Ha segíthetünk valamit… – kezdte Dean, de Castiel közbevágott.

– Nem tudtok. Bár mások lennének a körülmények! Legtöbbször… inkább lennék idelent – mondta a férfi aggódva.

– Cass, tudjuk, hogy nem kis fába vágtad a fejszéd. Nem kell bocsánatot kérned – szólt Dean, majd hozzátette: – A barátaid vagyunk.

– Figyelj, Sam… – szólt Castiel és a férfire nézett. Sam visszanézett rá: – Találunk más megoldást.

– Tényleg segíteni akarsz? Ott egy börtönnyi szörnyeteg. – Mondta Sam az épület felé pillantva. – Nem hagyhatjuk itt őket, de nem is engedhetjük szabadon őket.

– Értem – válaszolt a férfi, és szárnysuhogás közepette eltűnt.*

***

A lány ismét felállt, és a rácsos ajtóhoz ment. A csengés csak nem akart abbamaradni, aztán hirtelen némaság lett. Jamie ismét szétnézett, de továbbra sem érzékelt semmiféle mozgást. Aggódott, és valamilyen szinten izgult is. Lehet, hogy jöttek valakik, és talán kijut? Nem akart reménykedni, de a pulzusa így is gyorsabb volt a megszokottnál. Már az alkohol sem volt annyira hatással rá. Próbálta lecsendesíteni magát olyan rémes gondolatokkal, mint Castiel halála, de az sem segített. Úgy döntött, megissza a maradék whiskyt, hátha attól ellazul kicsit.

Miközben ivott, eszébe jutott, amit Crowley mondott:

„Ha jól gondolom, egy fénylény vagy… Mindenki tud rólatok, de senki nem hiszi el, hogy valóban léteztek… egy mítosz vagytok, koholmány… A Winchesterek két évvel ezelőttig azt sem tudták, hogy az angyalok léteznek… miből gondolod, hogy egy olyan lényről tudnak, aki még az angyalok számára is csak egy legenda?”

Jamie végiggondolta, amit eddig tudott magáról, amit összeszedtek Bobbyval és Castiellel, a fiúkkal. Volt értelme. Hiszen nem tudtak semmit ezekről a lényekről, az angyalok is csak valamiféle képzelt lényeknek hitték őket, így információjuk se volt róluk. Castiel volt az egyetlen, aki kapcsolatba lépett vele. Meg persze Gabriel, de ő meghalt.

– Fénylény – ízlelgette a szót. Valami csodálatos dolognak képzelte őket Cass elmondása alapján, aki az övénél nem látott még tisztább lelket. Talán a démonnak igaza van. És az emlékei? Igen, most már úgy gondolta, hogy azok igazi emlékek valahonnan a múltból, nem pedig ártatlan fantáziálgatások.

Hirtelen kiabálás törte meg a gondolatait. Messziről hallatszott, de így is felismerte. Crowley hangja volt. Jamie felugrott és az ajtóhoz ment, kinézett a rácsokon.

– Hahó! – kiáltott. – Crowley? – kiáltott a lány kérdőn. Előfordult, hogy ha hangosan szólt, a démon megjelent, mint anno Castiel, ám most nem történt semmi. A lány megrázta a rácsokat, aztán rájött, hogy hiába rázogatja, ha zárva van. A lány az üvegre pillantott.

– Talán ha összetöröm, és az egyik szilánkkal próbálom kinyitni az ajtót… – elmélkedett hangosan, és az üveghez lépett, majd az ágykereten letörte az alját. Kiválasztott egy szilánkot és megpróbálta vele kiszabadítani magát. Persze percek múltán sem jutott semmire, de legalább elmondhatta, hogy megpróbálta. Csalódottan ült vissza a priccsére és csak várt.

Nemsokára lépéseket hallott, aztán látott egy alakot, aki elhaladt az ajtó előtt. Árnyékban volt, de Jamie így is felismerte, azonban nem hitte el, amit lát.

– Ki vagy te? – kérdezte. Az alak megállt, majd felé nézett.

– Jamie… – A férfi hangja elhalt a döbbenettől. Nem tudta, miért döntött úgy, hogy saját kezűleg intézi el a lényeket, egyenként, de most örült, hogy így döntött. A lányon látszott, hogy nem hisz a saját szemének – és ő is épp így érzett; nem gondolta, hogy éppen itt látja újra a lányt.

– Lehetetlen – tolmácsolta suttogva Jamie az ő érzéseit is. – Te halott vagy. Éreztem, hogy… – A lány elhallgatott. Majd félve, remegő hangon szólalt meg újra: – Castiel?

– Hogy kerültél ide? – kérdezte az angyal és a rácshoz lépett, miközben a zárra helyezte a kezét. – Azt hittem, hogy…

– Crowley elrabolt – válaszolt gyorsan Jamie, miközben Castiel kezéből fény áradt, és a zár egy halk kattanással kinyílt. – Aznap éjszaka, amikor Lucifert a ketrecbe akartátok zárni. És otthagyta azt az idióta levelet, és… Mi történt? Éreztem, hogy meghaltál. Megszakadt a… Azt hittem, soha többé nem látlak. – A lánynak fel sem tűnt, hogy Castiel kitárta a cella ajtaját és egyre közelebb ér hozzá.

Castiel eleinte nem volt biztos, hogy tényleg a lány van a cellában, csak amikor említette a levelet. Azután már tudta, de azért meg akarta vizsgálni.

– Én is éreztem, mikor megszakadt a kapocs köztünk. Mihály megölt, de Isten visszahozott.

– Castiel – szólt a lány, mikor észrevette, hogy a férfi már bent áll, közvetlenül előtte. – Talán megint álmodom, és nem vagy itt – szólt, és felemelte a kézét, hogy megérintse a férfi arcát. A bőre hozzáért a borostás archoz, mikor a hüvelykujjával végigsimított a férfi ajkain. Hihetetlen öröm áradt szét benne.

– Nem álmodsz – erősítette meg az angyal is, mire Jamie a férfi karjaiba vetette magát.

– Édes istenem! – A lány felzokogott – Feladtam, mindent elmondtam Crowley-nak amit tudni akart. Azt hittem, sosem jutok ki innen, hogy itt rohadok meg – hadarta időnként elcsukló hangon. – Féltem, és… és megöltem egy embert. És azt hittem, halott vagy, mindenki halott.

– Élnek. Mindannyian élünk – szólt a férfi és a lány hátára fektette a kezét. Valahonnan a lelke mélyéről emlékezett, hogy ölelte Jimmy magához a lányát és a feleségét. Ugyan Jimmy emlékei voltak, de ő is emlékezett belőlük pár dologra és utánozta a mozdulatot.

– Sam? – kérdezte a lány.

– Crowley visszahozta a testét. De valamit elfelejtett.

– Mit?

– Sam lelke még mindig a ketrecben van, Mihállyal és Luciferrel együtt. Azért jöttünk ma ide, hogy rávegyük, hogy hozza ki a lelkét is. De azt válaszolta, hogy nem tudja. Megöltem.

– Megölted? Hogyan?

– Rátaláltam a maradványaira. Elégettem, és ő velük égett.

– Mennyi idő telt el? - kérdezte a lány végül.

– Majdnem másfél év.

– Másfél év… – suttogta, és még szorosabban ölelte a férfit. – Hiányoztál, Castiel… – mondta és mélyen beszívta a férfi illatát, miközben tovább sírt.

* A jelölt rész a Supernatural hatodik évad 10., Caged Heat c. résznek általam bővített átirata